Valószínűleg nem kell nektek elmesélnem mennyire odáig voltam, meg vissza az Assassin’s széria harmadik részétől. Azzal is tisztában vagyok, hogy a sorozat kedvelői számára a harmadik volt a leggyengébb rész, még a sokat támadott Revelations ellenében is. Az én szubjektív véleményem ugyan közel sincs akkora jelentőségű, mint a szaksajtó és rajongótábor zsivaja, azért bátran ajánlom minden akció-kaland játék kedvelőnek, hát ha még kedveli a fehér kapucnis fürdőköpenyeket.
Ám az elmúlt hetek ismét zajosan teltek az aszaszinok körül, bejelentették a negyedik részt, Black Flag alcímmel. A kaland folytatódik, hiába zárták le kereken a történetet, vagy épp hagyták nyitva a legvégét, most ha tetszik, ha nem, folytatjuk. De valóban tetszik? Eme kérdés megválaszolásához ismét egy szubjektív irománnyal jelentkeznék, melyet egybekötnék egy előzetessel is az Assassin’s Creed IV-ről.
Szakítva a hagyományokkal a negyedik kalandban kicsit visszafelé ugrunk az időben és a harmadik rész főszereplőjének, Connor nagyapjának a kalandjait fogjuk átélni. Azon nem kell megakadni, hogy még is kinek az emlékein keresztül, elvileg a nagy és gonosz Abstergo vállalat egyik tudósa fekszik be az Animusba és mutatja be nekünk az új kitalált kalandot. Meglehetősen erőltetett egy húzás ez, egyrészt izzadtság szagú és nem méltó egy teljes értékű folytatáshoz, másrészt az sem biztos, hogy ez a végleges koncepció. Lehet, hogy csupán elterelésről van szó és akár Desmond apjának szerepét vesszük át. Ez valahol vállalható és megmagyarázható ötlet lenne, legalábbis ami a vérvonalat illeti.
A jelenről (jövőről?) ennyit, a lényeg úgy is az aktuális érán van, ami jelen esetünkben a Karib-tengert és környékét öleli fel. Hősünk egy kalóz lesz, aki valaha az asszaszinok rendjébe tartozott, ám időközben inkább a szabad, félszemű és falábú rumgőzös életet választotta. Mit ne mondjak érdekes ötlet, csak azt nem veszi észre senki, hogy ennek semmi köze az eddigi történésekhez. De a frencsájznak dübörögnie kell tovább, lapozzunk.
Ha AC, akkor hatalmas bejárható terület. Nos, ennek méreteiről egyelőre nem sokat tudni, ám felépítéséről és ehhez kapcsolódó játékelemekről annál többet. Mivel a Karib térségben nem igazán a szárazföld az uralkodó, sokkal inkább a végtelen víz, így legnagyobb barátunk a Csóka nevű hajónk lesz, melyet fokozatosan fejleszthetünk is. Ennél fogva visszatér az előző részből megismert hajózás és sok-sok tengeri ütközet. Már itt is kifakadhatnék, de ezt még befejezem. Azért megijedni túlzottan nem kell, elvileg a játékmenetnek csupán 40%-át teszik ki a tengeri küzdelmek, a maradékban természetesen a szigetek városaiban, falvaiban, valamint ezek közti dzsungelekben fogunk kalandozni. Viszont most először a játék történetében a víz alá is lemerülhetünk, szintén kincseket keresni, meg csak úgy felkínálni magunkat a cápáknak. No meg a bálnáknak, tekintve, hogy új hobbijaink között a bálnavadászatot is üdvözölhetjük.
Akkor most már áradoznék erről a szemen szedett hazugságról, amit a mélyen tisztelt marketing osztály sugároz. Kezdjük azzal a tagadással, miszerint a hajózás megnövekedett jelentőségének semmi köze a harmadik rész hajós küldetéseinek pozitív visszhangjához. Mert amúgy is ezt a játékot már három éve hegesztik. Na itt már görcsbe áll a gyomrom, ahogy mosolyogva igyekeznek az Ubisoftosok letuszkolni ezt a méretes kamut a torkomon. Naneharagudjunkmár, de mégis hány emberke dolgozik a francia kiadó divízióiban? Hány játékot képesek ezek párhuzamosan készíteni? Azt elhiszem, hogy a három után egyből csinálták a folytatást, felhasználva sok kész, illetve félkész ötletet, de hogy már három éve ez készül, miközben azt se tudhatták, hogy a hajózás sikeres lesz-e a nép körében, na hagyjuk már. Mellesleg szerintem ritka mód szomorú, hogy egy jópofa mellék játékot ragadnak meg a torkánál fogva és próbálnak beletuszkolni egy egész játékra valót. Mert az múltkor bejött, úgyhogy most kapnak még abból.
Edward Kenway kalóz uraságunk harcrendszere is fejlődött, immáron két pisztoly és két kard lesz kedvenc fegyvere. Jaj és itt van még a rejtett penge, majd el felejtettem, hisz ez még az AC sorozat, az nem maradhat ki. Ahogy a kapucni sem. Nos, emelje fel szépen a kezét, aki látott már – és most próbálom megőrizni minden komolyságomat – fehér kapucnis kalózt! Senki? Mindjárt sejtettem.
Nagy vonalakban ennyit lehet elmondani újdonságként a játékról, minden más követi az eddig bevált receptet. Valóban nem túl sok, ám a videók azért igyekeznek minket bevonni ebbe az új világba, és persze mi is átadhatjuk magunkat a sok kamugépnek, de azért kicsit figyeljünk már oda mivel szúrják ki a szemünket. Legyünk már egy kicsit igényesek!
Ezekből az apró, de számomra bántóan erőltetett részletekből látszik, hogy az alapvetően kitűnő játékot milyen gusztustalanul próbálnak beleerőszakolni egy már önmagában is sikeresen futó, de bőven pihenésre vágyó franchise keretei közé.
A Black Flag egy bitang jó játék lehetne, és persze nem kizárt, hogy az is lesz. De nem az Assassin’s Creed éra miatt. Mert ez már nem Assassin’s Creed. Próbálják annak eladni, de aki egy kicsit is büszkélkedhet saját józan paraszti ésszel, az látja, mi folyik itt. Sokkal biztonságosabb egy ismert név alatt eladni egy új játékot, mint kockáztatni egy vadiúj és ismeretlen címet. Erre utal az alcím is. Feltehetően, valóban készülhetett pár éve egy kalózos témájú játék, az is lehet, hogy sok hasonlósággal az AC-hez, kölcsön vett ötlettel, és még a címe is lehet, hogy Black Flag volt. Ám innentől kezdve, az egyik kedvenc kiadóm lábon lőtte saját magát és ezzel együtt az innovációt.
Köszöntsük nagy tapssal az Assassin’s Creed IV: Black Flag nevű játékot és temessük vele együtt az új és merész ötleteket. Nézzük meg az előzetest és ámuldozzunk a minden eredetiséget mellőző gyűjtői változatokon.
Reménykedjünk, hogy a videojáték készítés egyszer visszatér a pénzéhes showbiznisz koszos sivatagából a szórakoztatás dzsungelébe.
