.
.
Lehet hogy el sem tudnánk képzelni hogy egy, a Földön jól megszokott fizikai elem hiánya miként hatna mindennapi életünkre. Hát ha még mellette konstans mínusz 150 fok van, oxigén meg semmi. Elég merész vállalkozásba vág bele az aki egy ilyen témában szeretne leforgatni egy legalább másfél órás filmet úgy, hogy a kedves néző nem unja halálra magát. A "Gravitáció" előzeteseit elnézve mindenképpen bizakodhattunk már, de persze ki kellett várni magát a filmet is. Mert láttunk már karón varjút (lásd Solaris remake)...
Hát srácok, ez egy bitang jó film! Iszonyat jól magával ragadott és még most másnap is egy kicsit a hatása alatt vagyok annyira maradandó pozitív élményt okozott. Nem hazudok nektek, utoljára talán Danny Boyle "Napfény"-e döbbentett le még ennyire. Alfonso Cuarón mesterien lovagolta meg a témát és habár sok-sok helyen megcsúszhatott volna, nem tette. De még mielőtt agyonfényezném őt, inkább azt a személyt szeretném megemlíteni akinek a segítségével az űrkalandot igazán testközelbe sikerült hozni. Őt úgy hívják hogy Emmanuel Lubezki, az operatőr. A fényképezés ugyanis egyszerűen fantasztikus. Egybefüggő, vágásoktól mentes hosszú jeleneteket láthatunk, amikor pedig történik valami akkor együtt mozgunk a szereplőkkel, itt-ott pedig a szkafanderbe be-, majd kibújik a kamera. Annyira közel hoz minket a főszereplőkhöz hogy szinte érezzük amint össze vagyunk zárva velük és odakint nincs más mint a mély űr. Illetve a Föld maga is, szinte úgy tűnik hogy karnyújtásnyira, monumentálisan, gyönyörűen, de mégis elérhetetlenül messze.
.
És akkor van összesen két, azaz kettő darab szereplőnk. Ennyi. Először azt hihetnénk hogy ez kicsit karcsú egy jó sztorihoz, ám Clooney és Bullock duója nem okoz csalódást. Az érzelmi hullámvasútazás, a jó helyen jól elejtett poénlabdacsok, a tartalmas párbedészek megteremtik a kellő szintézist. És igen, itt-ott még el is lehet/szabad morzsolni pár könnycseppet, mert bizony pár mozzanat még alaposan szíven is találhat minket. De az egész mit sem érne pergő vonalvezetés és látványos jelenetek nélkül. Na itt lehet már dicshímnuszokat zengeni a forgatókönyvről és a rendezésről. Jó jó, vannak persze kisebb-nagyobb szünetek az akciószcénák között, de ezek szinte csak a paráztatás további fokozására alkalmasak illetve még jobban elmélyítik a karakterdrámát. Ezektől eltekintve tulajdonképpen mindig lesz izgulnivaló, a játékidő során végig fogjuk érezni a gombócot a torkunkban mert vagy szorítunk az aktuális etapban vagy már tűkön ülve várunk tudva hogy valami mindjárt történni fog. A porciókra osztott és kellően adagolt feszültség nagyon szépen végigvezeti a filmet a legutolsó pillanatig, no persze letaglózó látványelemekkel együtt..
Nagyon-nagyon tudom nektek ajánlani a megtekintést, akár IMAX-ban, akár 2D, 3D-ben, színes-szagos 4DX-ben, a lényeg: a "Gravitáció"-t látni kell! 10/10.
