Nem is oly rég felröppent egy aprócska hírfoszlány, hogy a Valve talán végre hajlandó kicsit összekaparni magát a tespedésből és elkezdeni fejleszteni a már annyira várt "Half-Life" harmadik részét. A lustaságtól eltekintve a cég zsenialitása egyébként vitathatatlan, gondoljunk csak a millárdos bizniszt jelentő Steam-re (3000 játék, 7 és fél millió aktív tag, a legóvatosabb becslés szerint is 4 milliárd dolláros forgalom), illetve jelen bejegyzés tárgyát képező, Gordon Freeman neve által fémjelzett univerzum kirobbanó sikerére. Mivel jómagam is a sorozat feltétlen híve vagyok, a talán közelgő folytatásra várva mostanában ismét elővettem az egyik legelső Ps3-as korongomat, hogy magamra húzva a HEV gúnyát újraéljem Gordon kalandjait.
.
A SZTORI:
...Gordon Freeman a balul sikerült Black Mesa laborban történt incidens mintegy megoldásaként legyőzte a váratlanul kinyílt kozmikus átjárón keresztül érkező idegenek vezérét, Nihilanth-ot. Az összecsapást követően a Xen bolygóról hősünk a titokzatos aktatáskás G-man kezébe kerül, aki újabb munkát ajánl neki. Ez egy amolyan visszautasíthatatlan ajánlatként tálalt lehetőség, amit Gordon kénytelen elfogadni. Legalább tíz évvel később, ám mit sem öregedve egy vonaton találja magát valahol Kelet-Európában, amint a 17-es Város felé tart. A települést jelenleg az ún. Combine inter-galaktikus faj tartja ellenőrzés alatt, karöltve a fasiszta Civil Védelmi egységekkel és egy helytartóvá kinevezett volt Black Mesa tudóssal, Wallace Breen-nel. Gordon első feladata az ellenállókhoz való csatlakozás lesz...
(Már rögtön a megérkezéskor fogad minket a Kancellár szívélyes üzenete a pályaudvaron)
.
A JÁTÉK:
Valami biztos van egy játékban, ha az ember kedvet érez arra hogy legalább 1-2 évente végigjátsza azt. Ez a kiváltság csak a legnagyobb klasszikusokat illeti meg, a "Half Life 2" pedig bőven megérdemli ezt a titulust. Hihetelen, de bő fél év híján már majdnem 10 éves a Valve remkeműve, amely ma már több mint 14 millió eladott példányt kóstál és számtalan díj mellett megkapta az Évtized Játéka címet is. Az osztatlan közönségsiker oka nem titok, a játék korát megelőzve jóegynéhány technikai újítást demonstrált. A vizuális megjelenítésért felelős szép és gördülékenyen futó Source+Havoc párosításon kívül a lenyűgöző interaktivitás, a változatos játékmenet és a szuper történet volt a legfontosabb tényező. Pedig maga a játékmenet nem annyira nagy kunszt, meglepő módon lineáris, sőt az esetek többségében még elég csőszerűnek is titulálható a pályatervezés. Ám látván a szinte kimeríthetetlen ötletbörzét minden negatív gondolatunk elpárolog.
(Egy rajongói térkép)
.
A teljes kaland három napot ölel fel, stabilan szállítva mintegy 10-12 órányi játékidőt, a hossz tehát optimálisnak nevezhető. Először a fasiszta falanszterre hajazó 17-es Városban találkozunk leendő szövetségeseinkkel, amit aztán a csatornarendszerben való kergetőzés követ a régi Black Mesa laboratóriumig. Az éjszakai szcéna itt egy vérbeli horrorkalandot tartogat amint átverekedjük magunkat a zombiktól hemzsegő Ravenholm-on. A második nap laza kocsikázással indít a partvidéken, ahol számtalan akadályon és ellenfélen kell átjutnunk az ellenállók egyik központjáig. Az éjszakai csörte ezúttal a Nova Prospekt falai közt zajlik majd, ami tulajdonképpen egy kiszuperált börtön, Combine erőddé átalakítva. A harmadik nap történései ismét a 17-es Városban zajlanak, ahol immáron tombol a felkelés és Gordon útjai a fő erőd felé vezetnek. A helyszínek egytől-egyig más jellemzőkkel rendelkeznek, másféle kihívást tartalmaznak, profin vegyítik a gyalogos és a járműves hadviselést. A továbbjutás nem mindig kizárólag a tűzharcon múlik, sőt van olyan is hogy jó darabig egy darab ellenféllel sem találkozunk, ám inkább a környezetet megfigyelve mehetünk tovább (pl. téglák rádobálása egy pallóra hogy az átbillenve feljuttathasson minket egy emelvényre). Többek között ilyenekben mutakozik meg az egyébként frankó fizikai modellezés. A pályák megalkotása hangulatos lett, a kezdetben bőven szocreálra hajazó jellemzők később kapnak horror, majd tech-es beütést. A fegyverarzenál szintúgy pofásra sikeredett, itt szintén a kettősség dominál, az ultramodern csúzlik mellett megtalálhatjuk az ellenállók házilag barkácsolt cuccait (a gravity gun használata marha jó szórakozás), de lesz majd még élien feromonkat szóró tojás is, amivel csatára foghatunk rovarszerű homoklényeket. Az átvezető, pihenő részeket gazdag és változatos NPC-k garmadája biztosítja, a szövetségeseinkkel és ellenlábasainkkal folytatott beszélgetések (illetve monológ a részükről, mert emberünk hallgatag mint egy kuka) hivatottak előrevinni a történetet, illetve tisztázzák a még homályos területeket.
Őszintén szólva az ember gyerekének elég kukacoskodó kedvében kell lennie ahhoz, hogy hibát találjon a "Half-Life 2"-ben, ám érdemes egy zavaró tényezőt megemlíteni. Gondom az irányíthatósággal van, a Ps3 kontroller markolászását szeretném megemlíteni. A klasszik PC-s AWSD+egér kombó mellett a kicsit otrombább konzolkezelés meglepő módon kihívást jelentett játék közben. Jó, most mondhatjátok, hogy béna vagyok meg stb. de más fps progikhoz viszonyítva alaposan megszenvedtem a továbbjutással olyan helyeken ahol az asztali masinával flottul ment minden. A titok nyitja szerintem a finommechanikus és hirtelenebb mozdulatokban rejlik, ugyanis a cselekmény során jó sokszor kell megfontolt és pontos dolgokat megtenni, akár gyorsabb tempóban is. Ez a többi Ps3-as shooter-ben általában nem létezik, ezért ott könnyebben megy az előrehaladás mint itt. Nem baj, így nagyobb lesz a kihívás és a szavatosság, csak nem árt egy kis gyakorlás az éles akció előtt.
Ám ettől az apró nyavalytól eltekintve egy deka panaszunk sem lehet, a "Half-Life 2" továbbra is bírja az idő vasfogát és még mindig minden idők egyik legjobb fps játékaként tetszeleghet a nagyérdemű előtt. 10/10.
.
.
A HAZAI KIADÁS:
Meglehetősen sokat kellett várni a konzolos portolásra, egészen 2008-ig. Nem baj, a krokodilkönnyeket hamar felszárította ama tény, hogy a "The Orange Box" alcímmel debütált megjelenés egyből 5 játékot takart. Az alapjáték mellett a korong tartalmazza az egyenesági "Episode One" és "Two" folytatásokat, ahol a történet tovább bonyolódik, illetve mi is kapunk még plusz 6-8 órányi játékidőt. Az először a városban, majd egy vidéki erdőben játszódó sztori hasonlóan magas és alapos színvonalat képvisel az alaptézis mellett. A "mainstream" HL2 vonulaton kívül van még itt két további progi is, a hálóban játszható "Team Fortress 2" és a szintén zseniális "Portal" logikai játék. Öt progi tehát egy áráért, hosszan tartó szavatos szórakozás, ráadásul ma már budget áron kapható a korong, faguriga legyek ha nem kapjátok meg 2000 forint környékén. Ez utóbbi tény pedig vitathatatlanul a piacon található legjobb ár/érték aránnyal ruházza fel a kiadványt.
.
(Tíz éves az engine, de még mindig korrekt a látvány)
A GRAFIKA:
A "Half-Life 2"-t a már említett Valve által házilag barkácsolt Source+Havoc kombó élteti. A Source felelős a környezet megjelenítéséért, míg a Havoc a fizikai paramétereket szavatolja. A duó működés közben impresszív teljesítményt nyújt, a Source még mai szemmel is tűrhetően adja vissza az utópisztikus környezetet. A Havoc pedig meg mintha semmit sem kopott volna a nimbuszából, még mindig néha ámulatba ejt hogy milyen profin képes mozgatni a tárgyakat/személyeket és a valósághoz közelítő fizikai jellemzőkkel felruházni azokat (nem is csoda hogy a mai napig az egyik legerterjedtebb fejlesztői platform).
2008-ban a Ps3 már rendelkezett azokkal a hardware paraméterekkel amikkel elvileg gond nélkül le lehetett volna kopírozni egy jó asztali számítógép teljesítményét. Elvileg, mert a konzolos konverzió valamiért nem sikerült a legrózsásabban. Az első gond ott jön elő, hogy valamiért a színek kissé túl vannak vezérelve, a fehér kicsit a szürke, a bőrszín meg a narancs felé orientálódik. Először azt hittem hogy a TV beállítása mászott el, de sajnos nem, egy kicsit jobb lett a hatás amikor "hideg" színpalettára váltottam. Sajna ezzel még nincs vége, maga a megjelenítés is két marginális problémát vonultat fel, az élek a megszokottnál jobban előjönnek, plusz a textúrák kicsit elmosódottak. Mindezek szummájaként a közeli képek nem kicsit elmaradnak a PC-s minőségtől, a távoliak pedig a kelleténél jobban előtüremkednek. Érzésem szerint itt a DirectX hiánya lehet a ludas, a még akkor gyerekcipőben járó konverziónál ezt a problémát nem tudták kellő mértékben kiküszöbölni. Kár érte, mert ennek okán a "Half-Life 2" vizuális megjelenítése jócskán elmarad az elvártaktól. 7/10.
.
HANG:
Az már az első részben is nagyon tetszett hogy a játék nem statikus trackekkel rendelkezik, hanem szituációérzékeny dalbetétekkel operál, ezzel is emelve a filmszerű élményt. A konzolos átfordítás itt már nem hibázik, ezúttal decens hangtartományban és jó 5.1-es hangszínpaddal karöltve zendülnek fel az első kalandot is jó párszor megidéző taktusok. 9/10.
.
ÖSSZEGZÉS:
Végső soron, eme mondhatni kissé nosztalgikus bejegyzés indoka a befejező (?) epizódót övező már-már gyermeki türelmetlenkedés. Mert már szinte eltlelt egy dekád, nagyon szeretnénk folytatni immáron Gordon kalandjait és végre pontot tenni a Black Mesa incidens végére. Az előzmények legalább féltucatnyi újrajátszása mindenképp ajánlott még a kicsit defektes konzolos formátumban is, hiszen nem lehet elégszer megtapasztalni mindazon élményeket, melyek valóban az elmúlt hosszú-hosszú időszak egyik legjobbjává avanzsálták a "Half-Life 2"-t. Kihagyhatatlan. 9/10.
.
Forrás: http://half-life.wikia.com/wiki
