.
Cím: The Shawshank Redemption
Rendező: Frank Darabont
Szereplők: Tim Robbins, Morgan Freeman, Bob Gunton, William Sadler, Clancy Brown
Kép: 2160p/HEVC / H.265 1.85:1
Hang: angol (DTS 5.1), magyar (2.0), francia (5.1), japán (2.0), kínai (2.0), lengyel (2.0), német (2.0), olasz (2.0), spanyol (2.0)
Felirat:angol, cseh, dán, finn, francia, holland, japán, kínai, koreai, lengyel, német, norvég, olasz, spanyol, svéd
Régiókód: Nincs
.
...1946-ban egy Andy Dufresne nevű bankárt - noha makacsul hangoztatja ártatlanságát - kettős gyilkosság elkövetése miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek. Dufresne egy Maine állambeli büntetés-végrehajtó intézetbe kerül és hamar meg kell ismerkedjen a börtönélet kegyetlen mindennapjaival, a szadista börtönszemélyzettel, a szinte elállatiasodott rabokkal. Azonban Andy nem törik meg. A bankéletben szerzett tapasztalatai segítségével elnyeri az őrök kegyét és azzal, hogy elvállalja egyik rabtársa illegális akcióiból származó bevételeinek könyvelését, kivívja "társai" elismerését is. Cserébe viszont lehetőséget kap a börtön könyvtár fejlesztésére, ezzel némi emberi méltóságot csempészve a keserű körülmények között élő rabok mindennapjaiba...
.
(Folyik a bandázás a kóterban...)
.
Őszintén szólva valahol hálás és kényelmes feladat "A remény rabjai"-ról cikket írni, a végső pontszám tehát nem kérdéses :). Nem igazán találkoztam olyan emberrel aki szerint a Stephen King regényéből (nem olvastam, de állítólag jobb a mozgóképes változat) adaptált film rossz lenne, sőt a diskurzusok leginkább akörül forognak, hogy vajon a világ legjobb filmjével van-e dolgunk? Miben rejlik a zsenije? Hogyan képes ilyen lehengerlő módon megszólítani széles tömegeket?
Ha nagyon egyszerűen nézzük a képletet akkor Frank Darabont mesterműve abszolút koherenciát és folytonosságot mutat. Minden egyes szereplő együtt él/lélegzik a cselekménnyel és a helyszínnel, a történet pedig parádés módon gazdag és fordulatos. Az alapanalógia egyébként nem egy nagy truváj, hiszen az -ártatlan ember igazságtalanul börtönbe kerül, aztán valahogy kiszabadul- receptet már számtalan filmben láthattuk, "A remény rabjai" inkább a főszereplő értelmezésével magasodik ki a mezőnyből. Andy Dufresne nem egy gengsztertípus, nem véres leszámolásokkal vívja ki magának a tekintélyt, sokkal inkább varázslatos nyugalmára és inteligenciájára hagyatkozik. A toll hatalmasabb fegyver mint a kard, még a börtönben lévő raboknak is jár az emberi bánásmód, a tanulás és a kultúra mindenek felett - ezen elvek mentén épül menet közben epizódokra bontva a fő cselekmény, melyek mellett természetesen kapunk bőven az Andyt érő viszontagságokból is (pl. a nővérek zaklatása).
(Szabadság!!!)
.
Természetesen az emberbaráti szeretet és agyafúrtság mellett Andy messze sem naív. Igazának bizonygatása mellett természetesen tisztában van vele, hogy egy sittesnek a legritkábban hisznek. Az első órányi játékidőt követően azért mégis felcsillan a remény. Az ezt követő fordulat természetesen rögtön ráébreszti a keserű igazságra, később pedig minket is ráébreszt a háttérben épülgető mestertervre. A filmvégi csavar és lezárás bombasztikusan felemelő érzés még a sokadik megtekintésre is, a Reddel való újbóli találkozás őszinte pillanata pedig valóban ott van a filmtörténelem legjobb képsorai között.
A fősodor mellett egyébként a mellékszereplők egy-egy története is megér sok-sok dícséretet. Brooks szívbemarkoló végzete, Warden igazgató hűvös korrupciós gépezete, Red küzdelme saját szabadulásáért, Hadley kegyetlenkedései és "zsiványbecsülete", ezen komponensek gazdagon építenek rá még további rétegeket a mesteri alapokra. A sikerhez természetesen kell az összes szereplő hibátlan alakítása (most tényleg mondjatok valakit aki rosszul játszik), illetve Frank Darabont profi dirigálása.
"A remény rabjai" idén már 27 éves, mégis a mai napig az egyetemes moziipar egyik meghatározó és egyben megkerülhetetlen mérföldköve. Aki még nem látta, az sürgősen pótolja! 10/10.
.
Technikai áttekintés:
Kiadások: A világ egyik legjobb filmjét természetesen a lehető legjobb minőségben szeretnénk viszontlátni otthonunkban. A hazai forgalmazás rettentő sokáig csupán a DVD szintjéig létezett, de az legalább eredményezett egy legendásan szép digipak kiadást a Bufi jóvoltából. Viszont az se ma volt már, a technikai fejlődéssel együtt a hazai filmgyűjtők jogosan zsobékoltak legalább egy BD kiadásért. Az itthoni piac végre idén rótta le eme egyik nagy régi adósságát, melynek keretében háromféle kiadásban érkezett a film. Fémes és sima UHD+BD, illetve szóló BD közül választhatunk. 8/10.
Kép és Hang: Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy az újonnan beszerzett tesztrendszer (LG OLED 65A13LA tv, Sony UBPX700B lejátszó) legelső vizsgafilmje "A remény rabjai" lesz. A képben lévő különbségek feltérképezése végett először a remasterelt BD-be néztem bele, majd ezután jött az UHD. Nos, őszintén szólva az esetek többségében messziről nézve (>3 méter) nem igazán láttam nagyon nagy különbséget a két transzfer között, a benti terekben játszódó szcénák színei és élessége nagyjából megegyezik. Mielőtt persze temetnénk itt a 4k előnyeit, várjuk meg a börtönudvaron és a szabadban játszódó epizódokat. Na itt már jobban bemutatkozik a nagyobb felbontás, szikrázóan szépek és részletesek a képek, látszik szinte az összes falevél és ruhagyűrődés. A remaster egyébként már alapvetően jót tett a színeknek és a képélességnek, a rendezővel történt inerjú szerint ez az újradolgozás közelebb hozta a képvilágot az eredeti víziójához.
Hangilag természetesen nem egy nagy szám a film, szinte nem is találunk benne kirobbanó és dinamikus effektet. A lágy zenei betétek és háttérzajok természetesen jól szólnak, de a térbeli hangzásnak egy drámában nincs sok szerepe. Az eredeti -durvább- magyar szinkron hiánya egyébként jogosan háborította fel a hazai rajongókat, nagyon picit levon a összevont élvezeti értékből, annyira zavarónak viszont nem találtam. 8/10.
Extrák: Másfél órányi bónuszt kapunk a film mellé a lemezen. Eredeti nyelvű audiokommentárt hallhatunk Frank Darabonttal, továbbá két kisfilm, sztoribordok és képgaléria fedi le ezt az időtartamot. Nem egy rossz válogatás, de még néztem volna belőle többet... 5/10.
.
Konklúzió:
Mese nincs, a korongnak ott a helye minden gyűjteményben. Egy páratlanul ötletes és fordulatos börtöndrámát láthatunk, melynek létjogosultságát a hibátlan színészek és a szeplőtlen rendezés helyezi betonszilárd alapokra. Az már más kérdés, hogy kell-e neki a nagy felbontás, de tagadhatatlanul ez most a legteljesebb és legszebb kiadása a filmnek. 10/10.
