.
...Egy titokzatos múltbeli üzenet arra készteti a 007-es ügynököt (Craig), hogy a szabályokat megszegve magánakcióba kezdjen Mexikóvárosban. A hajsza során eljut Rómába, ahol megismerkedik a titokzatos és gyönyörű Lucia Sciarrával (Bellucci), egy hírhedt bűnöző özvegyével. Miután Bond beférkőzik egy titkos találkozóra, felfedi egy velejéig romlott szervezet, a Spectre létezését. Eközben Londonban Max Denbigh (Scott), a Nemzetbiztonsági Központ új igazgatója megkérdőjelezi Bond tetteit, amely veszélybe sodorja az M (Fiennes) által vezetett MI6 létezését is. Bond titokban beszervezi Moneypenny-t (Harris) és Q-t (Whishaw), hogy segítsenek neki megtalálni Madeleine Swann-t (Seydoux), az ügynök ősellenségének, Mr. White-nak (Christensen) a lányát, aki a Spectre elleni harc kulcsfigurája lehet. Egy rettegett bérgyilkos lányaként ő az egyetlen, aki úgy képes megérteni Bondot, mint senki más. Ahogy a titkosügynök közelebb kerül a rejtély megoldásához, vérfagyasztó kapcsolatra bukkan önmaga és az általa keresett ellenség (Waltz) között...
(Egy temetés nem csak gyászt, de bizony meglepetéseket is tartogathat)
.
Szerintem nagyon sokan vártuk már ezt a részt. Az ügynöknek itt kell véglegesen emberré válnia, a modernkori 007-es eredettörténetének lezárása megérkezik, a majd 10 éve építkező rejtélyes és szövevényes nemezis végére kerülhet jókora pont. Piros, avagy fekete pont fog belekerülni James Bond ellenőrzőjébe?
A Sony nem igazán kívánt kockáztatni, ezért a "Skyfall"-t is jegyző Sam Mendest kérte fel a befejezésre, aki ezzel be is állított egy franchise-on belüli rekordot, azaz egymás után rendezett két filmet. Az előző rész sikereit elnézve egyébként meg joggal bizakodóak lehettünk.
Nos a "Spectre" egy önálló Bond filmként viszonylag jól megállná a helyét. Amennyiben túltesszük magunkat a nyekergő főcímdalon, a jellegtelen izomagyon és a bár látványos, de diszfunkcionális/kevéske akción, akkor a háttérben húzódó mondanivaló bizony nyújthat izgalmas pillanatokat. Mendes jó érzékkel tartotta meg a minimalista dizájnt és ismételten jól játszotta ki a kütyük nélkül rohangászó elavult 007-es kártyáját. Az öregedő ügynökprogram és az omladozó régi főhadiszállás ódon hangulata nagyon jól szembemegy a modern technika ígéretével, ahová aztán szépen betüremkedik a trendi témába (globális megfigyelés) csomagolt háttérhatalmi törekvés. Ebben a környezetben vannak elhelyezve szereplőink, ahol James személyes érintettsége mellett kerül még M, Q és Moneypenny is a képbe. A mellékszereplők teljesítménye itt minimum zseniális, az M alakította Fiennes az eddigi legtökösebb főnökkarakter, de a többieket is bizony kemény fából faragták. A régebbi Bond filmekkel ellentétben nem a háttérben húzódnak meg, hanem a cselekmény alakításának aktív résztvevői. Ebben a tekintetben tehát rendben van minden, az új rész elegánsan konzervatív, ugyanakkor merészen újít.
(Csodás helyszínekben most sincs hiány)
.
Beszélnünk kell ugyanakkor a film másik vetületéről, azaz arról, amiről igazándiból szólnia kellene. Ez pedig nem a 007-es terminátorként üzemelő törtetése, hanem James Bond magánélete. A "Casino Royale"-lal tisztességesen elindított, a "Quantum csendjé"-vel ugyan pöttyet kibicsakló, de a "Skyfall" anyakomplexusával csúcsra járatott érzelmi bombának most kellett volna egy jó nagyot durrannia. A lufi sajnos azonban olyan bánatosan rotyogva enged le a hátunk mögött, mint amikor a sz*rul sikerült zsúr után merengünk félrészegen egy hokedlin ücsörögve. Mert már 9kor hazament mindenki. A teljes sztori megmagyarázása egyenesen ócska, erőtlen, összecsapott mikrókaja. A szerencse az, hogy a szálak elvarrása megtörténik, viszont a miértek/hogyanok kidolgozatlansága valósággal eldurrantja az ember agyát. A tartalmi hiányosságok aztán még párosulnak egy érthetetlen hosszal is. Jó lenne az a középső másfél óra akkor, ha szólna valamiről, viszont a fel-alá való rohangászás közben max a szép helyszíneket nézhetjük, a jelentősebb előrelépések hiányán meg nagyot bosszankodhatunk. De jól van, mindezeket még elnézné az ember, ha aztán a aktuális főgonosz antréja meg annál is jobban sikerülne.
(Útban a Sápadt Királyhoz. Vajon ki lehet az?)
.
Na, itt már aztán fel kellett mosni engem rendesen. Christophe Waltz nagy kedvencem, viszont az itt leművelt teljesítménye egyenesen elborzasztó. Nem elég hogy zokni nélkül grasszál, de felületessége és az eddig megszokott szadista kisugárzásának a hiánya (még a "fúrkálás" ellenére is) egyenesen az eddigi egyik legrosszabb Bond főgonosszá avanzsálja. A végén picit ugyan javít a renomén, de az kevés az üdvösséghez. Ugyanilyen ócska a főhadiszállása is, ahol minden idők egyik legérthetetlenebb akciójelenetét is láthatjuk. Blofeld személyisége az egyik legkiábrándítóbb tényezője a filmnek. És nem a zokni miatt!
Nem véletlenül hagytam az elemzés végére Bond-ot és az aktuális csajokat. Kicsit sajnálom őket, mert velük tulajdonképpen csak a forgatókönyv bánt el rendesen. Craig teljesen megérett a szerepre, Connery után a második kedvenc 007-es színészemmé vált, bumfordi eleganciája és jókat ütő humorlabdacsai nagyon jól kiszínezik a karaktert. A "Skyfall" kapcsán már látszódott hogy meg tud bírkózni a mélyebb lelki vonulatokkal is, kár, hogy erre most nem sok lehetősége nyílik. Remélem hogy nem fogja szögre akasztani zakóját és még legalább egy rész erejéig élvezhetjük társaságát. Szintén elégedett vagyok a hölgykoszorúval is, bár a két szerepet legszívesebben felcseréltem volna, azaz inkább Bellucci-t tartottam volna többet a képernyőn. Léa Seydoux egyébként sok újdonságot nem hoz magával, de alapvetően rendben van. 
(Kopott és salétromos falak. Eljárt vajon az idő a 007-es program felett?)
.
Summázva tehát, hagyományos Bond részként a "Spectre" egészen jól muzsikál. A modernkori érába átalakított 007-es ügynök negyedik kalandja jól illeszkedik az előző három filmmel elindídott reneszánszba. James katarzisát megjeleníteni hivatott minőségében viszont jelentős kudarcot vall, lélektani szempontból csupán a "Skyfall" és önmaga törkevésének csapdájában vergődő félkarú óriás. A konklúzió egyébként megvan, bizonyos szempontból kerek a történet, viszont saját magához felnőni képtelen. Csak egy sápadt árnyjáték...
...Egy fantom. 6,5/10.
