.
SPOILER MENTES BEJEGYZÉS
Van amikor az ember csak úgy beül egy filmre, mert éppen jókat hallott/olvasott róla. Előfordulhat ilyenkor persze hogy az illető nem éppen egy neki tetsző filmet lát. Kicsit morog vagy dühöng, de elég hamar megnyugszik mert eleve lutriként vágott neki. Létezik aztán egy másik eset amikor valaki nagyon vár már egy filmet/folytatást, óvatos duhaj és nem rakja olyan magasra a lécet, mégis pofára esik mint a zsíros kenyér... Nos ez utóbbi eset történt meg velem és Argento kollegával amikor beültünk a Silent Hill - Kinyilatkoztatásra. Kissé már fel voltunk cukrozva az első részben látottak miatt, amit joggal nevezhetünk egy tisztességesen megkomponált horroralkotásnak.
...Sok év telt el már azóta hogy anyja önmagát feláldozva kiszabadította Silent Hill gonosz karmaiból, Heather (Adelaide Clemens) immár felnőtt nő. Apjával, Harry-vel (Sean Bean) folyamatosan bujkálnak attól tartva hogy a gyilkos szekta elkapja és visszaviszik őket a halott városba. A lányt mindeközben rémálmok és látomások gyötrik, szinte állandóan a rémálmok és a valós világ határán egyensúlyoz. Egy nap hazatérve otthon hatalmas felfordulást talál, apja eltűnt, a nyomok egyetlen irányba vezetnek... vissza a borzalmakhoz...
Az a nagy büdös helyzet hogy egy rettentően gyenge folytatással van dolgunk. Nem egy nézhetetlen celluloid hulladék, de sajnos nem áll túl messze ettől a státusztól. A vidámparkos jelenettel kifejezetten ütősen indít a film, nagyjából az első 15 percben látottak alapján már-már elégedettek lehetünk a para és horrorfaktorral. Na innentől kezdve indul egy eszméletlen mélyrepülés a szűk kilencven perces játékidő végéig, ahol már a kíntól vinnyogva várjuk a stáblistát. Látszik hogy nem a régi brigád készítette a filmet, a Bassett fivérek szinte egymásra hajigálták az előző epizód kliséit és helyszíneit (a Hóhér, az arctalan nővérek, a templom a város közepén, stb.), generáltak hozzá egy filléres se füle se farka sztorit és azt akarják eladni nekünk új filmként. Borzasztóan gyenge próbálkozás. Sean Bean persze jól játszik megint addig az öt perc erejéig (és ebben a filmben nem hal meg :D!!!), de mind a főszereplő hölgy mind a melléje adott Vincent (Kit Harington) annyira gyenge mint egy lágy tavaszi fuvallat. Vigasztalódhatnánk még a látványvilággal mondjuk, de a láthatóan jól megnyirbált büdzsének köszönhetően erről is lemaradunk, "gyönyörködhetünk" a sok belső és sötét felvételen. Meg mondjuk a 3D-ben, amolyan vásári mulatságként...
Állítólag a játék nagy rajongóinak bejött az adaptáció mert sok minden visszaköszön belőle onnan a megtekintés során. Talán igazuk van, én erről személyesen nem tudok nyilatkozni mivel nem játszottam egyikkel sem. Viszont élveztem az előző részt így biztosra veszem hogy hozzáértő kezekben lehetett volna ebből jobbat is kihozni. Szóval ez itt most nálam nem talált, ha pontozni kellene akkor max. egy 3/10-et adnék, azt is a jó kezdés miatt.
