"Hú Totó, Kansas nagyon messze van..."
.
.
Nemogy Kansas de a kreatív filmgyártás is nem enyhén messze került egy pöttyet Hollywood-tól. A Marvel illetve DC szuperhősük után ugyanis a pénzgyár egy újabb szórakozást talált magának a régi mesék kibelezésével. A recept adott: végy egy jól ismert mesehőst --> dobd be a sarokba a régi és avítt történetet --> írj helyette egy trendi forgatókönyvet --> pakold tele CGI effektekkel --> dobd be a moziba, lehetőleg 3D-ben, vagy most már továbbmegyek: fingszagú, fújós, csulázós 4D-ben. Ahogy az kell, rendesen beindult a daráló, először fogta Piroskát, aztán Hófehérkét, majd Jancsit és Juliskát, hamarosan meg jön a paszulysztori is. Na mi meg megnéztük a legújabb "Óz"-t.
...Óz (James Franco) egyszerű csepűrágóként tengeti a hétköznapjait, filléres bevételt hozó szemfényvesztő mutatványokat mutogat maroknyi közönségének. Úgy érzi többre hivatott, hatalmas mágusok nyomába kíván lépni ahelyett hogy egy porfészek kellős közepén szerencsétlenkedik. Egy baleset során elragadja őt és léggömbjét egy pusztító tornádó, majd váratlanul kiköt a csodák földjén. A birodalomban viszonylagos béke honol, ám a kedélyeket egy repkedő majomsereg állandó támadásai borzolják fel. Óz kisvártatva összefut a jóságos Theodora (Mila Kunis) boszorkánnyal, aki a krónikáikban megírt Messiást látja benne. Együtt kelnek hát útra a legendás Smaragdváros felé hogy emberünk elfoglalja az őt megillető (?) trónust és békét hozzon a birodalomra...
.
Szóval mit láthatunk a Disney legújabb filmjében? Valahol szerencsére nem egy ostoba remake-t kapunk az 1939-es elévülhetetlen klasszikusról, hanem egy előzménytörténetet, á la "Óz Begins". Szóval ne is keressétek Dorothy-t meg a szobacirkálóját, ebben a bő két órában azt fogjátok látni hogy Óz miként vált Smaragdváros legelső polgárává. Hiányzott ez eddig nekünk? Érdekelt eddig valakit hogy hogyan kezdte a TV maci?
Hazudnék ha azt mondanám hogy nem szórakoztam jól a filmen. Hogy ez köszönhető annak hogy elég nagy mostanság a tűréshatárom, vagy annak hogy fél év után a gyerkőc mellől most tudtunk megnézni egy mozit végre, esetleg a Disney valami fogyaszthatót alkotott? Mondjuk maradjunk a fogyasztható kategóriánál, mert nagyjából ennek felelnek meg a látottak/hallottak. Az rögtön látszik hogy az egeres/StarWars-os stúdió eszméletlen összeget feccölt bele a produkcióba, ennek köszönhetően a varázsföld eszméletlen részletességgel jelenik meg. Sajnos egy picit át is esnek a ló túloldára, mert a legelső képsorok annyira fullasztóan tarkára és műanyagra sikerültek hogy az ember nachoval telített gyomra kapásból kavargásnak indul ettől a papagájbolttól. Már szinte azt vártam hogy valamelyik bokorból kiugrik Rayman. Aztán még az a pláne, hogy a film többi része már nem tartalmaz ennyire erőteljes megjelenítést és egyenesen már sivárnak is hathat. Mind1, elindul a történet ami megint egy bizonyos szintű "road-movie"-ként akar hatni, de aztán csak egymásra pakolt klisék diszfunkcionális halmaza lesz. Mert habár Óz ismét kap kísérőket a boszi, majd egy szimpi repülő londinermajom és egy porcelánbaba képében, sajnos sehol nem érnek fel a klasszikus kísérőkkel. Mert habár a babával való találkozás képében kapunk egy rettentő megható és maradandó jelenetet, sajnos a nyomába sem ér a régi film musicallal fűszerezett szcénáinak. Mert habár megfelelően elvarrják a szálakat a végén, sajnos egy nyomorék pár piros cipellőt se látunk a vásznon (szerintem ez utóbbiról egyszerűen elfeledkeztek, pedig mekkora flash lett volna).
.
A szereplőkkel is hadilábon állok. Kezdeném a sort egyből James Franco-val. Nagyjából tíz évvel ezelőtt a szintén Sam Raimi féle (mer ugye itt ő a direktor) "Pókember" trilógiában Harry Osborne-ként rendkívül impresszív alakítást nyújtott. Azt mondtam akkor hogy ebből a srácból nagy színész lesz. A "127 óra" meg már addig fokozta a lelkesedésemet hogy szabályosan vizionáltam a kezében pihenő aranyszobrocskát. Erre most paff, beletolták egy antipatikus ripacs képébe, aki miután végigd*gja (!) mindhárom (!) boszit (!) elégedetten belehuppan a város bőrborításos menedzserfotelébe. Határozottan nem ilyen zsiványos karakterre számítottam, sehol nincs a később (illetve előbb :D) látható jóságos öregapóhoz képest. Lehet hogy bölcsebb lett (lesz :D)... Na és akkor a boszik. Ők csak úgy vannak, szépek, meg intrikálnak, meg torzsalkodnak...meg összegyűrik a lepedőt Óz-zal. Habár a dramaturg szerint nekik kellene a legnagyobb szerepet kapni, ez nagyjából kimerül két jelentősebb jelenetben. Az egyik Theodora átalakulása, a másik meg egy borzasztóan idétlenül sikerült "chicken-fight" Evanora (Rachel Weisz) és Glinda (Michelle Williams) közt. Ez utóbbi addig fajul hogy előbbi Palpatine császár módjára elkezd zöld villámokat eregetni a kezéből és úgy csiklandozza a jó boszit mint az említett rosszcsont Luke barátunkat. Néztem mint a moziban...:D. De hogy ne legyünk teljesen elégedetlenek, a film nagyon frankó kis mellékszereplőket tartalmaz, Master Tinker (Bill Cobs) bölcsessége sugároz, Knuck (Tony Kox) karaktere a "Tapló Télapós" múlton alapulva már-már klasszikus, a szokásos Bruce Campbell cameo-ért meg nagy riszpekt Raimi-nek.
És ha már Raimi-nél tartunk. A már említett "Pókember" trilógia és az "Evil Dead" széria kapcsán hatalmas rajongója vagyok a direktor úrnak (no meg Campbell-nek). Nem tudom kitalálni hogy minek okán vállalta el a film ledirigálását, elképzelhető hogy mondjuk el kívánt indulni egy Tim Burton féle "Alice"-szal és belekóstolni az effajta világba. Nem mondom hogy ez a próbálkozás nagyon rosszul sikerült, ám a becsületes iparosmunka által fémjelzett tucatproduktumokból sajnos az "Óz, a hatalmas" még a legjobb jóindulattal sem tud kiemelkedni. 6/10.
