.
...Szenilla, az aranyhal-memóriájú kék halacska elindul, hogy válaszokat találjon a múltjával kapcsolatos kérdésekre. Kicsoda ő? Kik a szülei? Miért nem emlékszik semmire? És vajon hol tanult meg ámbrásul? Útja során barátai Marlin és Némó is elkísérik...
A családi mozizás többnyire hálás dolog tud lenni, mert a csemeték örömtől sugárzó arcán kívül általában még a felnőttek is jól mulatnak. A Pixar műhelye mindig is az élen járt ennek a mixtúrának az elkészítésében, a 2003-as keltezésű "Némó nyomában" pedig a túlnyomó többség szerint a digitálisan kreált mesevilágok egyik legjobb darabja. Megrendítő családi drámát és kétségbeesett atyai küldetést élhetünk át egy olyan kaland keretében, ahol a jól eltalált érzelmi tölteten kívül kiváló minőségű humor is gondoskodik a tartalmas szórakozásról. A majdnem egy milliárd dollárt besúroló globális bevétel után nem is volt kérdés a folytatás, amire meg furamód 13 évet kellett várni.
.
A "Szenilla nyomában" szintén a családegyesítést célozza meg, ahol a cavinton tablettákat nélkülözni kénytelen doktorhalunk igyekszik felkutatni eredetét és szüleit. A meglepően kurta felütést követően már rögtön egyből ott vagyunk a kutakodás helyszínén, ahol aztán lényegében eltelik a következő másfél óra. Az odaút kalandok és fordulatok híján sajnos nagyon hamar elintéződik, így az ócenárium csupán csak átlagosan vibráló környezete eléggé levegőtlenné teszi a további cselekményt. Pizsi és Némó lényegében a margóra szorulva asszisztál a nyomozásban, Hank abszolút szerethető polipján kívül kevés az új szereplő, a humorforrások is szinte csak köré rendeződnek. Jön aztán persze érzelmi csúcspont meg mindenféle cukiság, de a hagymázas képsorokat tekintve inkább ugrottak be a retekklub "Keresem a családom" zsepipusztító pillanatai.
.
Az animáció minőségére egyébként nem lehet panasz, viszont nem tudtam elmenni ama megfigyelés mellett, hogy pölö a majd egy évvel ezelőtt bemutatott "Dínó tesó" textúrái mennyivel jobbak. Kicsit az az érzésem, mintha már évekkel ezelőtt elkezdték volna csinálni a folytatást, csak valamiért egy darabig digitális fiókban pihent félkész állapotban.
Egyenesági folytatásnak egyébként nem rossz, utánaolvasva is látható a kedvező fogadtatás, bőven elképzelhető a trilógiázás mondjuk pölö Pizsi párjának a megkerülésével. Az első résszel ellentétben viszont a felnőttek részére úttörő tanulságot nem tartalmaz, azaz pont az hiányzik belőle, amiért Némóékat annyira megszerettük. 7/10.
