.
...A lázadók egy csoportját azzal bízzák meg, hogy lopják el a Birodalom készülő szuperfegyverének, a Halálcsillagnak a tervrajzát...
.
Boldog Új Kék Évet Kívánunk minden kedves olvasónknak! Az idei esztendőt, már-már hagyományosnak mondhatóan egy Star Wars film mozis elemzésével indítjuk, azaz a tavalyi "Ébredő Erő" után most nekilátunk a világhírű és idén 40 éves sci-fi franchise első antológiafilmjének.
.
Azmiaz hogy antológiafilm? Nos, a prózai és mondhatni pofonegyszerű magyarázat: kísérlet arra vonatkozólag, hogy a SW univerzum vajon mennyire képes mozgóképes formátumban önálló és teljes életet élni? A hangsúly itt lényegesen a mozgóképen van, hiszen elnézve az utóbbi évtizedek más orgánumokon (könyv, képregény, számítógépes/konzol játékok) történő sikeres elburjánzást, a helytállás más tekintetben nem volt kérdés.
A "Zsivány Egyes" forgatókönyve egy roppant egyszerű alapvetésből ered, sőt in medias res egyből a messzi messzi régi galaxis kályhájától indít, mivel a jó öreg klasszikus "Egy Új Remény" bevezetőjének legeslegelső mondatát veszi alapul. Azaz itt most azt fogjuk megtekinteni, hogy a Lázadók Szövetsége vajon hogyan kaparintotta meg az első Halálcsillag terveit. Valljuk be őszintén, lehet hogy valahol mindig elsiklottunk eme nyúlfarknyi infó felett, de legbelül csak fúrta az oldalunkat valamilyen kíváncsiság a történtekkel kapcsolatosan. Ráadásul az előzetesekből is az jött le, hogy ez bizony egy kegyetlenül véráztatta kaland lesz, ahol a remény tényleg csak egy paraszthajszálon függ, ráadásul az esély egy szedett-vedett banda kezében van. Ez az ígéretes perspektíva a trailerek nyomán aztán fel is vázolta a legelemibb követeleményeket: a klasszikus trilógia (azaz még inkább a negyedik rész) hangulatát megidézve egy szó szerint mocskos csapat- és heistfilmet kapunk?
.
Nos, az elején ebből szinte semmi sem jön át, mert kvázi bánatos libafinggal érnek fel a kezdetek. Mozaikszerűen pakolják egymásra a karaktereket és a cselekményt, ami valahol a Jedha kaland után kezd valamilyen kerek formát ölteni. Nagyon nem is történik semmi, cammog a sztori, a karakterek papírlap vékonyságúak. Számomra abszolút nem látható, hogy itt egy öngyilkos küldetésre induló csapat fog formálódni, akiknek már most kell acélosan összekovácsolódni. És előre is bocsánatot kérek, ha valakit most ezzel a kijelentéssel meg fogok bántani, de a nemrég taglalt "Öngyilkos osztag" is többet tud felmutatni csapatépítés tekintetében. Sajnos ennek a kohéziónak a legnagyobb akadálya maga a főszereplő Jyn Erso (Felicity Jones), akit bizony rendesen fűszerezni kellene mert annyira sótlan. Ha nem is végzetes, de súlyos melléfogás volt őt választani a szerepre, mivel egyáltalán nem épít ki érzelmi köteléket a bandával és velünk nézőkkel sem. Kár. Na de Diego Luna Cassianje már kapásból jobb, mivel lazasága mellett ő egy megdöbbentő tényként közli a szereplőkkel és kitekintő jelleggel a rajongókkal, hogy bizony a Lázadók Szövetsége sem jobb a Birodalomnál. Ez a pont jelenti a kvázi fordulatot végre, és elkezd megágyazni a komor végkifejletnek. A többi karakterrel mondhatni hellyel-közzel elégedett vagyok, bár pölö Saw Gerrera szerepe láthatóan elvékonyodott a vágóasztalon, Krennic igazgatóból pedig nem jön elő teljesen a birodalmi "állat".
Szóval akkor itt most elég a lehúzó vinnyogásból, mert bizony a film kábé második fele -jaj de jó kimondani- egy vérbeli és nagybetűs STAR WARS mozivá avanzsál. Én nem tudom, hogy mi a jó franc történt az első 40-50 percben, de az tuti, hogy ezután Gareth Edwards feledhetetlen módon képen töröl minket egy maradandó élménnyel. A harci jelenetekkel valósággal feltámad a film és mind földön, mind a csillagok között lendületesen és célratörően vezérel minket a végső pillanatig. A csaták véresek, látványosak, a csapat végre csapatként funkciónál, a Lázadók pedig kimondottan értelmesen és érett fejjel cselekednek (nem igazán volt jellemző rájuk eddig). És bizony aztán csőstül jönnek a valóságos rajongói ajándékok, az apró figyelmességek, melyeket látva minden jó érzésű fan nyomban maga alá piszkít. A rendező képes volt arra, amire a legutóbbi négy SW film nem: megpendíteni bennünk azt a bizonyos érzelmi húrt. Ez a tény pedig elvitathatatlan érdeme a "Zsivány Egyes"-nek és szinte törölni képes az addig elkövetett botlásokat. Sőt, az utolsó jelenetekkel mitegy pompás keretbe foglalja a negyedik részt és az azt tetőző Yavin-i ütközetet. Tessék csak utána megnézni rögtön az "Egy Új Reményt", a varázs garantáltan működni fog, a két film szinte egybegyógyul!
Megmenekül így a "Zsivány Egyes"? Meg bizony, de még mennyire! Persze a kezdeti trehányságot és a gyenge karakterkezelést nem lehet figyelmen kívül hagyni, de a film ettől még jó és ráadásul pozitív értelemben más. Érdemlegesen bizonyítja, hogy létezik SW mozi beúszó felirat, fénykardozás és a Skywalker família (nagy része :D) nélkül is. Ez pedig sikeresen találkozik a Disney/Lucasfilm elképzeléseivel, azaz kíváncsian várjuk most már a két év múlva érkező önálló Han Solo kalandot is. 8/10.
