Neo nem halt meg. A Mátrix működik, de megújult, erősebb és biztonságosabb, mint valaha. Az élet megy tovább. Vannak hősök, akik képesek a feltámadásra. Vannak szörnyű erők, amelyek ellen mindig újra harcba kell szállni. És van néhány nagy titok, amelynek segítségével a hősök vállalhatják a harcot, és szembeszállhatnak azzal, aki/ami az elpusztításukra tör. Legfeljebb maguk sem értik, hogy történik mindez.
.
Mintegy 18 (jesus!) év telt el a legutóbbi Mátrix mozi óta, amikor a történet annó a maga módján kerekké vált, kitört a hőn áhított béke az emberek és a gépek között. Neo meg Trinity vélhetőleg a fűbe harapott...
...hittük mi álnaívan (?).
A "Mátrix - Forradalmak" egésze és persze a kicsit bénácska lezárása erősen megosztová sikeredett, mégis valahol pont került egy nagyívű sztori végére. Visszaolvasva több mint négy évvel ezelőtt leírt gondolatainkat természetesen mi is sejtettük valahol, hogy találkozni fogunk mi még Neo-val és Trintiy-vel. Már a koronavírus kitörése előtt elkezdtek szállingózni az infók, majd a járvány miatt kevésbé csepegve és lassabban jöttek a hírek, végül pár trailer-t követően a múlt héten mozikba került a film. Méltó folytatása lett vajon a "Feltámadások" az előző három Mátrix mozinak?
(Ismerős sziluett a vásznon...)
.
Ha úgy vesszük, a maga módján és saját vállalásait szem előtt tartva ez bizony egy egész jó film. Egyenesági folytatása az előző háromnak? Valahol igen, de nem kapcsolnám hozzájuk szervesen. Ugyanúgy Neo-ról és Trinity-ről szól a történet? Nagyon is! Mátrix mozinak nevezhető a "Feltámadások"? Abszolút nem!
Ezen utolsó félmondat tudatában kell beülni a filmre. Ez a több mint 140 perc abszolút egy love sztori Trinityről és Neo-ról, egy férfi és egy nő igazi szerelme. Az annyira gagyi régebbi lózungokat végre értelmes és érzelmes valódi mondanivalóra cserélik, hőseink nem csak ténferegnek a Mátrix világában ide-oda sodródva az akciók, a világmegváltás és puszilkodás között, ez most valóban csak róluk szól! Tetszik vagy nem, eme mantra köré szerveződik le a teljes a cselekmény. Persze nem kell ezt bánni, mert az egész jó mellékszereplők mellé (Neil Patrick Harris, Jessica Henwick nagyon jók, Yahya Andul-Mateen kitartóan próbálkozik) itt-ott még friss mondanivalót is kap mind a valós, mind a szoftverszimulációs világ. Aki pedig szereti a nosztalgiát, az abszolút meg lesz elégedve a film első felében látható funservice-szel. De vajon hol van mindeközben a régi jó Mátrix fíling?
(Doctor Strange? Ja, nem ide...)
.
Nos, a bullet-time fanok és a rendszer rajongói csalódni fognak. Előbbi hiányával annyira nincs gond, nem baj az ha annyira görcsösen nem akarja magát e tekintetben majmolni magát a film, utóbbi lényegét azonban rendesen lúgozták. Sehol sem található meg a szigoró szabályrendszerre épülő sematikus megközelítés, a kimerítő terminus technikusok logikai csatarendbe való állítása, a folyamatos veszélyérzet és rideg gépi precizitás maró gondolata. Ehelyett van píííci megközelítés, társadalomkritikába burkolt birkacsorda (ez még valahol bejött), illetve az előző három rész zárójelbe rakása egy idétlen videójátékkal.
Szóval nem lett egy tökéletes alkotás a "Feltámadások", viszont vannak tagadhatatlan érdemei és frissítő új elgondolásai. A benne rejlő emberi vonulat feltétlenül értékelendő, viszont a többi újítással meglehetősen messzire került az eredeti filozófiától. A vége természetesen nyitva maradt, ugyanakkor kerek egész a történet, kíváncsian várjuk hogy hová tud még fejlődni ez a világ. 7/10.
Cím: The Shawshank Redemption Rendező: Frank Darabont Szereplők: Tim Robbins, Morgan Freeman, Bob Gunton, William Sadler, Clancy Brown Kép: 2160p/HEVC / H.265 1.85:1 Hang: angol (DTS 5.1), magyar (2.0), francia (5.1), japán (2.0), kínai (2.0), lengyel (2.0), német (2.0), olasz (2.0), spanyol (2.0) Felirat:angol, cseh, dán, finn, francia, holland, japán, kínai, koreai, lengyel, német, norvég, olasz, spanyol, svéd Régiókód: Nincs
.
...1946-ban egy Andy Dufresne nevű bankárt - noha makacsul hangoztatja ártatlanságát - kettős gyilkosság elkövetése miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek. Dufresne egy Maine állambeli büntetés-végrehajtó intézetbe kerül és hamar meg kell ismerkedjen a börtönélet kegyetlen mindennapjaival, a szadista börtönszemélyzettel, a szinte elállatiasodott rabokkal. Azonban Andy nem törik meg. A bankéletben szerzett tapasztalatai segítségével elnyeri az őrök kegyét és azzal, hogy elvállalja egyik rabtársa illegális akcióiból származó bevételeinek könyvelését, kivívja "társai" elismerését is. Cserébe viszont lehetőséget kap a börtön könyvtár fejlesztésére, ezzel némi emberi méltóságot csempészve a keserű körülmények között élő rabok mindennapjaiba...
.
(Folyik a bandázás a kóterban...)
.
Őszintén szólva valahol hálás és kényelmes feladat "A remény rabjai"-ról cikket írni, a végső pontszám tehát nem kérdéses :). Nem igazán találkoztam olyan emberrel aki szerint a Stephen King regényéből (nem olvastam, de állítólag jobb a mozgóképes változat) adaptált film rossz lenne, sőt a diskurzusok leginkább akörül forognak, hogy vajon a világ legjobb filmjével van-e dolgunk? Miben rejlik a zsenije? Hogyan képes ilyen lehengerlő módon megszólítani széles tömegeket?
Ha nagyon egyszerűen nézzük a képletet akkor Frank Darabont mesterműve abszolút koherenciát és folytonosságot mutat. Minden egyes szereplő együtt él/lélegzik a cselekménnyel és a helyszínnel, a történet pedig parádés módon gazdag és fordulatos. Az alapanalógia egyébként nem egy nagy truváj, hiszen az -ártatlan ember igazságtalanul börtönbe kerül, aztán valahogy kiszabadul- receptet már számtalan filmben láthattuk, "A remény rabjai" inkább a főszereplő értelmezésével magasodik ki a mezőnyből. Andy Dufresne nem egy gengsztertípus, nem véres leszámolásokkal vívja ki magának a tekintélyt, sokkal inkább varázslatos nyugalmára és inteligenciájára hagyatkozik. A toll hatalmasabb fegyver mint a kard, még a börtönben lévő raboknak is jár az emberi bánásmód, a tanulás és a kultúra mindenek felett - ezen elvek mentén épül menet közben epizódokra bontva a fő cselekmény, melyek mellett természetesen kapunk bőven az Andyt érő viszontagságokból is (pl. a nővérek zaklatása).
(Szabadság!!!)
.
Természetesen az emberbaráti szeretet és agyafúrtság mellett Andy messze sem naív. Igazának bizonygatása mellett természetesen tisztában van vele, hogy egy sittesnek a legritkábban hisznek. Az első órányi játékidőt követően azért mégis felcsillan a remény. Az ezt követő fordulat természetesen rögtön ráébreszti a keserű igazságra, később pedig minket is ráébreszt a háttérben épülgető mestertervre. A filmvégi csavar és lezárás bombasztikusan felemelő érzés még a sokadik megtekintésre is, a Reddel való újbóli találkozás őszinte pillanata pedig valóban ott van a filmtörténelem legjobb képsorai között.
A fősodor mellett egyébként a mellékszereplők egy-egy története is megér sok-sok dícséretet. Brooks szívbemarkoló végzete, Warden igazgató hűvös korrupciós gépezete, Red küzdelme saját szabadulásáért, Hadley kegyetlenkedései és "zsiványbecsülete", ezen komponensek gazdagon építenek rá még további rétegeket a mesteri alapokra. A sikerhez természetesen kell az összes szereplő hibátlan alakítása (most tényleg mondjatok valakit aki rosszul játszik), illetve Frank Darabont profi dirigálása.
"A remény rabjai" idén már 27 éves, mégis a mai napig az egyetemes moziipar egyik meghatározó és egyben megkerülhetetlen mérföldköve. Aki még nem látta, az sürgősen pótolja! 10/10.
.
Technikai áttekintés:
Kiadások:A világ egyik legjobb filmjét természetesen a lehető legjobb minőségben szeretnénk viszontlátni otthonunkban. A hazai forgalmazás rettentő sokáig csupán a DVD szintjéig létezett, de az legalább eredményezett egy legendásan szép digipak kiadást a Bufi jóvoltából. Viszont az se ma volt már, a technikai fejlődéssel együtt a hazai filmgyűjtők jogosan zsobékoltak legalább egy BD kiadásért. Az itthoni piac végre idén rótta le eme egyik nagy régi adósságát, melynek keretében háromféle kiadásban érkezett a film. Fémes és sima UHD+BD, illetve szóló BD közül választhatunk. 8/10.
Kép és Hang: Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy az újonnan beszerzett tesztrendszer (LG OLED 65A13LA tv, Sony UBPX700B lejátszó) legelső vizsgafilmje "A remény rabjai" lesz. A képben lévő különbségek feltérképezése végett először a remasterelt BD-be néztem bele, majd ezután jött az UHD. Nos, őszintén szólva az esetek többségében messziről nézve (>3 méter) nem igazán láttam nagyon nagy különbséget a két transzfer között, a benti terekben játszódó szcénák színei és élessége nagyjából megegyezik. Mielőtt persze temetnénk itt a 4k előnyeit, várjuk meg a börtönudvaron és a szabadban játszódó epizódokat. Na itt már jobban bemutatkozik a nagyobb felbontás, szikrázóan szépek és részletesek a képek, látszik szinte az összes falevél és ruhagyűrődés. A remaster egyébként már alapvetően jót tett a színeknek és a képélességnek, a rendezővel történt inerjú szerint ez az újradolgozás közelebb hozta a képvilágot az eredeti víziójához.
Hangilag természetesen nem egy nagy szám a film, szinte nem is találunk benne kirobbanó és dinamikus effektet. A lágy zenei betétek és háttérzajok természetesen jól szólnak, de a térbeli hangzásnak egy drámában nincs sok szerepe. Az eredeti -durvább- magyar szinkron hiánya egyébként jogosan háborította fel a hazai rajongókat, nagyon picit levon a összevont élvezeti értékből, annyira zavarónak viszont nem találtam. 8/10.
Extrák: Másfél órányi bónuszt kapunk a film mellé a lemezen. Eredeti nyelvű audiokommentárt hallhatunk Frank Darabonttal, továbbá két kisfilm, sztoribordok és képgaléria fedi le ezt az időtartamot. Nem egy rossz válogatás, de még néztem volna belőle többet... 5/10.
.
Konklúzió:
Mese nincs, a korongnak ott a helye minden gyűjteményben. Egy páratlanul ötletes és fordulatos börtöndrámát láthatunk, melynek létjogosultságát a hibátlan színészek és a szeplőtlen rendezés helyezi betonszilárd alapokra. Az már más kérdés, hogy kell-e neki a nagy felbontás, de tagadhatatlanul ez most a legteljesebb és legszebb kiadása a filmnek. 10/10.
Pókembernek sok és sokféle kalandja volt már, de ilyen még soha. Lekerült róla a maszk, a világ megtudta, kicsoda ő igazából, és most egy egészen új veszéllyel is számolnia kell: a nyilvánossággal. Többé nem tudja, kényelmesen kettéválasztani a magánéletét és a szuperhős-világot. Doktor Strange-hez fordul segítségért, de attól csak még jobban megkavarodik a helyzet. Pókembernek olyan veszélyekkel kell megküzdenie, amelyeknek a létezéséről eddig nem is tudott. De ha túléli őket, talán jobban megérti, mit jelent igazából pókembernek lenni.
.
Azt már pár éve megbeszéltük, hogy a Sony és a Marvel ügyvédeinek áldásos tevékenységét követően Pókit sikerült átemelni az MCU fősodrába, mely a mellékszerepben való feltűnést (Polgárháború) követően két további önálló filmet eredményezett. Nem írtunk ugyan még róla, de az előző "Idegenben" etap is elég jól sikerült, viszont a figyelem/felelősség lényegében ezen az epizódon nyugszik. Harmadik fejezetként jelentős szerepet kell játszania egy kerek trilógiává való bővülésben (pl. ne fáradjon ki úgy, mint a harmadik Maguire rész), illetőleg feladata elindítani az MCU legújabb történetfonalát. Megfelel vajon a film mindezen kihívásoknak?
(Csiribá...)
.
Az nem titok hogy megrögzött Pókember rajongó vagyok. A hálószövő kék-piros harisnyás szuperhős a kedvenc karakterem a Marvel univerzumban (a második Rozsomák :)), úgyhogy minden vonatkozó filmes alkotást kiemelt figyelemmel kísérek, valamit a jelentős részrehajlás mellett nem szégyellek kesztyűs kézzel bánni vele.
Nos, az új rész alapvetően tetszik. Szépen illeszkedik a másik két rész mellé, nagyon szépen és ötletesen felvezeti a Multiverzum sztoriját, jól kezeli a megannyi mellékszereplőt. Ez utóbbi legutóbb szintén a harmadik Maguire filmben okozott bibiket, itt viszont kvázi ún. "csokorként" kezeli a karaktereket különutas és szerteágazó szálak nélkül. Nem a legjobb megoldás ugyan, de működik, és valahol ez a lényeg. Szintén továbbra is nagyon szimpatikus Tom Holland szereplése, a szinte kötelező kapkodás/tesze-toszaság mellett szépen kezdenek kialakulni benne a valódi felelősségvállalás személyiségjegyei is, ráadásul most már szépen kimászott a Vasember padawanja skatulyából is. A szándékosan le nem spoilerezett mellékszereplőkkel is alapban elégedett vagyok, egyedül MJ és Ned játéka nem jött át nagyon. Fiatalok még na...
(Nekem erről valamiért mindig a "Dolog" című film ugrik be)
.
Viszont, sajnos nem tudtam elmenni amellett hogy a film sokszor rohadtul belassul. Vagy én öregszem, vagy tényleg így volt, de elég sokszor ficeregtem a moziszékben jópár elpöcsölt jelenet miatt. Kellenek persze az intermezzók még egy látványfilmbe is, de itt nem egyszer, hanem nagyon sokszor túlfutott egy-egy szóvirág vagy lelkizés/jópofizás. Ennek az az eredménye, hogy a cselekmény elkezd hullámozni, felpörgős adrenalinlöketekből tetűlassú dagonyákba érkezünk.
Ezt a tarka összképet egyébként a mozinézők elnézték és az utóbbi időszak legnagyobb mozibevételével jutalmazták hősünket, sőt egyes hírforrások egyenesen az eddigi legjobb Pókember film titulussal együtt emlegetik. Valahol igazuk van, a "Pókember - Nincs hazaút" valóban kiemelkedik a mostani mezőnyből és erős alapokkal rendelkezik, viszont egy ínséges időket gyógyítgató hangulatos nosztalgiajárat nálam nem egyenlő egy minden (pók)ízében tökéletes filmmel. 7/10.
...A Zack Snyder Az Igazság Ligája című filmben Bruce Wayne (Ben Affleck) nem engedheti, hogy Superman (Henry Cavill) végső önfeláldozása hiábavaló legyen, ezért összefog Diana Prince-szel (Gal Gadot), akivel olyan metahumánokból álló csapatot akarnak összeállítani, amely képes lesz megvédeni világunkat egy közelgő, katasztrofális méretű fenyegetéssel szemben. A feladat még nehezebbnek bizonyul, mint, amire Bruce számított, mert az új csapattagoknak mind szembe kell nézniük saját múltjuk démonaival és le kell küzdeniük korlátaikat, mert csak így válhatnak egyedülálló hősligává. Ám mire összeáll a csapat, Batman (Affleck), Wonder Woman (Gadot), Aquaman (Jason Momoa), Cyborg (Ray Fisher) és Flash (Ezra Miller) talán már el is késett azzal, hogy megvédjék a bolygót Steppenwolftól, DeSaadtól és Darkseidtől és szörnyű tervüktől...
.
(Ebben a verzióban most már láthatjuk a nagyfőnököt is)
.
Jesus, csípjetek meg, nem álmodom, végre megint egy bejegyzést körmölök :). Ezer éve nem dumáltunk itt a blog hasábjain, remélem minden rendben van Veletek ebben a bonyolult időszakban. Szerkesztőségünk tagjai is inkább másfelé irányították a figyelmüket, az elmúlt egy év mozis/filmes pangása nem igazán adott sok teret újdonságok bemutatására. És habár a gyöngyvásznas termek még (és reméljük már nem sokáig) mindig zárva vannak, a stúdióknál azért már elkezdett mocorogni valami.
Öröm az ürömben, hogy valamennyire a jelenlegi "különleges" helyzet is kellett ahhoz, hogy Zack Snyder eredeti víziója megszülethessen "Az Igazság Ligájá"-ról. A filmgyáraknak manapság valószínűleg a túlélést jelenti az otthoni filmezés előretörése, melynek keretében rendkívüli módon megerősödtek a streaming-szolgáltatók, valamint pl. nemrég több stúdió is lerövidítette az időablakot a mozis premier és az otthoni megjelenés között. A Time Warner pedig úgy gondolta, hogy itt az idő megfuttatni egy kicsit az HBO platformját a DC hőscsokor újragondolásával. Nézzük tehát az eredményt az eredeti változathoz képest.
(Én is morcos vagyok amikor felébresztenek a délutáni szundiból...)
.
Nem fogok cicázni, rögtön az elején elárulom, hogy nekem tetszik összességében, viszont rögtön essünk túl pár bibin. Mivel a film elsősorban nem a mozikba készült, ezért nem kellett aggódni a bepipilő rajongók hadától, játékidőben is kiélhette magát a direktor úr. A 4 óra 2 perc nem éri el ugyan egy "Sátántangó" szintjét, azonban nekem kicsit sok volt. A teljesség miatt nyilván van funkciója, de ez a hossz már generált néminemű rétestészta effektust bizonyos jelenetekben, illetve az Epilógus túlzott feldagasztásában is szerepet játszott. Ugyanúgy nem értem a "művészinek" aposztrofált avítt 4:3-as képarányt, asszem a 16:9-es változat inkább közelebb lett volna mindenki ízlésvilágához. De mit értek én itt a lovakhoz...
A többi része viszont nekem teljesen bejött, megvett kilóra. Nincs többé rohanás A-ból B-be, kikerázott CGI melengeti látószerveinket, a csúnya bajuszgate botrány is már a múltté. A fő mondanivaló/sztori persze nem változik, de hosszabbra nyújtott cselekmény menet közben frankón elidőzik a szereplőkön, végre kellő motivációt ad a főgonosz(ok!) kezébe és minden egyes lényeges eseményt jobban hangsúlyoz (nagyon jó példa rá az amazonok küzdelme). A hősök kibővült jellemábrázolásán túl egyébként legjobban Steppenwolf rehabilitációjának örvendezek. Azon túl, hogy digitálisan gatyába rázták, egészen emberi jellemeket és háttértörténetet kapott, ráadásul flusztrációja itt egy még nagyobb gonosz képében manifesztálódik. Darkseid beiktatása a történetbe szintén frankó lépés volt, igazi badass figura ő is. A kérdés viszont az, hogy a stúdió gondolkodik-e hosszabb távon a figurával, vagy most itt hagynak minket alaposan kiéhezve.
(Csatára készen!)
.
Ugyanis az a nagy büdös helyzet, hogy ez a jól eltalált revitalizáció most már folytatást követel, sőt továbbmegyek: az "Igazság Hajnalával" sikeresen összevezetett kezdetek és a fincsiségekkel teliszórt Epilógus után felmerül -legalábbis bennem- a trilógiává való duzzasztás igénye is. A filmgyár szerint ugyan erről szó sem lehet, na de pár évvel ezelőtt is hallottunk hasonlót jelen alkotással kapcsolatosan :).
Zack Snyder fakó színekbe öltöztetett elképzelése tehát működik. Örvendetes tény, hogy úgy láthatjuk "Az igazság ligájá"-t ahogy azt a sajnálatos családi tragédia előtt megálmodta, sőt ezúttal a mozibaküldés korlátai sem akadályozták őt. Reméljük, hogy a közeljövőben még hallunk felőle. 8/10.
.
A film bővebb elemzésének pedig még nincs vége, hiszen ha minden jól megy akkor a nyár folyamán érkezik majd fizikai formátumban is. Tehát mindenképpen visszatérünk még rá...
Szereplők: Gary Sinise, Ed Harris, Molly Ringwald, Rob Lowe, Jamey Sheridan, Miguel Ferrer, Ray Walston, Peter Van Norden
Kép: 1080p/MPEG-4 AVC 1,33:1 (16:9) (15.99 Mbps)
Hang: angol, német, spanyol (d.d. 2.0)
Felirat: angol, német, spanyol, dán, finn, norvég, svéd
Régiókód: nincs
.
...A szigorúan titkos katonai laboratóriumból elmenekül egy biztonsági őr feleségével és lányával. Egy baleset során halálos vírussal fertőződtek meg. A szörnyű járvány tüsszentés, kézfogás útján, a levegőben is terjed. A fertőzött család útvonalán pusztulnak az emberek, de előtte ők is továbbadják a mesterséges betegséget, mely olyan hatalmas, hogy képes leradírozni az élővilágot a Föld színéről. De mégis van néhány túlélő. Senki sem tudja, ők maguk sem, honnan szerezték immunitásukat, miért nem fog rajtuk a halálos kór. Ez a néhány szerencsés ember útra kel, hogy megkeresse a többi túlélőt. Maine-ben a 21 éves Frannie végig kell hogy nézze családja és városa halálát. Rajta kivül csak a kamasz Harold maradt életben, aki régóta rajong Frannie-ért. Bár a lány terhes, Harold pedig még félig gyerek, elindulnak, hogy az életben maradtakhoz csatlakozzanak. New Yorkban az egoista rockénekes Larry Underwood csak egy Nadine nevű lányt talál életben. Nem igazán bízik a titokzatos lányban, s az sem őbenne, de együtt indulnak neki a keresésnek. A megmaradtak lassan összegyűlnek. Nappal utaznak, éjjel pedig mindannyian ugyanazt a különös álmot látják: két ember hívja őket magához. Az egyik Abigail anya, a Világosság képviselője, a másik a Sötét Ember, a Gonosz megtestesülése. Néhány ember számára - ilyen Frannie és Stu - nem vitás, hogy a jó oldalra áll. Néhányukat, mint Haroldot és Nadine-t vonzza a gonosz, de harcolnak ellene. És vannak a túlélők között pszichopaták, gyilkosok, bűnözők, akik habozás nélkül a Sötét Emberhez csatlakoznak, aki hadseregét Las Vegasban gyűjti össze. A jó oldalán állók Abigail anyánál gyülekeznek Boulderben. És hogy ilyen módon a világ két részre szakadt, a harc sem várat magára sokáig. Mert háború lesz. A régi harc jó és rossz között. De ezúttal az utolsó. Mert aki győz, azé lesz a világ...
.
(Las Vegas immáron romokban...)
.
Stephen Kinget asszem felesleges bemutatni. A világ egyik leghíresebb/legismertebb írójával állunk szemben, aki 1967-tól kezdődően a mai napig mintegy 61 könyvet és 200 rövidebb esszét kanyarintott pennájával, ezeket pedig világszerte nagyjából 350 millió (!) példányban értékesítették. Mondhatjuk tehát, hogy egyedi borzongató stílusát tekintve ő a műfaj Michael Jackson-ja. Ekkora sikert tekintve természtesen egy idő után már érkezett is a filmesítési igény, mely megannyi remek, illetve elég sokszor bánatos alkotást eredményezett.
(A könyv és minisorozat sikerét a 2000-es években még egy combos Marvel képregényvonulat is követte)
.
Örömmel jelenthetem be, hogy az egyik leghíresebb és emberes terjedelemmel bíró "Végítélet" című opusza az 1994-es négy részes tv mini-sorozattal a jóféle eresztések közé tartozik. A 4x90 percnyi filmes lenyomat első két epizódja egy minden ízében izgalmas és korrekt poszt-apokaliptikus road movie vízióként tárul a szemünk elé. A katonai laborból kitörő vírus először csak módjával szedi gyanútlan áldozatait, majd a káosz elszabadulásával több stáción és nézőponton keresztül követhetjük le a népesség kvázi teljes kihalását. Az egyszerű hétköznapi emberek/családok szemüvegén túl elég jól bemutatja az állami propaganda működését (először a pánik elkerülése, erőszak alkalmazása, teljes tagadás), majd a fátumként elkerülhetetlen teljes összeomlást. Hőseink (akik egytől-egyig egyszerű emberek) különféle szituációkban kapcsolódnak be a történetbe. Hol az egyiküknek kell kitörnie egy járványközpontból (Stu Redman), a másikuknak lelépnie többedmagával a halálos veszélyekkel teli New York-ból (Larry Underwood) vagy éppen fogyatékosságával megbirkózva túlélni (Nick Andros, Tom Cullen). A karaktereket pedig frankón összeválogatott színészek keltik életre, csupa szárnyát bontogató későbbi sztárt találhatunk a nevek között (Ed Harris, Gary Sinise, Rob Lowe, Miguel Ferrer). Velük egyébként egész jó elegyet alkotnak a kevésbé ismertebb ill. bénácskább színészek. A jófiúkon kívül ugyanúgy ne feledkezzünk meg az ellenpólusról sem, ahol a csokornyi elvetemült mameluk mellett az egyik legjobb tv-s gonosz evör lejt be a képernyőre. Randall Flagg Jamey Sheridan prezentációjában egy tökéletesen megformált figura, aki nemcsak ördögien genya, de egyben humoros és légiesen könnyed jelenség is.
(Nincs jobb egy kiadós délutáni pengetésnél)
.
A rengeteg és inkább túlsúlyban lévő pozitívum mellett azért meg kell említeni pár bibit is. A fent említett első két rész tempója után a harmadik és negyedik etap kissé furán hat. A cselekmény itt már csak Boulder és Vegas közé korlátozódik, az intrikák/furkálódások nagyon leveszik a sebességet, ráadásul a felerősödő vallási (klasszik jó vs gonosz lózungok, Abigél anya nyavalygása és X-men képességei) vonulat is idegen lehet. Látványügyileg is kicsit már nagyobb itt a hézag, mivel láthatóan a rendelkezésre álló büdzsé (24 millió akkori dolcsi, nem rossz egy sorozathoz képest) nagy részét elpattintották az elején (de ez legalább ott látszik is). Túl nagy gond egyébként nincs, eme problémák inkább afféle kisebb bosszantó szálkák a teljes élmény befogadása közben. Mindent összevetve egyébként elégedettek lehetünk, a "Végítélet" hajlott korára való tekintettel is a mai napig lebilincselő és hátborzongató, tévés berkekben pedig mondhatni igen ritka és gondosan elkészített alkotás. 8/10 .
(Hát ez tuti nem a húsvéti nyuszi)
.
Technikai áttekintés:
Kiadás: Mivel nem titkoltan mindig is imádtam a sorozatot, kitörő örömmel fogadtam a tavaly szeptemberi megjelenés hírét. Első bánatom természetesen a jól megszokott és frankó szinkron hiánya volt, lévén hogy globális kiadványként szerény kis vinnyogó országunk nem kapott hangsávot. Maga a végeredmény egyébként elég kiábrándító, egy sima vékony tok kapott egy feknit. Steel/digi nix. 5/10.
Kép és hang: A majd 6 órányi matériát egyetlen BD-50 korongra pakolták fel. Az első amit szoknunk kell az a tévés képarány (a fenti képeken jól láthatóak a fekete csíkok). Az indok rém egyszerű: eredetileg így forgatták a sorozatot és a teljesség jegyében nem akartak csonkolt képet elénk dobni. A képminőség egyébként megdöbbentően jó és részletes lett, valóságos örömujjongásban törtem ki az eddig nem látott részletek kapcsán. A szikrázó és decens képsorokat (simán adok neki egy 7/10-et) sajna a nem túl dinamikus "csak" stereo hang követi, amire láthatóan nem fordítottak annyi pénzt/energiát. Nagy kár érte, mert szintén csorbítja az eddigi pozitív összhatást. 6/10.
Extrák: Kommentár és 5 perces "making of..." a jutalmunk, nyilván a kapacitás miatt maradt le további extra matéria. Itt már komolyan nem értettem, hogy miért a francért nem készítettek 2 lemezes kiadást. 3/10.
.
Konklúzió:
A méltán híres horroríró egyik leghíresebb regénye az azt megillető módon kelt életre még 25 évvel ezelőtt otthonunkban. A történet revitalizálása (bezony, idén elvileg érkezik belőle egy vadiúj sorozat) kapcsán nagy-nagy örömre adhat okot a régóta várt Blu-ray megjelenés, melyet sajnos kicsit lelomboz a nemtörődöm kiadás. A példásan kipucolt képminőség illetve persze a sorozat élvezhetősége okán azért mindenképpen ajánlom a beszerzést, viszont most már mindörökké ott fog lógni a levegőben hogy lehetett volna ez akár sokkal jobb is. 7/10.
Szereplők: Ben Affleck, Gal Gadot, Jason Momoa, Ezra Miller, Ray Fisher, Henry Cavill, Amy Adams, J.K. Simmons
Kép: 1080p/MPEG-4 AVC 2,4:1 (16:9)
Hang: angol, olasz (dts-HD ma 7.1), spanyol (dts 5.1), lengyel, cseh (d.d. 5.1)
Felirat: angol, olasz, spanyol, lengyel, cseh
Régiókód: B
.
...Bruce Wayne tudja, hogy nem vonulhat vissza. A világnak szüksége van rá, és a hozzá hasonlókra, mert különben védtelen. Új szövetségese, Diane Prince segítségével csapatot toboroz. Ehhez hasonló nem történt még soha: Batman és Wonder Woman mellé felsorakozik egy csapat metahumán: Aquaman, Cyborg és Flash. És amikor végre összefognak, rá kell jönniük, hogy talán még az ő egyesített erejük is kevés. Lassúak voltak. A Földet fenyegető katasztrófa már nagyon közel jár, és elképesztő hatalommal bír. Nincs metahumán, aki képes lehet megállítani...
(Újra együtt a jó öreg Gordonnal...)
.
Legutóbbi tesztünkben megnéztük, hogy a Marvel mozgóképes univerzuma miként alkalmazott egy tökéletes receptet legújabb mozijával. Nos, a másik oldalnak ekkortájt csupán egy állatorvosi lóra tellett. A DC nagy dérrel-dúrral beharangozta vadiúj csapatfilmjét, ahol végre egy csokorban láthatjuk eddigi hőseinket plusz újabbakkal kiegészülve. A stúdió először -számomra érthetetlen okokból- ismét megszavazta a bizalmat Zack Snyder-nek, aki minden eddiginél nagyobb és epicebb csörtét ígért. A fanok egy része ezt persze kitörő örömmel fogadta (nyilván nekik bejött az "Igazság hajnala"), az emberkék másik tábora pedig az említett utóbbi produktum miatt már kapásból temetni is kezdte az egészet. Hogy végül ebből mi kerekedett volna ki, azt már sose tudjuk meg, mert az élet csúfosan közbeszólt. Snyder-t váratlan családi tragédia érte és emiatt érezhetően megtörve már nem tudta befejezni művét, a stúdió pedig egyre nyugtalanabb lett. Elkezdett dagadni a hisztéria, képbe került a "A Bosszúállók"-at sikeresen levezénylő Joss Whedon, válaszreakcióként örjöngő csulázás érkezett a megveszekedett Snyder-imádóktól. Momoa mellett klasszik Bokros Lajost megidéző bajuszgate botrány emelkedett ki a habokból, későbbi -Columbo felesége- státuszt bezsebelő Snyder cut iránti heveny addikció alakult ki. Drága jó nagyapám mondta erre azt amikor felemlegette a lagzinkat: volt ott minden földi jó, meg kalács is!
(Íme a jövő, digitális borotválás :D)
.
A végeredményt pedig mindannyian láthattuk ha még akartuk. A nagy mű végül összecsapott lett, kapkodó, fingfelhőként terjengő és tulajdonképpen azt se tudja, hogy miként akarja aposztrofálni magát. Snyder szemlélete láthatóan -részben- kilúgozásra került, feszesebb lett a tempó, feljebb lettek tekerve a színek, érkezett egy kis humor és úgy állesz elindult a marvelesítés útján. Ez valahol talán nem is volna nagy gond mert az új szemlélet azért hoz be pozitív vonásokat is, de végső soron eléggé ormótlan a múlt és a jövő találkozása egy filmen belül. Nem kell hát csodálkozni azon, hogy mind a színészek (Gadot kisasszony azért még mindig jól mutat, Momoa elkezdi promózni magát, Géza és Cavill alapjáraton boldogul, de se Cyborg se Flash nincs kibontva rendesen), mind a grafikusok se tudták hogy merre hány méter. Előbbiek még valahol okésak az összhatás szempontjából, de az utóbbi stáb ténykedése azért bevarr nekünk egy kellemetlen gyomrost. A bájos szó helyett inkább a kínost tudnám felhozni a steril képkockákat látva, a szegény ember CGI-ja díjat pedig maga a menzás főzelék módjára elkent Steppenwolf viszi el. Ha már végtelenül lapos jelleme van akkor talán kaphatott volna valami értelmesebb fizimiskát.
(Kaptam egy rakétát a Jézuskától!)
Az talán a legjobb az egész filmben, hogy a rövidebb játékidő miatt valahol a végefelé már megtalálja magát és elkezd azon az úton vánszorogni, amelyen -a következő film által- végre igazolást nyer az újhullámos elképzelés. Személy szerint én ezt az irányt eléggé bánom, mivel nekem a DC mindig is a Nolan féle komolyságot és érettséget jelentette, ugyanakkor be kellett látni azt is, hogy a sorozatos fiaskók miatt illetve a másik képregényes vonulat elsöprő sikereit elnézve mindenképpen nyitni kellett egy új irányba. A következő filmekben ez már határozottan, itt pedig még csak nyomokban látszódik. 6/10.
.
Technikai áttekintés:
Kiadások: A ProVideo itt azért még hozta a formáját és az elmaradt Marvel kiadványokkal ellentétben szép kínálatot sorakoztatott fel. Ötféle változatban érkezett a film: sima BD, BD+BD3D sima illetve digibook kiadásban, egylemezes steel (erről készült a teszt, kicsomagolást itt találtok) és végül UHD+BD kombó. Not bad. 8/10.
Kép és hang: Technikai értelembe véve a korongokkal semmi gond, mind kép mind hangügyileg hozzák a formátumtól elvártat, sőt előbbi tekintetében -Argento kolléga beszámolója szerint- az UHD kiadás különösen szikrázó vizualitást prezentál. A teltebb színek miatt egyébként tényleg határozottan jól mutat a film a tévén, a hang pedig kellő dinamikával szólal meg. 9/10.
Extrák: A balhékkal tarkított forgatásból persze semmi okosat nem tudunk meg, ellenben kisfilmekből csemegézhetünk szép számmal. 7/10.
.
Konklúzió:
Bár rendezőként még mindig Snyder van feltüntetve (Whedon vagy nem akart kérni a kétes megtiszteltetésből, vagy csupán végtelenül korrekt volt), "Az Igazság ligája" nem az ő filmje. Már csak elvétve tartalmazza eredeti látásmódját, inkább kezd hajazni egy kezdetleges MCU filmre, viszont ezáltal sajnos képtelen egységes képet mutatni a néző felé. Ez nyilvánvalóan a stúdió döntése egy új -és könyebb- irány mellett, viszont ezen törekvése paradox (?) módon rövidesen végre meghozza a várt sikert. Erről a filmről fog szólni következő DC tesztünk, ahol hosszú idő után megint belenézünk egy FAC kiadványba is. 7/10.
...A Lucasfilm és J.J. Abrams rendező újra egyesíti erejét, hogy elrepítse a közönséget egy messzi-messzi galaxisba a Star Wars: Skywalker korában. A Skywalker saga lenyűgöző befejezésében új legendák születnek, és megvívják a végső csatát a szabadságért...
.
Miután leperegnek a stáblista utolsó sorai és John Williams legendás traktusainak elcsendesülésével ismételten kigyúlnak a mozilámpák, a plüssfotelből feltápászkodva kétféle módon távozhatunk a "Skywalker kora" vetítéséről. Előkaparhatjuk hátulgombolós óvodás alteregónkat, aki roppantul mohón lapátolta be a zsebpénzből vásárolt kukoricát és a széksorok között vágtázva huhogott minden Falcon/porg/maci/Luke/Palpatine jelenetet látva, majd az üccsivel felérkező barokkos böfiket kiadós nosztalgiával nyugtázta. Átmehetünk ugyanakkor őrjöngő berzerkerbe és a szemüveges direktor sziluettjét haluzva szabdalhatjuk szét a vásznat egy machetével, majd a Fővárosi Törvényszék előtt izzadva bizonyíthatjuk igazunkat, hogy mi biza nem erre számítottunk az egeres cégtől.
(Srácok, ez már megint egy Tatooine kopi?)
.
Őszintén örülök azon rajongók jelentős táborának, akiknek bejön ez a csúcsra pörgetett nosztalgiázás, szerkesztőségünk egyöntetű véleménye alapján ez azonban egyébként is, illetve zárórészt tekintve meg már egyenesen baromi kevés. Papírvékony történet, profán önismétlés és teljes kiszámíthatóság írja le a főbb gyengeségeket, és ezeket sajnos nem tudja ellentételezni a most már láthatóan jól összeszokott színészgárda sem. Pedig ezekre a működő kémiákra simán rá lehetett volna húzni egy értelmesebb sztorit, a Rey-Kylo vonal az előző rész alapozásával nagyon szépen működik, Poe-Finn duója is már valódi bajtársiasságot tükröz, C3PO szerepe is rég nem látott fényben tündököl, Leia-tól szépen búcsúzunk, stb.
Szal lehetett volna ebből egy jó film is, ha a fenti súlyos fiaskók nem következnek be bizonyos szereplők gyávasága ill. félelme miatt. Sorry, de bőszen szeretném először sűrűn megkutyázni a Disney-t, aki a kicsinyes biztonsági játéka miatt engedte megszületni ezt a franchise dögöt. No kockázat, minél több eladott bolti műanyag basz, totál funservice, lázasan számolgatott EPS (earnings per share, azaz egy részvényre jutó nyereség), elégedett elemzők és tőzsdeügynökök hada. Nem kell tehát szépíteni, ez a film egy tökéletes marketinggépezet által felépített pénzszivattyú. J.J. Abrams-et pedig ebben a tekintetben kár/felesleges bántani, mert ő az a tökéletes rendező, aki ezeket az igényeket ki tudja elégíteni. Tegyük hozzá, hogy egyébként nem volt könnyű dolga.
(Falcon minden mennyiségben)
.
Abszolút nem irigylem őt, mert a szorító másik végén ott figyelt a mindenre elszánt rajongók hada. Itt pedig ismételten elnézést kérek mindazoktól akik esetleg nem érzik így, de ezt a SW képződményt az egeres cégen kívül bizonyos tekintetben magunknak is köszönhetjük. Miért is? Mert úgy látom, hogy az elmúlt években a közösségi média rettentő sokat ártott a kreatív filmgyártásnak. Önjelölt szakértők hordája árasztotta el a csatornákat mindenféle magvas okosságokkal, irdatlan rinyálással, vagy éppen ordas abuzálásokkal (lásd pölö színészek, rendezők online macerálása). Nem is csodálkozhatunk hát rajta, ha a fent említett reklámszakma a lehető legegyenesebb utat választotta és megadta az összes Donald-kacsa pizsamás szobadiktátornak a kért cuclit.
(Sugárpallos :) párbajban nem lesz hiány)
.
Summa summárumként egyébként túl sok elmés dolog nem jut eszembe. Lezárni lezár, kerek a sztori (de hogyan? broáf...), látványosnak persze látványos, itt-ott talán még szerethető is. Sokan egyébként azzal huzakodnak elő, hogy de ilyen volt az eredeti klasszik trilógia is, akkor ez most mér' baj? Ez egyébként valahol valóban így van, viszont azóta eltelt már 40 év. Ami ott akkor a szikrázó álmodozást és a kissé infantilis jövőbe való előretekintést jelentette, az manapság nem más, mint a puszta nosztalgia és múltba való görcsös kapaszkodás. Sajnos ugyanezt sugallja a "Skywalker kora" is, én viszont őszintén remélem, hogy egyszer lesz majd még olyan Star Wars film, ami kézen fog minket és merészen elrepít minket egy eddig ismeretlen messzi-messzi galaxisba. 5/10.
.
(Természetesen a filmet majd még tovább boncolgatjuk a kék korong megjelenésekor, ami a hazai helyzetet tekintve nem feltétlenül biztosított. Majd meglássuk, max import lesz a mi barátunk.)
Szereplők: Chris Hemsworth, Tom Hiddleston, Cate Blanchett, Idris Elba, Jeff Goldblum, Anthony Hopkins, Benedict Cumberbatch, Sam Neill
Kép: 1080p/MPEG-4 AVC 2,4:1 (16:9)
Hang: angol, olasz (dts-HD ma 7.1), spanyol (dts 5.1), lengyel, cseh (d.d. 5.1)
Felirat: angol, olasz, spanyol, lengyel, cseh
Régiókód: B
.
...A Marvel Studios új filmjében Thort pörölyétől megfosztva bebörtönzik az univerzum túlsó felén. Az idővel versenyt futva próbál visszajutni Asgardba, és megállítani a Ragnarököt; egy háborút, ami otthonának pusztulásával és az asgardi civilizáció eltűnésével járhat, és amit egy mindenható új ellenség, a könyörtelen Hela idézett elő. Először azonban túl kell élnie egy halálos gladiátorviadalt, amelyben ellenfele korábbi szövetségese és szintén a Bosszúállók tagja: a hihetetlen Hulk!...
(Let the party begins!)
.
A Filmről:
Azt már tudjuk, hogy a Disney a Marvel szuperhősök megfilmesítésével egy aranytojás tojó (mit tojó, géppuskatüzet szóró!!!) tyúkot talált, és a "Végjáték" bevételét is beleszámolva a franchise már 20 milliárd dollár felett jár mintegy 11 év után. De mi lehet a siker titka? Minek köszönhető ez a példátlan diadalmenet? A DC miért döglődik ennyire saját univerzumával (na jó, az Aquaman azért bőven javított a renomén)? A "Thor - Ragnarök" tökéletes példáján keresztül meg is mutatjuk a receptet.
Taika Waititi sajátos stílusának és rendhagyó látásmódjának köszönhetően viharistenünk a se íze se bűze második rész után egy pompás átalakuláson megy keresztül. A hawaii származású rendező már rögtön az első percben szállítja az első komponenst, mivel szinte azonnal felfedezhetjük a filmbe illesztett lehengerlő humort. Egyáltalán nem erőlködik, mindig a megfelelő helyen és időben van beillesztve és nagyon frankón ellensúlyozza a komolyabb jeleneteket. Az előző részek borúsabb hangvétele után egyébként ez eléggé furán hathat, viszont jómagam még nem nagyon találkoztam olyan emberrel, akinek ezzel baja lett volna.
(Hulk figurája is komoly változáson megy keresztül)
.
A könnyedebb hangulat tehát abszolút előnyére válik a filmnek, a másik fontos összetevő viszont az érzékeinket túlcsordító tömény audio-vizuális orgia. Szintén a direktor úr kultuláris hátteréből adódóan jelentős szerepet kap a tarka-barka színvilágba oltott ünneplés, melynek eredményeként varázslatosan kel életre Sakaar kupis papagájboltja, illetve annak rabszolgatársadalma. Az ennek csúcsára álmodott Jeff Goldblum pedig hihetetlenül sziporkázik a szerepben, totál elnyomva a rendkívül szürkére sikerült Hela-t. Ez egyébként szinte az egyetlen gyenge pontja a filmnek, Malekith után most se kapunk karakteres főgonoszt.
(Cate Blanchette bár nagyon jó színésznő, itt sajna nem osztottak neki lapot)
.
A tempóra egyáltalán nem lehet panasz, hőseink mozgalmas utat járnak be a bő két órás játékidő alatt. Külön tetszett a menetközbeni -és az előző részek pozitív gyakorlatát visszahozó- buddy-movie feeling Lokival, illetve örülök hogy Hulk is megfelelő teret kapott a történetben. Tényleg nagyon úgy tűnik, hogy a zöld óriás még mindig nem érett meg egy önálló filmre, ellenben és jelen esetben viszont egy masszív mellékszereplőként tökéletesen funkcionál.
Mese nincs, a "Thor - Ragnarök" engem kilóra megvett, nálam mindenképp az élvonalba tartozik. Tudom, hogy a történet vagy a mondanivaló nem egy nagy szám, viszont a jó képregényfilmhez szükséges összetevők olyan jól el vannak találva benne, hogy azok szinte egy tökéletes egyveleget alkotnak. 8/10.
(A szintipopba oltott dalbetétek szintén telitalálatok)
.
Technikai áttekintés:
Kiadások: A film nagy sikerrel ment le a hazai mozikban is, ezért az itthoni kékvérű társadalom nagyon várta már a megjelenést. Sajnos azonban jött a hidegzuhany, mivel a "Galaxis Örzői 2" és a "Doctor Strange" után ismét -és egyenlőre úgy tűnik azóta végleg- elvesztettünk a magyar nyelvű Marvel Blu-ray kiadványokat. Többedmagammal együtt természetesen ez rendkívül felb*szta az agyamat, az okok cincálásával persze még mindig karakterek tízezreit lehetne idekaparni. Mind1, egy jóféle búfelejtő whiskey után rányomtam egy filmarena megrendelésre, ahol a 3Dvel kombózott steel-t választottam. Emelett még nagyon tetszik az FAC változat, de arról sajna már lemaradtam. 8/10.
.
Kép és hang: Brutál, odavág, referenciaminőség. A színpompás képvilág eleve nagyfelbontásért kiált, ezért se alkudtam meg a ratyi DVD-vel (fiamnak azért megvettem a szinkron miatt). A hang szintén dörgedelmesen jól szól, csak legyen megfelelő hangcucca az embernek a 7.1-es gyönyörhöz. 10/10.
Extrák:A film megtekintését a rendező köszöntőjével is lehet indítani, ezen kívül még választhatunk audikommentárt. Van még 5 doksi, bakiparádé, törölt jelenetek, a Marvel összefoglalója az első tíz évről, valamint tök jópofa 8 bites animációk. Rendkívül élvezetes szortiment és nagyon jól idézi meg a film könnyed hangulatát. 8/10.
.
Konklúzió:
Túlzás nélkül állíthatom, a "Thor - Ragnarök" az egyik legjobb képregényfilm adaptáció. Nem éppen egy "Sötét Lovag"-os borongással és mély erkölcsi mondanivalóval hasít elevenünkbe, inkább bohókásabb és kikapcsolódásra vágyó énünkre hat. Teszi mindezt szinte olyan mértani pontossággal és felhőtlen könnyedséggel, hogy majdnem el is felejtjük az extra jelenetben felsejlő űrhajó baljóslatú üzenetét. Tesztsorozatunk is szépen lassan közeledik a mindent eldöntő összecsapás felé, viszont addig teszünk majd még egy kitérőt Wakandába. 8/10.