.

.

Múlt héten beindult az őrület, előrendelésben már hozzá lehetett jutni a legelső mozijegyekhez. Alaposan besz*rtak a moziszerverek és elég régóta nem látott ünnepéllyé avanzsált a legújabb Star Wars mozi érkezése. Felkapott témává vált aztán a különféle fórumokon és blogokon is, elmés eszmecserék bontkoztak ki az elvárásokat illetően, természetesen belefűzve a legutóbbi trailer-ben látottakat. Eme folyamat természetes velejárójaként felbukkant a fanyalgók egy bizonyos tábora, akik kvázi már jó előre rosszul vannak a várható eredménytől és tragédiának könyvelik el Csubiék következő (le)szereplését. A "vernyogós" kommenteket bogarászva jómagamat is egy kis agymunkára kényszerítettem, próbálva megfogalmazni jelenlegi hozzáállásomat. Mire jutottam?

.

Nem vagyunk már gyerekek: A mai napig élénken él bennem az első találkozás a Hallálcsillag szemétörlőjében lakó dianoga-val, vagy éppen Jabba rankor-jával. Szó szerint becsináltam és elbújtam a fotel mögé :). Ebből az emlékfoszlányból is látszik, hogy mennyire meg tudta határozni a SW univerzum egy fejlődő gyerkőc lelkivilágát. Őszinte döbbenet, tágra nyitott száj/szem, túlcsorduló varázslat telepedett rá a TV képernyőjére (még az is mindegy volt, hogy a Birodalom Visszavág csak németül volt meg először és egy kukkot sem vágtam belőle). Egy rettentően fogékony korban voltunk, relatíve kevés más inger ért bennünket, ezért a klasszikus trilógia hatása elsöprő volt.

Azóta már eltelt majdnem 30 év, a gyerkőcökből felnőtt lett, közben az ismert Világ is tágra nyitotta kapuit. Az persze természetes dolog, hogy az ember boldogan emlékszik vissza a felfedezésekkel teli (vélhetően) boldog gyermekkora, viszont az akkor megélt élmények intenzitását a jelenben elvárni egyet jelent a biztos csalódással. Az új SW egészen biztosan kiemelkedően látványos lesz, de nem fogja annyival megugorni a mai átlagot mint anno. Számítógép által generált elemekből fog dolgozni, nem pedig stop-motion modelekkel és fáradtságos munkával épített/mozgatott gumibabákkal. Ami régebben egy csodálatos lelkesedéssel teli, egyedi újítás volt, az bizony ma már bizonyos szinten csak a technológia által nyújtott napi rutin.

Ugyanúgy nem lesz hercegnőt megmentő egyszerű parasztfiú, nagy gonosz és félelmetes maszkos bácsi, letaglózó "családi" bejelentés Felhővárosban. Az esti mesét és a varázslatot most már mi nyújtjuk át gyermekeinknek. Arra viszont mérget veszek, hogy huhogva fog kifordulni a szánkból a kukorica, amikor megpillantjuk az Ezeréves Sólymot és a zsivány űrcowboy-t. Mert az biztos, hogy élményszámba fog menni.

Szóval fogadjuk el, hogy már nem vagyunk gyerekek, ne keresgéljük hátulgombolós énünket a filmben. Így tekintsük meg a következő epizódot, a szájtátós nosztalgiához pedig vegyük elő bátran a klasszikus trilógiát. 

.

A filmipar is felnőtt: Ez már inkább egy kicsit fájóbb adottság, de mindenképp be kell látni hogy a filmipar manapság rettentően profitorientált. Ez egy ilyen világ ma már, a részvényesek diktálnak. A Disney egy hatalmas monstrum, ami a Marvel hősökön kívül már rendelkezik az SW jogaival, és bizony ki kívánja facsarni az utolsó centet is a 4 milliárd dolláros befektetéséből. Természetesen nem árt óvatosan sáfárkodni a családi ezüsttel, ehhez pedig az egeres cég a biztonsági játékot választotta. Mainstream, kommersz megközelítés, óvakodás a túl merész újítástól, egyszerű és érthető cselekmény. J.J. Abrams személye is tökéletesen sugallja az irányt, hiszen egy jól bevált figura, aki szórakoztatni kíván/tud. A klasszikus rendezőgeneráció már szintén beállt a pénznyomda mögé, az egyedi látásmóddal rendelkező újoncok pedig jelenleg túl nagy anyagi kockázatot jelentenének. 

Ennek szellemében egy könnyen fogyasztható filmet fogunk látni, ahol meglátásom szerint -márcsak a direktor SW rajongása miatt is- még a Star Trek filmeknél is intenzívebb szórakozás vár ránk. Ha azok tetszettek, akkor ez miért ne jönne majd be?

.

Tágul az univerzum: Hatalmas franchise építkezés folyik a kapukon belül, szinte megállás nélkül kapjuk az új ágakat a Marvel és az SW univerzumhoz. Van már Rebels animáció sorozat, jön majd a Rouge One, a könyvek száma is tovább szaporodik. Illuziók ne legyenek, ez a hízlalás szintén a manira megy ki. Ebből eredően már a nagy filmek sem rendelkeznek lezárással avagy konklúzióval, inkább amolyan gyűjtőpontként funkcionálnak, elindítva a következő történetfonalakat. Elég csak ránézni a MCU phase 3-at bebikázó "Bosszúállók 2"-re pölö, vagy a már ötödik Terminátor eresztésre, ahol persze hogy nem fogják még vagy 200 évig kinyúvasztani  azt a szerencsétlen Skynet-et/Arnie-t :D. Ja, és nem hinném hogy Bond most fogja felszámolni a Fantomot... Ennyike.

Visszatérve tehát az ep7-re így, persze hogy nem lesz lezárva a film. Tudjuk, hogy érkezni fog még legalább kettő, a trilógiát kikerekítő rész. Ennek megfelelően pedig nem kell majd vergődni a plüssszékben az elcsippentett véget látva, hanem szépen ki kell várni azt az iksz évet, hogy teljes legyen a történet. Bár lehet ,hogy tovább húzzák majd még az agyunkat...:)

.

Mindezeket summázva/figyelembe véve személy szerint felszabadultan fogok beülni a vetítésre abból a célból, hogy ismét megmerítkezzek az általam annyira imádott univerzumban és kíváncsian várjam hogy miként gyűlik meg a baja a még törékeny Köztársaságnak az újonnan feléledő Birodalommal. Amennyiben a film nem fogja hozni a jelenleg/manapság elvárható követelményeket, na akkor lehet majd a párnába sírni, akkor lehet majd darabokra szedni és őszintén keseregni. De csakis a megtekintés után.

Addig is az Erő és a türelem legyen Veletek!