.
.
Habár nagyjából már jó egy hónapja játszák a mozik a filmet, éppenséggel most nyílt rá alkalom hogy megtekintsük a filmet. De ez a tény szerencsére mit sem vont le az élvezeti értékből.
...Tony Stark él mint hal a vízben, dől a lé, ráadásul minden reggel álmai nője mellett ébred. Igen ám, de a legutóbbi New-York-i kaland óta (lásd Bosszúállók) lázálmok gyötrik és nem tud aludni, inkább a munkájába menekül. Természetesen Pepper-t ez kifejezetten zavarja, így inkább elköltözne. Eme családi idilt aztán megzavarja a titokzatos Mandarin nevezetű robbantó terrorista és magánhadserege, akiket éppen Tony provokált élő adásban. A rajtaütés meglepően gyorsan történik, de az új páncél még nem áll készen a bevetésre... Pepper ugyan megmenekül, de vajon ki az a rejtélyes alak akinek éppen rá fáj a foga?
Ha még emlékeztek a legutóbbi, "Vasember 2" tesztre, ott azzal zártam a mondandómat hogy Tony-nak most már más oldalát kell megmutatnia, ellenkező esetben az eddigi duhajkodás/"pléhbojkodás" kellemetlen zakóba torkollhat. Ámen! Úgy tűnik hogy eme vágyam valóra vált, így ennek megfelelően a harmadik epizóddal egy teljesen újfajta Vasember filmet láthatunk. A forgatókönyv roppant bölcsen most már határozottan Tony karakterének mélyebb értékei felé fordul. A lényeg most már nem a poénkodáson és lazuláson van (persze ne aggódjatok, lesz abból is kellő mértékben), az új Stark ezúttal sebezhető és igenis van vesztenivalója. A vesztenivaló pedig nem más mint a család, Pepper, aki most már (végre!) úgy áll főszereplőnk jobbik felén ahogy azt mi is régóta szerettük volna látni. Nem csak fityeg az oldalán, hanem bátor, karakán, kemény, egyszóval igazi társ! Már maga ez a momentum is egy olyan tényező ami mérföldekkel jobbá teszi ezt az epizódot, de szerencsére itt még nincs vége a pozitívumoknak. Először is jön a magány és a kétségbeesés érzése, mely szituációt eddig még nem láthattunk a vásznon, ráadásul Tony-nak még a pánikbetegség kezdődő jeleivel is meg kell küzdenie. A rommá tört páncélját a havas tájon egyedül húzó és didergő főhős látványa a film egyik legkifejezőbb jelenete. A segítség pedig lassan és egy kisgyermek képében érkezik, a vele való rehabilitáció és csigalassú kilábalás is egy plusz hozzáadott értéket képvisel.
.
Az ellenlábasok kettőse is profi módon lett megkreálva. Jó a dramturgiai töltet, hogy tulajdonképpen emberünk kreálta őket múltbéli cselekedeteivel, itt is emlékeztetve őt nemtörődöm jellemére. Habár a Guy Pearce által megformált Aldricj Killian motivációja kissé homályos nekem, ám maga a megszemélyesítés tökéletes, igazándiból itt bocsájtottam meg végre neki "Az időgép"-ben nyújtott pocsék alakítást. És ha ő tökéletes volt, akkor a Mandarin-t hozó Ben Kingsley pedig egyenesen parádésnak nevezném, a vele kapcsolatos fordulat egyébként egyszerű mint a pofon, de ott abban a szituációban nem is gondolnánk hogy ki is ő valójában.
A komolyabb és érzelmesebb hangvétel ellenére ismét megkapjuk jól megérdemelt CGI dózisunkat, bár ezek inkább csak 2-3 jelenetre korlátozódnak. A meglepő dolog az hogy menet közben ez nem is hiányzik nekünk, hiszen pont Tony jellemfejlődésére vagyunk kíváncsiak, nem pedig az X-edik új páncélra. Mondjuk itt se kell aggódni, a végső jelenetek megadják rendesen a módját mindenféle látványosságnak.
Amikor eme sorokat írom, az összesített bevétel már rég átlépte az 1,15 milliárd dollárt és a "Vasember 3" minden idők ötödik legnagyobb bevételt hozó mozgóképes alkotása. Természetesen tagadhatatlan a már említett "Bosszúállók" nyilvánvaló hatása is, de ne feledkezzünk meg arról hogy ez nagyobb részt magának a filmnek köszönhető. Mert hősünk végre megtanulta a leckét, megérett a nagybetűs életre, és a legutolsó jelentetkockákat eltekintve nem azt mondhatja el magáról hogy "Én vagyok Vasember", hanem inkább azt hogy "Én vagyok Tony Stark". 9/10.