"Halott vagy Isaac!"
.
..
Miután nagy nehezen rehabilitáltam magam az "Aftermath" okozta sokk alól, nyomban nekiveselkedtem a játékszéria második részének. Az első részt követő zajos siker okán a Visceral Games nem ült tétlenül a babérjain és 2011 január végén szállította a folytatást a rajongók, no meg az EA kiadó legnagyobb örömére.
.
A JÁTÉK:
...A Nekromorph fertőzést okozó Red Marker nincs többé, Isaac Clarke egy utolsó elemi erejű csatában megsemmisítette azt az Aegis VII-en. Őt magát a menekülés közben súlyos lázálmok gyötörték, halott kedvesének élőhalott változatát vizionálta, eme trauma pedig elméjének összeroppanásával járt. Kicsiny hajójával majd három évet sodródott a mély űrben, végül a Scrawl nevezetű űrállomáson kötött ki. A felsőbb szinteken teljesen tisztában voltak azzal hogy mi történt vele, így gyenge szellemi állapotára hivatkozva elmegyógyintézetbe zárták. Ám hamarosan ismét megjelennek a necromorphok, ezúttal az állomás folyosóit és lakónegyedeit özönlik el. Megjelenésük ismét egy bálvány meglétét sejteti, mögöttük pedig minden bizonnyal ott lohol a fanatikus Unitárius szekta is. Isaac-nek tehár rövid úton meg kell válnia muszájingétől és felvenni a kesztyűt/lézervágót az élőholtakkal szemben...
(Frissen szabadulva a vihogóból...)
.
Ezzel a sztorival veszi a kezdetét a második kaland. Nem mondom hogy gyenge lábakon áll a felvezetés de erőteljesen áraszt egyfajta hónaljszagot annak kapcsán hogy ne feledjük, egy folytatással van dolgunk. A megnyugtató tény az , hogy az első rész kapcsán a játék beton stabil alapokon nyugszik. Habár a sok megfigyelhető ismétlődés kapcsán jó párszor fel fogunk szisszenni és kerülget majd minket a déja-vu érzet, mégis elmondható hogy az ismételten profi megvalósítás el tudja majd feledtetni velünk ezeket a gondolatokat. Itt van például rögtön a kezdő jelenet. Éppen hogy csak ki tudunk törni a gyogyóból, egyenlőre még megkötözve és fegyvertelenül kell futnunk az életünkért, nyomunkban persze már ott loholnak a gyilkos Necromorphok. Láttunk már ilyet előzőleg is, de még most is tele fogjuk rakni a gatyánkat a képsorokat látva. A továbbiakban szintén elmondható hogy a hangulat/tempó végig a megfelelő szinten marad, ismét jó pár alkalommal egy pihegősebb rész után tonnaszámra kapjuk nyakunkba az áldást. Aprítóeszközeinket tekintve lényeges innovációt nem tapasztaltam, ugyanazt az elvet kell követni, végtagcsonkolás és specializáció. A szörnyikéket tekintve sincs nagyobb változás, taktikai érzékük némiképp javult, ám egy bujkáló élienen és egy felrobbanó csecsemőn kívül nincs új bandatag. Egyébként ez utóbbit kezdő apukaként meglehetősen gusztának találtam :). Néminemű újítás viszont akad a pályatervezés kapcsán, a sötét folyósokat/hangárokat felváltotta az űrállomás színes/zajos/eleven architektúrája. Egyes vélemények szerint a világosabb/rendezettebb stílus inkább elvesz a para faktorból, mások szerint viszont végre rendbe teszi a kesze-kuszaságot. Személy szerint nagy változást én ebben nem érzékeltem. Ja, az idegesítően ritkuló mentési lehetőség megmaradt :).
(Tente baba, tente. Pesztrálás Dead Space módra.)
.
Zanzásítva kábé ennyit tudnék elmondani elsőre a játékról. Ismételten jó volt játszani vele, garantáltan megint a frászt tudta hozni rám. Másik oldalról viszont lényegesen új dolgot nem tud felmutatni, a jól bevált panelekre építkezve tálalja elénk az új horrorkalandot. Ez nem rossz, de nem is az a kiemelkedően jó. 7/10.
.
A PS3 KIADÁS:
Minő öröm, rögtön háromféle kiszerelésben lehet(ett) hazavinni a játékot. A sima, Limited Edition néven futó változaton kívül lehetett kapni egy nem túl drágább, ám minőségi ugrást felmutató "Collector`s Edition"-t is (erről készült a teszt), illetve ennek még tovább turbózott Boxset-jét is. Eme utóbbi már tartalmazza egy fröccsöntött lézervágó makettjét is, szóval lehet ijesztgetni vele a szomszéd szatyros nénit, hogy "neszenekedspárosnekromorflelőlek" :). A natúr "Collector`s Edition" egyébként egy roppant szimpatikus digipakkban foglal helyet, az alap játék és az artbook mellett találunk egy soundtrack CD-t és egy "Extration" elnevezésű, külön is játszható küldetést. Itt egyébként nem Isaac-kel játszunk, de ezt még nem néztem meg. 8/10.
(Van itt minden mint a vásárban.)
.
A GRAFIKA:
Ismételten mondom, a jól bevált dolgokon nem érdemes változtatni. Ezt a szlogent a Visceral Games olyannyira komolyan vette hogy nem is nagyon nyúltak hozzá a grafikus motorhoz. Nem mintha nagy gond lett volna vele, de azért kapott egy ráncfelvarrást a kor igényeihez igazodva. A külalak ismét dicséretet érdemel, az űrváros berendezései, tarkasága, a villogó fények mind-mind nagyon széppé teszik a játékot. A karakterek mozgatása is sokat fejlődött, az alapos munka jól tetten érhető a pontosabb sérülésmodellen is. A "Dead Space 2" nagyon szépen néz ki. 8/10.
.
A HANG:
Habár az előző rész szakmai nimbuszát (év játékhangja) nem sikerült elérni, a tapasztalt hangok/robbanások/zörejek semmiben sem maradnak el az előző résztől. A dts 5.1-be öltöztetett hangvilág ismét meggyőzően szól. 9/10.
.
ÖSSZEGZÉS:
Semmiben sem marad el az első résztől, ám semmiben sem nyújt többet. A régi jól megszokott univerzumunk ismét régi színeiben tündököl, a nélkülözhetetlen Nekromorphok pedig ott figyelnek minden sötét zugban. A "Dead Space 2" becsületesen viszi tovább a történetet és paráztat minket tovább ebben a sötét világban, ám az üdvösséghez és a harmadik részhez ez már egy kicsit kevés lesz. 7/10.
.
Ezzel a epizóddal most egy időre a széria végéhez értünk, mivel a harmadik rész még nem áll rendelkezésre. A vonatkozó teszt így csúszni fog, de ne csüggedjetek: következik a Marvel univerzum.
A régebbi tesztek itt olvashatóak:
