Kialvatlanul kelek fel ágyamból ezen a korai reggelen. Nem volt pihentető éjszakám, lidérces álmok gyötörtek mindvégig. Ruhámat a földre dobva találom, koszosan és egy jókora szakadással tarkítva. Megvizsgálom vállamat, a seb az este során behegesedett. Óvatosabbnak kell lennem.
Házam tornácára lépve jóízűt szívok a friss, hűs levegőből. Nemrég köszöntött csak be a tél, de a mai szép időben még az ősz köszön vissza.
A semmiből tör elő egy gyerek, arcán a koszt kis szigetekre tagolták a könnyek. Azonnal odasietek hozzá, de zihálásával vegyülő szavai érthetetlenek. Igyekszem megnyugtatni, és kiszedni belőle a történteket, hisz vélhetően segítségért rohant jó ideje, mikor házam elé ért.
Talán öt perc telt el mióta elmesélte a gyermek hogyan futott barátjával farkasok kelepcéjébe. A másik gyerek nem fogja sokáig bírni a fán, az itteni farkasok pedig türelmes bestiák. Azonnal felkaptam felszerelésem és már a pataknál járok, nincsenek messze.
A három farkas csaholva rohan az erdő mélyére, miután látták hogyan végeztem az imént két társukkal egy szempillantás alatt. A gyermek halálra van rémülve, de kis kérlelés után gyorsan lemászik a fáról. Igen ügyesen mozog, illene közénk.
Hazakísérem és az út közben tanácsokkal látom el az erdőben uralkodó törvényekkel kapcsoltban. A házakhoz érve az egyik tornácon egy kisebb embercsoportra leszek figyelmes, közöttük egy síró asszonnyal.
Közelebb férkőzöm és megtudom, hogy férjét a mai napon, délben készülnek kivégezni a közeli erődben. Ismerem a férjét, jó ember, nem ilyen sorsot érdemel. A napot kutatva nézek fel az égre. Van még egy kevés idő délig. Nem sok, de elég.
Kelet felé a fák tetején haladva gyorsabban magam mögött tudom a kis falut. Egy öreg fenyőre ugrom, mikor feltűnik az erődítmény. Alattam hat katona vonul a bejárat felé. Nincs most időm a lopózásra, cselekednem kell.
Csáklyámmal eltalálom az utolsót a sorban, majd miközben leereszkedem a fáról, őt felhúzom rá. Tomahawkom már a kezemben van és villámgyorsan mélyed bele a katonák testébe. Mire észbe kapnak, már halottak.
A kapu melletti szikláról könnyedén jutok be az erődbe. Már a kivégzést készítik elő. Pisztolyommal célzok és már robban is a puskaporos raktár.
Az emberek kis egerekként szaladgálnak a bungalók között, alig törődve velem.
Az admirálist viszont nem sikerült összezavarnom és testőreit ellenem irányítja. Közülük kettő felém rohan, a maradék négy célzásra emeli puskáját. Az elsőt könnyűszerrel kicselezem és a földre terítem. A másikat viszont gyorsan magam elé rántom, hogy felfogja társai nekem szánt lövéseit. Földön heverő puskáját kézbe kapom és leterítek vele még egy ellenfelet. Mire a maradék három testőr reagálhatna, pengémmel véget vetek életüknek.
Az admirális a fegyveréhez nyúl, de egy közeli hordóról nekiugrok. Sasként szelem át a levegőt és kezemben már villan a rejtett pengém.
A káoszban egészen könnyen sikerül kiszabadítanom elítélt társamat és útjára engedem.
Hazafelé muszáj vagyok a közeli Szarvas-mező felé venni az utamat, saját készletem már kifogyóban és ma sem ettem még semmit. Lassan közelítem meg a tisztást, amin egy csorda éppen mit sem sejtve legel. Íjamat és egy nyílvesszőt csöndben a kezembe veszem és megfeszítem a húrt.
A csorda riadtan elszalad, a meglőtt bika pedig pár lépés után holtan esik össze. Testes jószág, jó időbe telik hazavonszolnom, de az élelemre szükségem van és a bőréért jó pénzt fognak adni.
A házamnál egy régi ismerősöm vár rám türelmetlenül, jöttömre elém is siet. Sok jó tanáccsal látott már el utam során, szavaiban kérdés nélkül hiszek. Feladattal bíz meg és a közeli New York városába irányít. Lázadás van készülőben, és szükség lenne rám.
A szarvas tetemét a kamrába helyezem, új nyílvesszőket veszek magamhoz és útnak indulok. De most óvatosnak kell lennem, nem lehetek olyan könnyelmű, mint Bostonban. Most csöndesebben kell eljárnom.
Itt most a jövő a tét...
Pontosan két hét múlva jelenik meg az Assassin's Creed 3; eddigi legmonumentálisabb része. Hatalmas bejárható területtel, eddig sosem látott szabadság faktorral, közel végtelen lehetőséggel.
Kövezzetek meg, de nem érdekel a sci-fi vonal, sem a nagy összeesküvések. Csupán a feljebb elmesélt játékélményben akarok elmerülni és remélni, hogy barátnőm majd rám szól, amikor kapucnival a fejemen próbálok felmászni a közeli templomra.
