.
Egy számomra nagyon kedves és nagyra becsült társoldal, „Acinemániás” szerkesztősége kért fel a címben szereplő eszmefuttatásra. Örömmel fogadtam a megbízást és a mellékelt kövér csekket (ez persze csak vicc, pusztán lelkesedésből karcolom most a digitális sorokat), mivel ez egy kicsit talán még passzol is a szakmámba, hiszen jómagam is előrejelzéseket készítek. Nem időjárásról, hanem pénzügyi folyamatokról. Eme tevékenység lényege, hogy egyrészt kicsit megtekintjük a múltat (mi vezetett a jelenlegi helyzethez), áttekintjük a jelenlegi folyamatokat, majd ezekből építkezve próbáljuk megjósolni a lottószámokat a jövőt. Eme analógia mentén gondoltam végig a hazai Blu-ray piac mai és holnapi helyzetét.
Fontos: Előre szeretném jelezni, hogy a mostani és majdani helyzet felvázolása saját egyéni szubjektív látásmódomat tükrözi, az ettől eltérő olvasói vélemény nemhogy helyénvaló, de kommentben kötelező jellegű :)!
Eszmefuttatásomat az okok felderítésével kezdeném, ahol fontossági sorrendbe szedtem az ide vezető utat. Hatás szerint növekvő sorrendben fogunk haladni, azaz a legenyhébbel indítunk.
1) A hatékony marketing hiánya: Kellő reklámhadjárat nélkül sajna nem érezzük a vágyat egy új dolog megszerzéséhez. Ha jól emlékszem, a Blu-ray felemlegetése a Playstation 3 kampányában indult be még 2006 elején. Az új konzol jellemzői között idehaza nem nagyon emlegették a full HD filmek lejátszási lehetőségét (sőt, a legelső masinákon csak egy azonnali szoftverfrissítéssel vált elérhetővé), csak amolyan kellemes extra volt az új játékélmény mellett, amire persze a gémerek rá se hederítettek. A helyzet jellemzően azóta sem változott, nemes egyszerűséggel a szakma (gyártók/kiadók) felől a mai napig nem érkezett egy átfogó kampány a népszerűsítésre. Ez pedig rögtön meg is ágyazott az alacsony példányszámnak, mivel az emberek fejében talán a mai napig csak egy tupírozott DVD-ként él a kék lemez, ráadásul annál jóval magasabb áron. Ha nem tudom, hogy miért adok ki egy valag pénzt, akkor minek csináljam? Néhány hirdetőtáblán és rádiós reklámon túl jóval nagyobb összeget kellene/kellett volna belefeccölni egy ilyen újdonságba.
.
2) Kesze-kusza jogi helyzet, vállalkozói kedv, hiányzó tőkeerő: Jelen helyzetben kész csoda, hogy léteznek még cégek, akik bátran merik vállalni a forgalmazást hazánkban. Az eleve alacsony darabszámon tengődő piac miatt elég nehéz feladat rentábilisan működő vállalkozást fenntartani, ahol az egyéb adminisztrációs terhek miatt (adók, papírmunka, bürokrácia) a körbetartozás jelensége (lásd: miért nem kapunk új Spartacus évadot a Fantasy filmtől) és kiadási jogok összevisszasága miatt is sínylődnek megjelenések. Nem látom továbbá annyira a rajongói viszonyulást sem, mivel szerintem a Blu-ray forgalmazáshoz is kell egy cseppnyi bolondéria J. A másik oldalról viszont valahol szerencsénk van a ProVideoval és a Bontonfilmmel, mivel regionális erőforrásaikat bevetve ők be tudják hozni a filmeket, viszont a Paramount címek vergődése valami elképesztő. Eme utóbbiak magyar vonatkozású külföldi beszerzése aztán egészen addig fajult, hogy jóformán manapság már meg sem éri behozni őket az országba. Ja, de vajon lesz szinkron a karácsonyi Star Trek 3-on, ha azt közvetlenül egy magyar vásárló sem fizeti ki?
.
3) Árképzés és rosszul irányzott akciók: A Blu-ray filmek ára itthon egy abnormális tartományban mozog, 999 forinttól egészen 12-13 ezer forintig terjedhet a térhatás/fémdoboz arányában, a gyűjtői változatok pedig természetesen felette. Egyrészt (most már) érthető egy alacsony példányszámban eladható új megjelenés magas indulóköltsége és egy készletsöprési akció, másrészt a kettő között tátongó szakadék rossz helyre pozícionálja az emberek fejében a terméket. Jellemzően kialakul a kivárás/olcsón beszerzés intézménye, ami további ördögi visszacsatolásként adja a kakaót az áremelkedéshez. Ehhez tartoznak még hozzá az időszakosan megjelenő piaci napalmozások (MM pár éve, Bookline pár hónapja), ahol bizony a dömpingszerű áradat alapján tovább erősödik az olcsóság illúziója. De hogy ne csak a levegőbe beszéljek: a jellemzően lassan kikopó 1-2 ezer forintos Disney Blu-ray-ek mellett bizony az újrák nem 3, hanem inkább már 4 ezer forint körüli áron jelennek meg. A ProVideo-val szemben a Bontonfilm egyébként kitartóan tendál egy kedvezőbb tartomány felé, drukkolunk is nagyon, de 5-6 ezer forintnál ők sem tudnak lejjebb menni egy szimpla új megjelenéssel.
4) Jövedelmi viszonyok: Ezt sajnálatos módon nem kell túlmagyaráznom, 150-160 ezer forintos nettó átlagkereset mellett nehéz, ha nem lehetetlen kiszorítani azt az összeget, ami pár film havonta történő megvásárlásához szükséges. A mögöttes okokat most nem szeretném firtatni, de a tény az tény marad: prémium terméket (márpedig a Blu-ray itthoni olvasatban az) a jelenlegi hazai anyagi viszonyok között széleskörűen értékesíteni roppant nehéz dolog. Blogtollnok kollégáim Argento és Szati évek óta Angliában dolgozik, és ma már markánsan többet tudnak áldozni szenvedélyükre (csak sajna nem itthon költik el). A pénz tehát megkerülhetetlen, de érdekes módon számomra nem ez a legjellemzőbb gond, hanem a következő.
5) Hozzájuthatok ingyen: Újat nem fogok mondani nektek, a legfőbb bajforrás nem lesz ismeretlen, nézhetjük mindenhonnan a problémát, a vég nélküli pofátlan kalózkodás a legfőbb oka a magyar piac vergődésének. És itt nem a csapból is folyó internetet akarom hibáztatni, hanem a fejekben lakozó ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet. Manapság ellenszolgáltatás nélkül birtokolni valamit=menő, ingyen kivenni valamit a nagy nehezen felhalmozott közösből=erény, a jelenlegi trendek szerint értékelendő csibészség. A szorító másik végében pedig minden egyes fizetni hajlandó gyűjtő minimum flepnisnek van kikiáltva, tegye fel szépen a kezét, aki magára ismer :). Ennek a felfogásnak a leglátványosabb eredménye a Disney Blu-rayek elmaradása pölö, ahol kifejezetten az alacsony számok (plusz a mozis torrentek is ugye) miatt szedtek le minket a lemezekről. Éppen tegnap gizdult a szomszéd hatéves kiscsávó, hogy neki már megvan az az animációs mese, amit a párom és a fiam aznap nézett meg a moziban. Válaszoltam neki, nem szeretném ide leírni, de pucolt haza a vakarék egyből (na, most megveregethetem a saját vállam: Blu-ray seriff rendet tett városában azzal, hogy elzavart egy taknyost :). Ja, és persze elsősorban nem ő tehet a dologról). Egy szónak is száz a vége, markáns mentális változásra van szükség, ahol a fő princípiumot jelentené egy hozzáadott érték/szellemi termék arányos megfizetése. Pont. És itt bizony nem lehet állandóan a pénzen vinnyogni, mert ha a tévét és az Internetet ki tudja fizetni a sok kis kalóz, meg csokorban lóg a szájában a bagó, akkor nem lehet túl nagy gond havonta/kéthavonta egyetlen film megvásárlása. Képzeljétek el, micsoda eladási számok lennének akkor!
Na, magyar mentalitásunknál fogva eleget sírdogáltunk a múlton, nézzük meg, hogy mi vár ránk eme vérzivataros időkben. Meg fogtok most lepődni, mert szándékaim szerint nem fogok kék ásót nyomni a kezetekbe, hogy együtt kaparjuk ki a „Blu-ray:méd in hángeri” sírját, inkább megosztanám veletek az elképzelésemet. Reményeim szerint ugyanis az itthoni piac ha nem is virulni, de élni fog, méghozzá az alábbi jellemzők mezsgyéjén (itt most nem fontos a prioritás):
1) Prémium termék marad: és ennél fogva bizony az ára is ki fog tartani, sőt talán még feljebb is mehet. Jelenleg nem látok olyan folyamatot, ami indokolná az olcsóbb árfekvést, mivel ahhoz kellene a több eladott darabszám. Akciók minden bizonnyal továbbra is lesznek, de nem biztos, hogy 3500-4000 forintnál lejjebb mennek majd az árak. Ezzel szemben viszont vallom, hogy ma már létezik az a szűk gyűjtői réteg, aki ilyen árszínvonalon el tudja majd tartani a piacot.
2) Árukapcsolás és karcsúsodás: nem kizárt, hogy a premier filmek megjelenése hozzá lesz kötve pölö a 3D és/vagy fémdoboz megvásárlásához, ezzel pedig kedvezőbb árrést tudnak elérni a forgalmazók a további működéshez. Sőt lehet, hogy egy komplett gyűjtői csomaghoz lesz csatolva egy-egy fontosabb pótlás (lásd GYU csomag jelenleg, de itt inkább ne legyen igazam). Számítok ugyanakkor arra a káros mellékhatásra is, hogy a változatlan ár mellett a jogdíjas extra tartalom (extrém esetben a hangsávok is, jujjjj) fog megfogyatkozni a spórolás szellemében :/.
3) Okosodó forgalmazó: Ami viszont számomra egy örömteli folyamat, mivel láthatóan páran elkezdtek minket is megkérdezni, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk megvásárolni! Roppant fontos lépésként értékelem az igényfelmérések elindítását, ahol mostanában megpróbálják belőni a fizetőképes keresletet. Ez persze nem egy életbiztosítás a cégek számára sem, mert nem biztos, hogy minden vásárlói ígéret forintra lesz váltva, de így már jobban látható az igény. A megkérdezés és a részünkről történő kulturált véleményezés elengedhetetlen lesz a jövőre nézve. Amelyik kiadó/forgalmazó ebbe belevág/már belevágott, azelőtt megemelem képzeletbeli süvegem.
Ezek a jellemzők bár nem túl rózsás, de mégis életképes hazai kék jövőt tárnak elénk. Viszont nem kell megelégedni a kialakult/várható helyzettel, már ma a változás elejébe állhatunk. És itt nincs más dolgunk, mint lehetőségeinkhez mérten vásárolni (1-2 havonta egy új és egy akciós megjelenés bőven elegendő) és esetleg az arra fogékonyakkal megismertetni a formátumot (kölcsönadni, eladni megunt lemezeinket, beszélgetni róla egy jó sör mellett). Ha amúgy is rajongunk valamiért, akkor azt abszolút jó szándékkal és felszabadultan tudjuk közvetíteni a másik felé. Mert végre talán lesz most már GYU bővített változat, de még vissza lehet csábítani a Disney-t is, sőt, talán egyszer Indy-t is! A Blu-geek szerkesztősége ennek fényében, veletek karöltve továbbra is nagy szeretettel és rendületlen bizalommal tekint egy fényesen tündöklő hazai kék jövő felé.
