"Ez csak egy kis vihar..."
Cím: The Day After tomorrow
Rendező: Roland Emmerich
Főszereplők: Dennis Quaid, Jake Gyllenhaal, Emmy Rossum, Dash Mihok
Technikai infok:
Kép:1080p/MPEG-4 AVC, 2,35:1
Hang: Angol dts HD 5.1, olasz/spanyol dts 5.1
Felirat: angol, dán, finn, olasz, spanyol, norvég, svéd
Régiózár: B
Hát 21-én nem történt semmi különös azon kívül hogy a zombik emberek egymást püfölték a plázákban a parkolóhelyért. Lehet hogy most már hitelét vesztette a rovat, de azért engedelmetekkel tovább folytatom a virtuális körsétát. A meteorokat követően jöjjön egy kis időjárási anomália, egyenlőre Aigner Szilárd ajánlása nélkül :).
(Még mielőtt beütne a zimankó, direktorunk megcsiklandozza Los Angelest néhány digitális tornádóval)
.
A Filmről:
...Jack Hall (Quaid) éppen jégmintákat vételez az Északi-Sarkon amikor egy hatalmas jégtábla leválása majdnem a vesztét okozza. Ez a jel baljóslatú gondolatokat ébreszt benne és Skóciában tartózkodó kollégájával (Ian Holm) tovább folytatja a kutatást. Nyomozása során borzasztó titokra derül fény: a Föld klímája rohamtempóban változik meg és egy új jégkorszak fog köszönteni a golyóbisra. A kataklizma már kezdetét is vette, az idő vészesen fogy, Jack a családját biztonságos helyen akarja tudni. Igen ám, de fia Sam (Gyllenhaal) éppen New York-ba tart ahol éppen tetőzni fog a katasztrófa. Jack mindent hátrahagy és saját maga indul fia után...
Természetesen ki sem hagyhatnánk a cikksorozatból a törés-zúzás másik nagymesterét, Roland Emmerich-et. Mondhatni le se tagadhatnák egymást Michael Bay-jel, mindkét direktorunk filmjeire jellemzőek a költői túlzások és a grandiózus látványelemek. A német származású Emmerich legelőször 1996-ban tört be igazán a köztudatba a nyár/év legnagyobb blockbuster-ével, a "Függetlenség Napja"-val. A zajost sikert követően jött a New York-ot lezúzó "Godzilla", majd a mátrixos húrokat megpendítő "A 13. emelet", utána pedig a Mel Gibsont polgárháborús Rambó hőssé avanzsáló "A hazafi". Habár ez utóbbi két film is egész jól sikerült, tisztán látszódott hogy emberünk akkor érzi magát a legjobban ha városokat vagy földrészeket szedhet atomjaira. Még futott egy gyors kanyart a látványos ám elég blődlire sikeredett "Mérges Pókok"-kal és 2004-ben a mozikba küldte a "Holnapután"-t.
(Gyllenhaal Sam szerepében a New York-ot elárasztó árvíz kellős közepén...)
.
A film a klímaváltozás hatásaira építve vázolja fel mondanivalóját. Teszi mindezt egy áltudományos magyarázattal aminek persze vannak valós alapjai (sarki jégsapkák olvadása, elsótlanodás, stb), de természetesen azt hivatott szolgálni hogy megágyazzon a bő két órás játékidő látványelemeinek. A történet két fő szála eképpen követi szorosan az időjárási változásokat és építi fel a dramaturgot a végkifejletig. Ebből a szempontból mondhatni a "Holnapután" egy konzisztens alkotássá válik, sehol nem lóg ki a lóláb, a sekélyes mondanivaló (mert hát lássuk be, nincs is nagyon) egyébként ezt nem is veszélyezteti. Az "Armageddon"-hoz hasonlóan itt sem találunk lírikus magasságokban tanyázó emberi kapcsolatokat, habár a Jack-Sam apa-fia kapcsolatot jelképező vonulat (fiú nem veszi komolyan apját, majd rá van utalva a segítségre végül megmenti őt), illetve a tudóstárssal való kollegiális-bajtársi viszony is azért ad egy konkrétabb keretet a cselekménynek. Ehhez természetesen kellenek a jó kvalitású színészek is, Quaid és Holm asszem már bizonyított, Gyllenhaal pedig a "Donnie Darko"-val is letett valamit az asztalra. Tulajdonképpen itt sem okoznak csalódást, persze korrekt alakításuk nélkülöz mindenféle Shakespheare-i latívuszokat, hozzák azt amit a forgatókönyv megkövetel. A forgatókönyv, ami kendőzetlenül inkább a vizuális trükkökkel operál. Ebből a szempontból mondhatni maradéktalanul elégedettek leszünk, germán direktorunk a rendelkezésre álló bőséges büdzsé felhasználásával valóságos vizuális orgiát varázsolt a film köré. A Los Angeles-t elsöprő hurrikánok még csak a bemelegítést adják, a lényegi trükkök a New York-ot elsöprő cunami-val majd a szupercella fagyasztásával jelennek meg. Mindegyik mozzanat alapos és látványos, szerencsére vannak normál díszletes megoldások is a blue boxos tobzódások mellett. Összegezve tehát: az "Armageddon"-nal összehasonlítva egy fokkal jobban lefoglalt a "Holnapután", ez lényegében köszönhető a nagyobb fokú realitásnak, a valamivel több emberi érzésnek és nem utolsó sorban a kevesebb és kevésbé erőltetett poénoknak. Persze érdemes megemlíteni hogy ez a film is elsősorban szórakoztató jelleggel készült, és ennek a szerepnek bőven megfelel. 6/10.
(Na most már nagy a baj, egy félelmetes cunami közelít Manhattan felé)
.
A Blu-ray kiadás:
Valamilyen hazai értékesítési anomáliából kifolyólag a film nem jelent meg itthon nagy felbontásban, holott érdeklődés biztos lett volna rá, illetve a Fox-nál is előkelő helyen áll(t) mint katalógus cím. Sebaj, irány a net és az import lelőhelyek. Klasszikus módon ismét Angliából illetve az USA-ból juthatunk hozzá a legkönnyebben, illetve aki tömörítetlen germán vakert akar az fordulhat német források felé is. Az egyetlen lényeges momentum a rendelés során az, hogy figyeljetek a régiókódra, ami a kontinensnek megfelelően "A" illetve "B". Jómagam az utóbbit birtoklom, a ködös Albionban a Fox gondozásában jelent meg a stabil angol tokba bujtatott lemez. A belbecs semmi különlegeset nem tartogat, a lemezen egy jégbe borított Manhattan sziluett látható. 6/10.
.
A Kép:
A Fox igazán kitett magáért anno a kiadás kapcsán és bátran belevágott a még éppen csak kipróbált MPEG-4 AVC kódolásba, így a "Holnapután" az első filmek egyike amely ezt a képtömörítési eljárást alkalmazta. Az addigi MPEG-2höz szokott szemeimnek valóságos felüdülést jelentett az új technika, az élénk színek és a kontrasztok fergeteges minőségben jöttek át, odáig voltam érte. Nemrég eme teszt kapcsán ismét előkapartam a kiadványt egy megtekintésre így megint tüzetesebben bevizsgáltam a képet. Ezúttal sem húztam el a számat, a látottak továbbra is nagyfokú elégedettséggel töltenek el, csak éppen elkezdtem mai szemmel vizslatni a korongot. A mai kiadásokhoz képest apróbb életlenség és néminemű blokkosodás tapasztalható, ezen kívül a blue-box jeleneteknél figyelhetők meg durvább élkiugrások. Szerencsére ezek nem digitális utómunka eredményei (a belső jelenetek visszaigazolták ezt), inkább csak a forgatási technikának köszönhető apró hiba. Mindezektől eltekintve azért elmondható hogy a transzfer nagyon szép minőségben tárja elénk a didergős kalandot. 8/10.
.
A Hang:
A Fox-ot sosem kellett félteni attól hogy audio szempontból fércmunkát ad ki kezei közül. Már a felvezető képsorok alatt élvezhetjük az elsöprő dinamikát Harald Kloser szép nyitózenéjénél, majd megtapasztalhatjuk hogy miként költöznek be a már említett tornádók a nappalinkba, végül megrezzenhetünk azon ahogy füleink mellett csapdosnak a szökőár hullámai. Sajnos a jól sikerült magyar szinkron illetve felirat nem található meg a lemezen, viszont a tömörítetlen angol hang megéri az érte kiadott utolsó fillért is. 9/10.
(Az említett betétdal)
.
Extrák:
Végigtekinthetünk néhány, kommentárral ellátott kimaradt jelenetet, láthatunk előzeteseket és taperolhatjuk a távirányítót egy nyomi java játéknak köszönhetően. Ha jól emlékszem a DVD-n jóval több bónusz matéria volt, szóval ez így nekem visszalépés és karcsú választék. 3/10.
.
Konklúzió:
A "Holnapután" nem éppen egy kiemelkedő de mindenképpen szórakoztató film. Egy viszonylag könnyed és tempós szerkezetbe belefoglalt cselekménnyel van dolgunk ahol még néminemű emberi kapcsolatokat is láthatunk. A szinte referenciaértékű korong audiovizuális szempontból nagyon jól jeleníti meg a hatásos képkockákat, egyedüli apropóként a hiányos extra felhozatalt lehet megemlíteni. A zsáner kedvelőinek erősen ajánlott polclakó. 7/10.
.
Megbolondult neutrínók története következik, addig pedig itt olvashatjátok az előzményeket:
.
Források: www.imdb.com, www.blu-ray.com
