.
Pókembernek sok és sokféle kalandja volt már, de ilyen még soha. Lekerült róla a maszk, a világ megtudta, kicsoda ő igazából, és most egy egészen új veszéllyel is számolnia kell: a nyilvánossággal. Többé nem tudja, kényelmesen kettéválasztani a magánéletét és a szuperhős-világot. Doktor Strange-hez fordul segítségért, de attól csak még jobban megkavarodik a helyzet. Pókembernek olyan veszélyekkel kell megküzdenie, amelyeknek a létezéséről eddig nem is tudott. De ha túléli őket, talán jobban megérti, mit jelent igazából pókembernek lenni.
.
Azt már pár éve megbeszéltük, hogy a Sony és a Marvel ügyvédeinek áldásos tevékenységét követően Pókit sikerült átemelni az MCU fősodrába, mely a mellékszerepben való feltűnést (Polgárháború) követően két további önálló filmet eredményezett. Nem írtunk ugyan még róla, de az előző "Idegenben" etap is elég jól sikerült, viszont a figyelem/felelősség lényegében ezen az epizódon nyugszik. Harmadik fejezetként jelentős szerepet kell játszania egy kerek trilógiává való bővülésben (pl. ne fáradjon ki úgy, mint a harmadik Maguire rész), illetőleg feladata elindítani az MCU legújabb történetfonalát. Megfelel vajon a film mindezen kihívásoknak?
(Csiribá...)
.
Az nem titok hogy megrögzött Pókember rajongó vagyok. A hálószövő kék-piros harisnyás szuperhős a kedvenc karakterem a Marvel univerzumban (a második Rozsomák :)), úgyhogy minden vonatkozó filmes alkotást kiemelt figyelemmel kísérek, valamit a jelentős részrehajlás mellett nem szégyellek kesztyűs kézzel bánni vele.
Nos, az új rész alapvetően tetszik. Szépen illeszkedik a másik két rész mellé, nagyon szépen és ötletesen felvezeti a Multiverzum sztoriját, jól kezeli a megannyi mellékszereplőt. Ez utóbbi legutóbb szintén a harmadik Maguire filmben okozott bibiket, itt viszont kvázi ún. "csokorként" kezeli a karaktereket különutas és szerteágazó szálak nélkül. Nem a legjobb megoldás ugyan, de működik, és valahol ez a lényeg. Szintén továbbra is nagyon szimpatikus Tom Holland szereplése, a szinte kötelező kapkodás/tesze-toszaság mellett szépen kezdenek kialakulni benne a valódi felelősségvállalás személyiségjegyei is, ráadásul most már szépen kimászott a Vasember padawanja skatulyából is. A szándékosan le nem spoilerezett mellékszereplőkkel is alapban elégedett vagyok, egyedül MJ és Ned játéka nem jött át nagyon. Fiatalok még na...
(Nekem erről valamiért mindig a "Dolog" című film ugrik be)
.
Viszont, sajnos nem tudtam elmenni amellett hogy a film sokszor rohadtul belassul. Vagy én öregszem, vagy tényleg így volt, de elég sokszor ficeregtem a moziszékben jópár elpöcsölt jelenet miatt. Kellenek persze az intermezzók még egy látványfilmbe is, de itt nem egyszer, hanem nagyon sokszor túlfutott egy-egy szóvirág vagy lelkizés/jópofizás. Ennek az az eredménye, hogy a cselekmény elkezd hullámozni, felpörgős adrenalinlöketekből tetűlassú dagonyákba érkezünk.
Ezt a tarka összképet egyébként a mozinézők elnézték és az utóbbi időszak legnagyobb mozibevételével jutalmazták hősünket, sőt egyes hírforrások egyenesen az eddigi legjobb Pókember film titulussal együtt emlegetik. Valahol igazuk van, a "Pókember - Nincs hazaút" valóban kiemelkedik a mostani mezőnyből és erős alapokkal rendelkezik, viszont egy ínséges időket gyógyítgató hangulatos nosztalgiajárat nálam nem egyenlő egy minden (pók)ízében tökéletes filmmel. 7/10.
