Eszmefuttatás Szatitól az új generáció küszöbén.
Szerda éjjel megtörtént a nagy bejelentés a Sony oldaláról és biztosra vehetjük, hogy a Microsoft sem ül sokáig a babérjain, a tavasz folyamán ők is bemutatják az új Xboxukat. Úgyhogy kimondhatjuk, itt az új generáció, ha akarjuk, ha nem. A videojáték és hardver piac bizony így működik, hiába voltak nagy, 15 éves életciklusokat vázoló és ígérgető közlemények, bizony 6-7 évente ki kell jönnie az új gépeknek. Az új masina után bemutatták az új játékterveket, amik közül van olyan ami nagyon várós, ám van, amit szimpla eye candy-nél nem tudok többre vélni. Az eltelt pár napban kicsit lehiggadva, megemésztve a nagy hype forgószelet fejembe ötlött pár gondolat, amit engedelmetekkel, megosztanék veletek.
A Ps2 és Xbox, tehát szám szerint a hatodik generáció, a kétezres évek elejére már igencsak kezdett megkopni, még sem jutott eszünkbe panaszkodni, hisz elképzelni se nagyon tudtuk volna, hova lehet innen fejlődni. Bőven kielégítettek minket az akkori játékok, és fel sem tűnt, hogy milyen recések a figurák, mennyire elmosódott a háttér.
Aztán megtörténtek a bejelentések, az első prezentációk és én letettem a hajamat. Sosem felejtem a pillanatot, mikor megláttam mozgás közben a Gears of War-t. Akkor azt éreztem, hogy igen, erre a váltásra szükség van, mert ez a jövő, a csodálatos, szemkápráztató jövő és egyből azon izgultam, hogy ezekben a hardverekben mekkora lehetőségek vannak. Részben igazam lett, ám részben nem.
A grafika nem minden, tudjuk ezt jól, sőt, manapság a felnőtt szemléletet imitáló kis VérPistik is ezt hangoztatják, holott közük nincs arról például, hogy Marióért miért Donkey Kongnak lehetünk hálásak. Nem is érdekes. Tehát a grafika szép, meg elvarázsol, meg ultrehiperrealisztikus és persze nem mondom, hogy ez nem fontos, mert azért az sem volna igaz. Ám vagyunk páran akik őszintén szólva nem csak ennyit vártunk volna a jelenlegi a generációtól. Csillog itt minden, élesek a textúrák és bevilágítási effektek is csodásak, de ez még mindig a külcsín. Hol a belbecs kérem szépen? Egy kezemen meg tudnám számolni hány innovatív címmel találkoztam az elmúlt fél évtizedben. Ami pedig a legérdekesebb, hogy majd az összes ilyen cím a független fejlesztőknek köszönhető és egyikben sem volt eget verő grafika. Mikre gondolok?
Journey. Flow. The Unswinished Swan. Minecraft. Vehetünk nagyobb címeket is, melyek alatt persze ott a magas grafikai színvonal, de nem pusztán a csili-vili külalak miatt, hanem többek között az arcvonások apró rezdüléseit hivatottak prezentálni. Ilyen például a Heavy Rain, vagy akár az L.A. Noir.
De a legtöbb cím bizony megmaradt saját korlátain belül, és a futószalagon érkező folytatások csak apróságokban voltak képesek fejlődni, esetleg még annyiban sem.
A Kinect és Move megjelenése felkavarta valamelyest az állóvizet, bármilyen pofátlan nyúlás is volt a Nintendotól, főleg gondolok itt a Sonyra. Hiába reménykedtünk, szépen lassan kiderült, hogy ezek a plusz eszközök csupán a Casual réteget képesek kiszolgálni, bármennyire is röhögte körbe korábban ugyancsak a Nintendót a két másik tesó. Ám Iwata bácsiéknak baromira bejött, így nem hagyhatták magukat. Deja Vu érzés kering bennem, hisz most ugyancsak a Nintendo WiiU megjelenésére kapta fel fejét a konkurencia, hogy aztán rohanásba kezdjenek. Remélhetőleg nem a vesztükbe.
Tehát azon kaptuk magunkat, hogy a belbecs már egyre kevésbé számít, és csak néha tűnik fel egy-két tehetséges csapat és adtak némi reménysugarat, hogy bizony, van itt még szufla. Aztán most bejelentették a legújabb jövevényt és ezzel elindították az új generációt, az új hardvereket melyek mit tudnak? Még szebb grafikát. Még több memóriát. Szebb és nagyobb lesz minden. Egyelőre ennyit tudtak bemutatni. Semmi többet. Legalábbis ami hasznos is lenne.
De maradjunk annál,hogy fontos a külcsín. Egy nagy gondom van ezzel az egésszel és maradjunk is a Playstationnél. A Ps2 és Ps3 között valóban volt akkora, ugrásszintű fejlődés, ami a legbeszűkültebb rajongókat is átcsábította egy idő után az új generáció táborába. Eltűntek a recék, nőhetett a poligonok száma, az említett több memória nagyobb bejárható területeket tett lehetővé, töltési idő nélkül és kidolgozottabb világgal.
De mi van most? Mit látunk? Nézzük meg a Killzone 2 és legújabb folytatása, a Shadow Fall bemutatkozó gameplay videóit. Szebbek a fények, részletesebb és magasabb felbontású a kép, a részecske effekt brillírozik a lehulló falevelekben. Meg lesznek még ennél is nagyobb területek, ám az már nem tűnik fel senkinek, hogy azt a fene nagy bejárható területet a játékokban, nem ártan megtölteni tartalommal. Úgy vélem ezek a grafikai tuningok nem elegendőek egy teljes generációváltásra. Nem szabadna, hogy ennyin múljon.
Több játékról nyilatkozták, hogy meg fognak jelenni Ps3-ra és 4-re egyaránt. Milyen különbségekkel? Emlékszem még a Spider-man 3 játékra, annak a közepén váltottam én is generációt és elképesztő volt látni a két konzol különbségét ugyanannál a játéknál. Ellenben most nincs akkora differencia a kettő között, legalábbis az eddig bemutatott videók alapján. 
Ismerjük el gyorsan, hogy azért vannak olyan produktumok, amik tényleg rendesen össze vannak rakva, lásd a tavaly bejelentett Watch Dogs-ot. Ellenben már akkor fura volt, ez a részletgazdagság, ugyanis túl szép volt ez egy Ps3-hoz. Hiába kérdezgették folyton a fejlesztőket, váltig állították, hogy ez bizony a jelenlegi konzolokra készül. Kiderült, hogy ugyan nem hazudtak, de Ps4-re is szintén érkezik a játék. Innentől kezdve viszont ez egy nagy humbug. A Watch Dogs, a Destiny, GTA V. mind elképesztően kinéző játékok, és meg fognak jelenni mindkét generációra, de nagyon úgy fest, hogy az eddigi videók is a ”szebbik” változatot reklámozták. Szerintem felkészülhetünk némi meglepetésre, ha majd ezeket a lemezeket berakjuk majd a Ps3-ba.
De valóban be akarjuk majd? Számít majd az a néhány plusz effekt annyit, hogy bevállaljunk érte egy egész konzolt és a több ezer forinttal drágább játékot? Hogy miben fog megnyilvánulni a generációk közötti különbség, egyelőre még kérdéses, mindenesetre elgondolkodtató.
A többi újdonságról még nem is tettem említést, többek között érdekesnek ígérkezik a streamelős demó letöltés is. Mert az nem igazán működik, hogy én letöltök valamit, de már játszom is vele. Vagy akkor nem pontosan azzal játszom, amit töltök, hanem a felhő technológia segítségével játszom. De akkor meg minek letölteni? Ha esetleg tényleg működik de ”túl gyorsan játszom”, akkor mi lesz? Épp átugranék egy fedezéket, mikor hirtelen megáll a játék és elkezd bufferelni? Jó, ezek a kérdések tekinthetők a technikai tudásbéli hiányosságaimnak, de attól még jogosak a felvetések. 
Úgy tűnik a nagyokosok az internetes és közösségi oldalas megosztásban látják a jövőt. Ez az innováció, az azonnali és felesleges megosztási lehetőség. Ha netán akad majd pár óra szabadidőm, akkor nem hiszem, hogy élőben akarom majd nézni a haver játékát, sokkal inkább játszanám én magam is. Ez az egyik gondom, de van ennél egy sokkal nagyobb is.
Régen meg volt a fizikai közösség is, gyakran találkoztak a haverok a téren vagy másutt és ha esett az eső vagy hideg volt, bent maradtak játszani. Ám most a beszélgetéseket, konkrét közösségi és szociális életet rakják a szánkba a konzolok segítségével, hogy fel se kelljen állni a gép elől. Kényelmes, de hasznos is? Egyáltalán szükségszerű? Vagy ez a trend, így hát követni kell és meglovagolni? Úgy tűnik igen, hisz előre láthatólag a Microsoft is a Live kiterjesztett szolgáltatásaival próbálja majd lefedni az innovatív ötlethiányt. Valóban ez a szép új jövő? Lehet, de én akkor inkább előveszem a Tetrisemet.
