Őszintén bevallom, mikor közel öt évvel ezelőtt, nagy nehezen befejeztem az Assassin’s Creed első részét, álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer, képes leszek egy nap szabadságot kivenni a munkahelyemen és elsétálni az éjféli premierre a sorozat harmadik részéért.
Az első rész monotonitása után, nem csekély rosszindulattal vezérelve kívántam, hogy a folytatás is bukjon meg, hisz gyűlöltem az első részt, alig vártam, hogy vége legye. Még kész szerencse, hogy utálok játékot félbehagyni. Orrom alatt a hamiskás mosollyal betöltöttem Ezio kalandját és már készítettem szitokszótáramat. Használtam is, de minden káromkodást egy pozitív jelző is követett.
Sikerült a második részre mindent jóvátenni, nyoma sem volt a monoton és erőltetett játékmenetnek, élvezetes volt az egész játék. Az ezt követő két kiegészítéssel nem igazán törődtem, de tudtam, hogy nagy vonalakban sikerült tartaniuk a színvonalat. Aztán megláttam az E3-as videót a harmadik részről. Szerelem volt első látásra. Pontosan azt ígérte, amire mindig is vágytam.
Nézzetek hülyének, de A Gyűrű Szövetsége végén, mikor Aragornék elindulnak az erdőben az orkok után. Na azóta vágyom arra az érzésre, hogy a vadonban, akár fák tetejéről vadásszak, felfedezzek, harcoljak. Oké, most nem orkok, hanem vörös kabátosok ellen, de az most mellékes. Szóval engem a legelső videóval megvettek kilóra, aztán amikor kiderült, hogy a játék teljes magyar szöveggel érkezik, nem volt kétséges az előrendelés.
A SZTORI
Desmond Miles, az előző részek főszereplője, és kis csapata eljutnak a nagy templomhoz (inkább barlang) ahol elvileg az Ősök hátra hagyták az utolsó nyomokat, vagy technikát, vagy bármit, amely segítségével túlélhetjük a közelgő napkitörést. Pontosan olyan kitörést, ami több ezer évvel ezelőtt kiirtotta az emberiség kilencven százalékát. Ám a barlangba lépve elájulunk és a többiek egyetlen megoldást találnak, ismét beleültetnek az Animusba, lesz, ami lesz. Így ismét csak flashbackelünk úgy 50-100 órát és megismerjük újabb felmenőnket, Connort, az észak-amerikai Mohawk törzs legifjabb tagját, aki épp a brit-amerikai függetlenségi harcok kellős közepében cseperedik fel, és lesz később annak fontos mozgatórugója. No meg persze jó lenne végre pontot tenni az Asszaszinok és Templomosok közötti nézeteltérés végére. De addig azért jó sok dolgunk lesz.
A JÁTÉK
Sok játékostársamban felvetődött a kérdés, hogy a három legutóbbi rész, nagyjából megegyező koncepciója után mivel lehetne még feldobni a játékmenetet úgy, hogy az valamennyire folytassa is a régi hagyományokat, de ne legyen idegen a jelenlegi világtól. Azon túl persze, hogy fákon, sziklákon, háztetőkön mászkálunk és gyilkoljuk a népet. A főszál nagy vonalakban azért a bevált sémát követi, nyomoznunk kell, kihallgatni, olykor erőszakhoz folyamodni, de mégis, mintha itt jobban összeállna a sok kis feladat egy egész történetté. 
Ha már erőszak, a harcrendszeren is fejlesztettek, ahogy a mozgáson is. Alapból három módunk van a helyváltoztatásra (Joy-séta, X-gyorsabb séta). Futkosáshoz és mászáshoz mindössze az irányt és az R1-et kell nyomnunk, illetve X-el ugrunk. Innentől kezdve Connor mindent csinál magától, ugyan nem mindig tökéletesen azt, amit szeretnénk, de már ritkábban voltak orbitális melléugrások. Harcban van egy ütésünk, egy távolsági fegyverünk, valamint blokkolás és a kaszálás. Ha jó időben blokkolunk, kissé megáll az idő és eldönthetjük, hogy hogyan tovább: lefegyverezzük, vagy megsebezzük az ellenfelet. Kaszálás az izmosabbak ellen jó, ezzel kibillenhetjük őket egyensúlyukból. Szóval mint látszik, nem egy agyonbonyolított rendszer, kis gyakorlással a legnagyobb sereg közepébe is fejest ugorhatunk. Azon kívül iszonyatlátványos a koreográfia és a tomahawk az isten! Ám ha lőni készülnek jobb ha gyorsan magunk elé rántunk valakit, így az illető kapja az ólmot, nem mi. Nagyon tetszett, hogy a fegyverek újratöltési ideje és animációja is a valóság felé konvergál, ne számítsunk sorozattüzelős kaszálásra. A sztoriban amúgy is a csöndes-gyilkos módszer a kifizetődőbb, de szögezzük le: itt nem is a főküldetés a lényeg.
Amikor először megkaptam az irányítást az erdő közepén, nem tudtam hova rohanni örömömben. Elsőre megmásztam minden fát, felszedtem minden tollat (sandbox játék lévén, elengedhetetlen a gyűjtögetni való), majd mikor kijátszottam magam, visszamentem társamhoz, aki megkért, gyűjtsem össze a tollakat a környéken. Parancsolj!
A környezet mesés, hihetetlenek a méretek, tényleg ameddig a szem ellát, oda eljuthatsz. A nagy távolságot persze nem kötelező lábbusszal megtenni, az eszköztárunkban található lósíppal nyomban ott terem egy hátas, hogy segítségünkre legyen. Az erdő él, rengeteg állattal összefuthatunk, akik teszik a dolgukat. Láttam párbajozó szarvasokat, kidőlt fánál a hátát vakaró medvét és rókát aki épp az én csapdámba belesétált nyulat fogyasztotta. Igen, merthogy a sok vadat el is foghatjuk. Lehet durvább megoldással, például a lombokból rájuk vetődni, vagy nyíllal lelőni őket, de van lehetőség a tisztább munkára is, csapdát állíthatunk, csalit szórhatunk, hogy odavonzzuk őket, de kis nyomolvasással mi magunk is a rájuk bukkanhatunk. Az elejtett állatokat megnyúzhatjuk és a belőlük nyert javakat pénzé tehetjük. Rendszerint ezek segítségével töltöttem újra készleteimet (nyílvesszők, csapdák) a vándorló kereskedőknél.
A vadászat mellett belefuthatunk vadonjárókba, akik kisebb történetekkel és feladatokkal látnak el minket. Később tanyánkat is fejleszthetjük. Újabb embereket toborozhatunk, akik aztán nyersanyagukkal a mi birtokunkat töltik fel. Kisebb küldetésekkel újabb nyersanyagok érhetők el, bár nem egészen logikus módon. Egyszer két összebalhézó favágót szedtem szét, cserébe onnantól lucfenyőt is termelhettem. Értem én. Viszont fontos ez a fejlesztés, hisz minél több emberünk és nyersanyagunk van, annál több dolgot tudunk létrehozni. Fából például hordót és konvojt gyárthatunk, de kereskedhetünk is másokkal. Igazság szerint én ezzel a kereskedéssel nem igazán foglalkoztam. Bonyolult is a rendszer és nem igazán kötött le, de nyugodtabb lelkű bizniszpalánták bátran próbálkozhatnak.
Kereshetünk emellett kisebb csetreszeket (kis kacatok), melyekért cserébe kikötőnknél újabb nyomokat kapunk egy kincses térkép darabjaihoz. Minden térkép darabhoz egy kisebb küldetéssel juthatunk hozzá, de ezek igazán élvezetes kalandok, érdemes foglalkozni velük. 
Bizonyára feltűnt nektek az előbb említett kikötő szócska. Ez nem csak a part menti stéget jelenti, bizony ott horgonyoz a messze földön leggyorsabb hajó, az Aquila. Melynek a játék egyik legélvezetesebb részeit köszönhetjük, a tengeri csatákat. Az egyszerű oktatás után úgy fogjuk lovagolni a hullámokat és ágyúzni az ellenség flottáját, mint a profik. Hihetetlenül egyszerűen és mégis fantasztikus hangulattal sikerült összerakni ezt a részt, imádni fogjátok.
Ha a vadonból megcsömörlenénk, irány a nagyváros. Boston és New York korabeli utcáival ismerkedhetünk meg és ugyanúgy el tudunk veszni a piaci árusok, kéregető kiskölkök és kóborló háztáji állatok között (melyekkel interakcióba léphetünk). Tehát a városok élnek, nyüzsögnek és sikerült ezt is olyan korhűre és hangulatosra megcsinálni, hogy percek alatt belefeledkezünk a valóságba. 
A leírtak magukért beszélnek, temérdek tennivaló vár ránk, a játék szavatossága szerintem a 100 órát is megütheti. Kevesebbel nem is érdemes számolni, aki ezen a játékon végigrohan és csak a történetre koncentrál, azt kizárólag sajnálni lehet, olyan élménytől fosztja meg magát.
A játékban található Multiplayer is, de valljuk be, ezt a játékot nem arra találták ki. Van, mert kötelező és örüljünk is neki, de túl sok vizet nem fog zavarni.
9/10
A GRAFIKA
Az új grafikus motor, az AnvilNext gyönyörűen teszi a dolgát, de láthatóan meg kell küzdenie a kompromisszumokkal, ami talán tényleg a generáció végének bizonyítéka. A játéktér hatalmas és élettel teli, minden mozgó élőlény éli életét, viszont a távolabbi objektumok elnagyoltak és részletszegények. Ha megközelítjük ezeket meglehetősen hirtelen és csúnyán bővülnek ki. A kis apróságok, a nem fontos karakterek sem túl részletesek, erre készülni kell, de mutassatok egy sandbox címet, ami nem így működik. Viszont a motor kezeli a napszak és időjáráson kívül az évszakváltozásokat is. Elképesztő élmény, mikor a jól ismert helyszíneket vastag hótakaróval és kopasz ágakkal látod viszont. Nem csak skin változásról van szó, mozgásunkban is korlátozva leszünk, ha a térdig érő hómezőn igyekszünk átgázolni. A hóviharról meg ne is beszéljünk. A mozgás animációja is példaértékű, a ruhák mozgása is teljesen valóságos. Azt sajnálom csak, hogy még mindig nem találtak megoldást a ruhán átbukkanó kard megoldására. Illetve olykor egy-egy NPC, vagy saját karakterünk akad el úgy valamiben, hogy kénytelenek vagyunk visszatölteni a legutóbbi checkpointot, szerencsére ez nem túl gyakori jelenség.
9/10
A HANG
Erre nem tudok rosszat mondani. Mikor lovagoltam Bostonban arra lettem figyelmes mennyire máshogy hangzik a paták dobogása az utcakövön, mint a dombtetőn. Az indián falu közelében hallhatóvá válnak ütős hangszerelésű ritmusok. Az város piacán egymást harsogják túl az árusok. A tengeri csata közben a matrózok arról üvöltöznek, hogy vár már rájuk Davy Jones. Az erdőben egy fura hangra lettem figyelmes, amikor utánanéztem megpillantottam egy szarvast, ami egy farönknél koptatja agancsait. Ennél több bizonyíték nem hiszem, hogy kell.
10/10
MAGYARITÁS
Muszáj vagyok megemlékezni a nagyszerű magyar fordításról. Sokan fanyalogtak azon, hogy a hazánkban megvásárolható példányokon nem található angol felirat, és a nyelvtanulás jövőjét temették. Szerintem felesleges a kesergés, sokkal nagyobb élvezetet kínál a játék úgy, hogy minden apróságot értünk. Nem igazán találtam orbitális melléfordításokat, sőt, még a korabeli kifejezéseket is gyakran használták fordítóink. Emellett lexikális tudásunkat is bővíthetjük, ugyanis megtalálható a játékon belül egy folyamatosan bővülő adatbázis, mely tartalmazza minden megismert épület, személy, csoport és állatfaj fontos tudnivalóit. Ezek messze nem száraz leírások, sőt, gyakran olyan humorral vannak fűszerezve, hogy olvasásuk alatt többször hangosan nevettem fel. Ezt hívom én játszva tanulásnak.
ÖSSZEGZÉS
Remélem mindent sikerült megemlítenem és biztos vagyok benne, hogy számtalan dolgot hagytam ki. Elképesztő a játék mérete és a megvalósítás, élvezetes a játékmenet és az egész játékról süt a hozzáértés és a profizmus. A szavatosságra nyugodtan lehet számolni, nem ezt a játékot fogod végigdarálni a hétvégén (4 nap folyamatos játék mellett értem el a 6. szekvenciáig a 12-ből).
Ha egy játékot veszel meg az idén, az Assassin’sCreed III legyen az.
9,5/10
