....Valahol a békés, bogaras Európában, valamikor a békeidőkben, a két világháború között működött egy elegáns hotel: a Grand Budapest. Vendégei átlagos arisztokraták, vénkisasszonyok és műkincstolvajok; alkalmazottai pedig a legjobbak a szakmájukban. Gustave (Ralph Fiennes), a híres főportás itt barátkozott össze az egyszerű küldönccel, Zero Musztafával, akivel együtt keverednek bele az évszázad festményrablásába.Miközben a felbecsülhetetlen értékű reneszánsz képet keresik, egy családi vagyon elvesztése vagy visszaszerzése is kockán forog: és a nyomozás meghökkentő fordulatai magukkal ragadják a hotel összes lakóját...
.
Wes Anderson hatalmasat akart markolni a "Grand Budapest Hotel"-lal, és ez minden bizonnyal sikerült is neki. A Fox Searchlight legutóbbi üdvöskéje jelenleg már átlépte a globális 100 millió dollárt, és szinte mindenhonnan elismerő kritikákat kap, még a hírhedten szőrösszívű Rotten Tomatoes-nál is 92 %-on áll! És valamiért még sem jött be nekem... Talán azért mert fővárosunk neve csak mutatóban szerepel? Nem. Esetleg nem jön be a stilizált látványvilág? Dehogynem. Talán azért mert a lenyűgöző sztárparádé ellenére viszonylag szerényebb az emlékezetes alakítás? Talán. Nem tetszik a sztori? Hmmm....
(Egy szokásos életkép a liftből)
.
Ilyen sarkított kérdések mentén nem jutunk túl sokat előre, inkább azt kellene megvizsgálni hogy ezt a filmet tulajdonképpen milyen célból készítették. A polgárpukkasztó és a nem enyhén nihilista vonások egy szatíra/komédia irányába mutatnak, ám maga a cselekmény nem igen bonyolódik arrafelé. Meg úgy egyáltalán semerre, nix csavar, csak kiszámítható fordulat és menés A-ból B-be. Menet közben ugrott be az ötlet, hogy esetleg a torz ábrázolások egy Guy Ritchie iskolára hajazó folyammá fognak alakulni, ahol a végén összefutnak a szálak és leesik egy hatalmas tantusz. Eme ideám se vált valóra. A film elsősorban a már említett sztárparádéval kíván presszionálni minket a megelégedettség irányába, de ebben az esetben már túlzásba viszi. Tény ami tény, nagy (illetve valaha volt nagy) nevek kívánnak megágyazni a nagy meglepetésre, de van akinek túl kevés idő jut (Jeff Goldblum), nem is passzol rá a szerep (Adrian Brody, Harvey Keitel), vagy éppen céltalanul adja a szépet (inkább nyálas, mint kifinomult Jude Law).
(Rács mögött...)
(...a tarkopasz, szökést tervező Harvey Keitel-lel)
.
A szerencse ugyanakkor mellénk szegődik két szereplő által, akik végső soron mentőövet dobnak a már süllyedő tákolmánynak. Ralph "Tudjukki" Fiennes a főszerepben elegánsan és tévedhetetlenül manírozza végig Gustave-ot és a 100 percet, Willem Dafoe pszichopata Jopling bérgyilkosa pedig annyira tré hogy az már jó. A kettejük segítségével tud még valamennyire talpon maradni a "Grand Budapest Hotel", plusz van még pár tényleg jó poén/vicces helyzet (képlopás, szökés a börtönből) is a kosárban, ám a szépen fényképezett és jó animációkkal ellátott külalakot lazán maga alá temeti a semerre sem tartó sztori. Ehhez a részhez legközelebb egy kis kakaót nem ártana hozzáilleszteni. 8,4 az IMDB-n, de nekem csak 5/10. Sorry...
