Sosem voltam egy nagy Tomb Raider rajongó. Igen, ismerem én is Lara Croftot, meg a copfját. A kalandjait, a játékokról is tudok, az öt részről, aztán a félre sikerült Darknessről, majd az új vonalas három részről, sőt a filmeket is láttam és tudom, hogy volt egy Nokia NGage, melyet Lara kisasszonnyal próbáltak eladni, de azóta az a marketinges már nem dolgozik a finn telefongyárnak. (Igazából lassan már senki, de ez egy más téma...) Szóval ott voltam, mikor egy cimborám próbálta végiglépkedni a kódokat, de sajnos 2-3 fokkal mindig túlfordult. (akik játszottak az első részekkel, azok értik miről rizsázok itt)
Fontosnak tartottam már a bemutató elején leszögeznem, csak geek mivoltomból adódó alapismereteimnek köszönhető Larával való ismeretségem, de a nagy szerelem elmaradt.
Az Underworld után mindenki azon tűnődött, miként lehetne kicsit felrázni a láthatóan megfáradt szériát úgy, hogy annak alapjai ne tűnjenek el, és hogy így az alkotók kikerülhessék a keményvonalas rajongók mindent elsöprő dühét, de azok elbóbiskolását is a következő játék alatt. A nagy kérdésre lassan meg is érkezett a válasz, aminek utózengéje egy hatalmas csattanás volt ahogy mindenki a homlokára csapott: "Tényleg! Ez egy jó irány lehet!"
Mi pedig továbbra is bízva bíztunk, türelmesen vártunk és ittunk minden újabb információt, közzétett videót és képet. Mert bizony nagyon tetszetős volt az amit ígértek. Egy reboot, minden történet kezdete, ahol Lara első és egyben sorsfordító kalandját ismerhetjük meg, egy eddigieknél sokkal szabadabb játékmenetben. Lehet, hogy sokan hördültek fel és adtak hangot csalódottságuknak, netán vészjósló látomásaiknak. Én csak annyit tudok, hogy az első videók ugyan tetszettek, az érdeklődésem mégis takarék lángon maradt, majd a megjelenés napján egy belső késztetésnek hála, mégis beszereztem saját példányomat. Mi bajom lehet? Legfeljebb eladom.
Soha!
A SZTORI
Úgyhogy készüljetek fel rá, imádott Larátok itt még egy zsenge leányzó, aki húszas évei elején jár és egyedül makacssága lehet ismerős régebbről. Vagyis későbbről. Értitek, na!
Szóval Lara éppen társaival együtt egy felfedező hajón igyekeznek felfedni a rejtélyes Yamatai törzs titkát, akik egy rejtélyes szigeten élnek, valahol a rejtélyes Sárkány háromszög kellős közepén. Társai hiába tanácsolnak alternatív útvonalat, Lara és az előbb említett makacssága miatt csak bele kerülnek a háromszög közepébe, melyet az időjárás egy hatalmas viharral, a csodás Endurance expedícióhajó pedig egy illedelmes kettétöréssel honorál meg. Lara a menekülés közben ugyan elszakad társaitól, és később, hiába látja őket a partot érést követően, mielőtt odafuthatna, azonnal leütik szegény leányzót, aki már így is alig áll a lábán.
Mire hősnőnk ismét magához tér, már megkötözve, fejjel lefelé lóg egy barlangban. Innentől már ránk van bízva a törékeny leányzó terelgetése, így sietve segítünk is neki kiszabadulni, hisz még fel kell fedeznie az egész szigetet, az azt körülvevő misztikumot, ki kell szabadítania barátait és azzá az ikonná kell válnia, akivel annyi kalandot átéltünk.
A Far Cry 3 során már áradoztam a játékokban igen szokatlan, ám mostanság egyre nagyobb hangsúlyt kapó karakterábrázolásról és jellemfejlődésről. Lejárt az ideje a hallgatag Gordon Freeman-nek, vagy a néma tengerészgyalogosnak a Doom-ból. Lara él, lélegzik, sír, esik-kel és próbál életben maradni. Nem kapja egyből elő a két automata fegyvert és lövi halomra az ellent, hisz még nem is fogott pisztolyt. Szemünk előtt siratja meg első, leterített szarvasát és mi vele együtt hatódunk meg, olyan hiteles és jól felépített a narratíva. Larával együtt válunk mi is szépen fokozatosan a vadon urává. Vagy úrnőjévé. Míg az elején maximum port szórhatunk az ellenség arcába, a kaland vége felé már szemtől szemben töltjük tele a szerencsétleneket ólommal.
Az írók gondos és rettentően eltúlzott húzásokkal keményítik meg a leányzót, hogy a végére kikupálódjon. Gondos, mert a történet, a főszereplő fejődése szimbiózisban van a játékmenettel. Nem fogjuk tudni egyből megnyitni a brutális kivégzéseket, fejlődnünk kell, amit természetesen a játék előrehaladásával tudunk elérni. Így válik egésszé és szépen kidolgozottá Lara felcseperedése.
Ám sajnos a lány "megkeményítését" néha kissé túlpörgették, amitől többször hittem azt, Rambo kislányával játszom. Annyi esést, lövést, robbanást, zuhanást, földet érést él át és túl ez a lány, hogy a végén már szinte aggódni is elfelejtünk. Értem én, hogy nem egyszerű szimpla hajótöröttként túlélnünk egy szigetet, és legalább kétpercenként le kell esnem valahonnan és puffannom a sárban, hogy tényleg Túlélő legyek! Szerintem azért a kevesebb egy kicsit több lett volna.
Ettől függetlenül a történet jól kidolgozott és bár sokszor nem fogunk meglepődni, mégis végig élvezetes kalandban lesz részünk, de persze mindvégig pontosan tudjuk, hogy ez az egész csak körítés, hogy Lara felnőjön.
8/10
A JÁTÉK
Uncharted, Arkham Asylum és Far Cry 3. Ennyivel is elintézhetném a játékmenet bemutatását, de ilyen könnyen nem engedlek titeket a végső pontszámhoz.
Való igaz, hogy a fenti játékok adják a játék alapjait, de van az a mondás, hogy jótól, jól lopni nem szégyen. Ez most is beigazolódott. A játék folyamán minden egyes részletnél tudni fogjuk, hogy ez most honnan van kölcsön véve, mégis remekül működik egy koherens egészként.
Uncharted: Mert külső nézetes lövölde, platform részekkel, logikai feladványokkal. A mozgás és a harc rendkívül könnyed lett, és pár óra elteltével csuklóból fogjuk tudni mikor, melyik gombot kell nyomni. Pedig jó pár használatára szükség lesz. Tudunk majd közel harchoz folyamodni, de lesz négy, különböző típusú fegyverünk is, melyeket a történet előre haladtával szerzünk meg, akárcsak sok sok eszközt,mint a kötelet, vagy tüzes nyílvesszőt. Ezek nem csupán a harc könnyedebbé tételére jók, hanem segítségükkel, korábban elérhetetlen pályarészeket érhetünk el.
Máris a Batman: AA-nél tartunk. Ugyanis a pályák felépítése már nem lineáris, hanem erős megkötésekkel ugyan, de szabadon bejárható. Van egy pályarész, melyet keresztül kasul bejárhatunk, aztán ha tovább megyünk, egy kis folyosó után lesz egy másik ilyen nagyobb rész, ahol újabb dolgokat fedezhetünk fel. Ezen területeken táborhelyeket találhatunk, melyek segítségével nem csak gyors utazásra, tehát elhagyott pályákra való visszatéréshez használhatunk, hanem itt tudjuk képességeinket és fegyvereink tuningolását is megvásárolni.
Tehát van Xp, ezáltal Skill pont gyűjtés és fegyver fejlesztés. Pont,mint a Far Cry harmadik részében. Tapasztalati pontot szinte mindenért kaphatunk, vadászatért, dobozok kinyitásáért, kincsek megtalálásáért,de szimplán a sztori haladásával is kapunk párat. Amint ezekből kellő mennyiség összegyűlik, egy Skill ponttal gazdagodunk, melyből egy-egy új képesség vehető. Lesz itt több Xp-t adó fejlesztés, ütősebb kivégzéseket nyithatunk meg és hasonló nyalánkságok. Fontos, hogy több ezek közül elsőre zárva van, és csak megadott számú Skill pont elköltésének fejében nyílnak meg. Nagyon tetszett ez a fajta megkötés, mert nem lehet előre gyűjtögetni, hogy majd nekünk akkor is az utolsó fejlesztés kell, muszáj fejlődnünk.
Hasonlóképp működnek a fegyver fejlesztések is. A pályán holttestekből, ládákból (de megfelelő skill vásárlásnál állatokból is) "salvage"-ket gyűjthetünk. Ezekből tudjuk fejleszteni fegyvereinket, ám lassan a testtel, ha már mindent megvettetek. A pályákon elszórt fém és kincsesládákból nagyobb fejlesztéseket is össze lehet gyűjteni és meg lehet nyitni.
Ahogy láthatjátok, jó sok gyűjtögetni valót sikerült beletuszkolni a játékba még úgy is,hogy ez nem az az igazi sandbox játék. Viszont fontos kiemelnem, hogy végre először, minden apróság megtalálása egy élvezetes kaland lesz, nem pedig az a kötelező nyűg. Vannak naplórészletek, régi kincsek, de egész felfedezésre váró sírok, amikben mindig egy kis agymunkára lesz szükség. A játék elején még igen nehéz lesz ezeket megtalálni, ám kincsestérképek (és ügyes fejlődés) segítségével a térkép is mutatni fogja a tárgyak helyét. Van még egy ide kapcsolódó képessége Larának, ami a Vadász Ösztön névre hallgat. Egy helyben állva elő tudjuk ezt csalni, ekkor fekete-fehérré válik a kép és a fontos tárgyak, pályarészek arany színben ragyognak. Tetszett, hogy ez nem használható Predator módként,mint a Batman-ban, mert ahogy megmozdulunk, a kép vissza vált az eredeti nézetre.
Ezek a játékmenet alapjai, és innentől az egész egy elképesztően élvezetes kalanddá alakul.
"Csákányunk segítségével felmászunk egy sziklafalon, majd felérve megpillantunk két őrt, az egyiket nyíllal leszedjük, a másikat hátulról tesszük ártalmatlanná, ugyancsak csákányunk segítségével. Arrébb felbukkan még három ellenség. Most fog jól jönni a robbanó nyíl. Hoppá, észre vettek, bejön még két ember, őket pisztollyal várjuk a fedezékünk biztonságából. Amint ők is eltávoztak odarohanunk, ám félúton meglátunk egy barlangot, ami a barlangrajzokból ítélve, kincset rejthet. Nosza, nézzük meg!"
Nagyjából így kell elképzelni a játékot. Élvezetes, gördülékeny, temérdek felfedezéssel és egy kevés tűzharccal. Imádtam, mikor a favellák között rohangászva és bujdosva harcoltam az ellennel. Ahogy éjjel, az erdő közepén lévő mocsárból szedtem le mindenkit csöndben, nyíllal. Imádtam, ahogy Lara az elején a lövöldözések közben kérleli támadóit, hogy hagyják abba, de még jobban, mikor bepipul és a frissen szerzett gránátvetővel anyázza és lövi a rosszfiúkat! Nincs egy perc üresjárat, és még akkor sem unatkozol, mikor a tengerparton futkorászol az utolsó megtalálható sírt keresve. Minden percét élveztem és úgy hiszem így kell, nem csak megújítani egy sorozatot, de a sok hozzávalóból létrehozni a tökéletes játékélményt.
10/10
A GRAFIKA
Fogós kérdés, nem vitás, ugyanis bármilyen szépen mozog Lara, valahogy sosem tudtam teljes mértékben letenni a hajam. A mozgásanimációk tökéletesek, Lara úgy mozog, esik, úgy tartja a fegyvert, ahogy azt egy igazi embernél is várnánk. A Mocapnál ismét megdolgoztak a pénzükért, ezt felesleges is vitatni.
Részletesség terén viszont a nálam etalonnak számító Uncharted 3 szintjét ugyan nem éri el, ám ne feledjük, hogy itt nyíltabb világgal és nagyobb játéktérrel találkozunk. Ezt figyelembe véve viszont egy üres vagy összecsapott résszel sem találkoztam. Sokszor a bevilágítással próbálnak hatni a képminőségre, mely ravasz húzás, de azért észre lehet venni a megkopott grafikát. Ellenben a képi világ így oly mértékben megragad, hogy magunkon érezzük a csípős, sós tengeri szél érintését, de ugyanúgy a lemenő napban való sütkérezést is. Tehát csak sikerült a srácoknak és bekajáljuk az egészet!
8/10
A HANG
Ha Lara formás popójának mozgását látva nem lettél szerelmes, akkor tuti az leszel, amikor megszólal. Camilla Luddington olyan mesterien szólaltatja meg a leányzót, hogy ha sír, együtt sírunk vele, de ha dühösen kiabál, mi is összeszorított fogakkal küzdünk. A szinkronhangok Larán kívül is jól sikerültek, és az ajakmozgásokkal is stimmelnek.
Zene fronton Jason Gravesnek lehetünk hálásak amiért sikerült ilyen izgalmas, olykor megható, de minden ízében monumentális muzsikát a játék alá raknia. Eddig is fontos része volt a zene a játékoknak, de mostanában, mint ha egyre inkább betalálnának a zenei aláfestések. Lassan tényleg eljutunk oda, hogy a filmzenei albumok mellett a játékzenéket is oda tehetjük!
10/10
ÖSSZEGZÉS
Sokakban benn maradt a tüske, hogy pofátlan lopások sorozata az új Tomb Raider. Ahogy leírtam nem áll ez a vélemény messze a valóságtól, ám ha belegondolunk, a Tomb Raider teremtette meg a TPS, de ha ez erős, akkor csak az Uncharted alapjait. Drake pedig a három részen keresztül haladt a korral. Most Lara újra megjött és neki is muszáj ezt tennie.
Ennyi erővel ne is írjanak több zenét, hisz az összes dallamot felhasználták már az idők során. De mégis, ha valaki kellő alázattal nyúl a dallamokhoz, az kellő kreativitással és hozzáértéssel egy varázslatos szimfóniát képes létrehozni. Az új Tomb Raider is ilyen, egy műremek, olyan, amilyennek egy igazi játéknak lennie kell!
9/10
