"I am the law..."

.

.

Cím: Dredd

.

Egy nagyot picit most elkanyarodunk az eddigi Marvel ösvényről, viszont nem megyünk nagyon messzire a témakörtől, hiszen most is egy kvázi "szuperhős" státuszba bújtatott figura következik. Emberünk a hivatalos szervek állományának oszlopos tagja, nem kenyere az alkudozás, a tények közlése után rögtön akcióba lendül. Számára két szent dolog létezik: a mundér becsülete és a törvény betűje. A neve: Dredd bíró.

(Baltaarc és kemény jellem. Éppen ez kell Mega City fertővel átitatott utcáin...)

.

...Mega City One fuldoklik a bűnözés és a Slo-mo nevű drog alatt. A törékeny rendre a rögtön ítélő bírák ügyelnek, ám a feladat nagysága meghaladja erejüket, a kezükből szépen lassan kicsúszik a kontrol. Dredd bíró (Urban) is éppen az utcákat rója, amikor bejelentés érkezik többszörös gyilkosságról. A hívás az egyik mega blokkhoz irányítja emberünket, amit mint kiderül, a hírhedt alvilági Ma-ma klán ural. Vezetője maga Ma-ma (Headey), aki kegyetlensége mellett a legnagyobb terjesztője a Slo-mo-nak. Dredd egy újonccal karöltve (Thirlby) sikeresen elfog egy bandatagot, aki értékes információkkal bír. Már éppen elhagynák a blokkot, amikor az épület acélsilói hermetikusan lezárják azt és hőseink odabent rekednek. Egyedül. Ma-ma nem igazán szeretné ha élve kijutnának, ezért a bírák fejére vérdíjat tűz ki. Nincs más hátra, irány felfelé...

Képzeljétek, sokáig azt hittem hogy Joseph "Judge" Dredd alakja szintén Marvel karakter, így eléggé meglepődtem amikor eme cikk kapcsán utánaolvastam az eredetének. A legelső -természetesen képregényes- megjelenés első dátuma 1977. március 5-e, ekkor tűnt fel először az erősen Piszkos Harry-re hajazó, jövőbeli igazságosztó. A figura kinézetét egyébként az akkor megjelent "Halálfutam 2000" című film ihlette, ahol a főszereplő Frankenstein (David Carradine játszotta) bőr motorosruhában parádézott. Ezen ötletek alapján Carlos Ezquerre spanyol művész alkotta meg Dredd vizuális koncepcióját Mega City-vel együtt, amit aztán Pat Mills emelt be a 2000.AD című füzetsorozat második számába.

.

A debütálás több mint sikeres volt. Olyannyira, hogy idővel párhuzamosan több sajtóorgánumban is tiszteletét tette. 1980-1988ig maradt a 2000AD hasábjain, ám 1981-1998ig folyamatosan szerepelt a Daily Star-ban is, sőt 2004-2005 között rövid történetei a londoni Metro olvasóit is szórakoztatták. Ám a legdicsőbb menetelés mind a mai napig tart az 1990-ben rajtolt Judge Dredd Megazine-nal, ami per pillanat túl van a 354. számon.

Mozgoképes berkekben viszonylag kevés próbálkozást találunk eddig, a jelenlegi adaptáción kívül egyedül az 1995-ös, Sylvester Stallone és Armand Assante áltla fémjelzett szintén "Judge Dredd"-et érdemes megemlíteni. A két alkotás között véleményem szerint kár közös nevezőt keresni Dredd személyén kívül, az első film szerintem éppen abban bicsaklott meg hogy túl nagy univerzumot akart kerekíteni az amúgy inkább mikroklímára hajazó Mega City-ből, plusz párszor a banalitás jegyeit sem szégyellte felmutatni (Rob Schneider a mai napig nem hevertem ki).

A 2012-es Dredd hál' Istennek megfelelően spórol az alapanyaggal és nem erőltet ránk mindneféle elvárásokat, Pete Travis egy rövid narrációt követően sallang nélkül tárja elénk a koszlott és kegyetlen Mega City-t. Dredd bíró robog is a motorjával, aprítja a gazfickókat, az első tizedik perc végén már meg is érkezünk a történet többi részét magába foglaló mega blokk-hoz. Egyszerű mint az 1x1 kérem szépen. A film szolíd sikerét elnézve a dirketor úr igencsak jól döntött eme puritán megközelítéssel és mondhatni hogy egy vérbeli B filmet varázsolt elénk. És ezt a megállapítást most pozitív értelemben említeném, hiszen bátran mondhatom hogy rég nem volt részem ilyen kellemes agyzsibbasztásban ahol semmit nem kellett komolyan venni és továbbgondolni.. A jól működő elegyhez egyébként minden adott. A korrekt látványvilágon túl van kábé egy posztit terjedelmű -menj fel a tetőre mint egy Donkey Kong- történet, jó sok vérben tocsogó akciójelenet, a cool egysoros dumák, meg a Slo-mo hatását demonstráló látványos Max Payne-es/Mátrix-os bulletime lassítások. Az egészben tényleg az a jó hogy működik egészként és még azon sem tudunk fennakadni hogy mind Carl Urban, mind Lena Heady valami eszméletlen harmatos teljesítményt nyújt, mert ebbe a gátlástalan/puritán jövőbeli fertőbe pont ez a minimalizmus passzol! Egyedül két dolgon változtattam volna kissé. Először is nem nagyon értem az Olivia Thirlby-s mutáns vonalat. Minek kell ide egy X professzor szerű agyturkálás? Max arra volt jó hogy megtudjuk hol kotyvasztják a Slo-mo-t, egyébként meg csak szexuális fantáziák megjelenítésére mutogatják. A bírák lőnek, nem pedig X-men-t játszanak kérem. Másfelől pedig a végjáték terjedelmét fájlaltam, Dredd végső találkozása Ma-ma-val összecsapott, jelentéktelen és rövid. 

Ezektől az utolsó gondolatoktól eltekintve a Dredd egy egész és konzisztens képet mutat. Tipikusan jó példája azon filmeknek amely nem akar kényszerűen kitörni a kereteiből, inkább azon belül mozogva elégíti ki nem túl ambíciózus igényeinket. Én úgy gondolom hogy eme becsületesség/egyenesség garantáltan tiszta lapokat terít elénk, így egész biztosan nem fogunk csalódni a "Dredd"-ben. 7/10.

(Ma-ma nem igazán kedveli ha holmi bírák belezavarnak a jól menő drogbizniszbe...)

.

A Blu-ray kiadás:

Rögtön egy vallomással tartozom itt nektek. Eme oldalakon Argento és Szati kollegával együtt mindig nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy nyíltan a hazai forrásokat favorizáljuk. Mert létezik itthon egy Blu-ray piac, igenis van rá fizetőképes érdeklődés (még ha limitált is), és ezért bátorítunk Titeket az itthoni legális beszerzésekre. Na eddig voltam most szentfazék.

Sajnos a "Dredd"-del kapcsolatosan fel kellett adnom eme álláspontomat és kénytelen voltam import forrásból beszerezni a kiadványt. Az egyedüli magyarázatom erre pedig nem más, mint az itthoni brutális árképzés mivolta. Maga a film megjelenése egyébként egy kifejezetten örömteli esemény hazánkban, ám a szinte 10.000 forintra rúgó fogy ár kiverte a biztosítékot még a legelvakultabb rajongóknál is. Többet egyébként nem is mérgelődtem eme tényen és inkább gyorsan szert tettem a külföldi lemezre, tokkal-vonóval együtt az itthoni ár 40%-ért. Ezért a magyar vonatkozást kellett feláldozni, ám lévén hogy a film nem tartalmaz drámaian mély mondanivalót, nem is hiányzott nagyon. 

Maga a kiadvány egyébként egy lemezt tartalmaz amelyen helyet foglal a 2D-s és a 3D-s verzió egyben, tehát opcionálisan választható hogy milyen formában szeretnénk látni a bíró urat. Az import tok a vastagabbik és stabilabbik fajtából való, a belső kialakítás a jól megszokott minimál. 6/10.

(A forgatag kellős közepén még négy további bíró érkezik a mega blokkba. Vajon ők a felmentő sereg?)

.

A Kép:

Na itt megint kicsit elgurult a gyógyszerem. Valamikor anno éppen a "Halhatatlanok" kapcsán vetettem digitális papírra észrevételeimet arról, hogy ez a 2D/3D kombó megoldás mennyire alátesz a kéminőségnek. Jelentem alássan ez szépen előjött a "Dredd" esetében is, szépen látszik a 3Ds utómunkálatok élkiemelése és a háttér betompítása. Az egészben tényleg az a legfurább hogy a filmnek létezik egy normál, sokkal szebb 2Ds transzfere is, de azt egyedül csak Franciaországban létezik és kábé postával együtt annyiba kerül mint az itthoni eresztés. Szóval ezek miatt nem tudok maximális osztályzatot adni az egyébként más tekintetben szép és makulátlan képminőségre. 7/10. 

.

A Hang:

Na de itt már nem lehet egy rossz szavam se, a dts HD MA keverésű 5.1-es eredeti hang frankón szólaltatja meg Ma-ma gépágyúit és Dredd csúzliját. A film egyébként bőven tartalmaz instrumentálisba hajló dalbetéteket is, ezek nagyon jól és sejtelmesen szólnak az akciószcénák között. 9/10. 

.

Extrák:

Hosszúságban eléggé szűken mértek, de változatosság tekintetében egész jó felhozatalt találunk. Audiokommentár ezúttal nincs, de betekinthetünk a kulisszák mögé a karakterek kidolgozását, a kosztümök, a Slo-mo effektek, a 3Ds utómunkálatok, plusz még egy-két apróságot illetően. Itt sajnos felirat nem választható. 5/10.

.

Konklúzió:

Cipőt a cipőboltból, ahogy tartja mondás. A "Dredd" vérbeli tisztelgés a régi "B" filmes zsáner előtt, kendőzetlenül és nyíltan hajaz a 80-as évek alkotásaira. A tökéletes retrófílinget kicsit sajnos beárnyékolja a kiadvány körüli árpozícionálás és a képminőség beáldozása a 3D oltárán, ám mindezek ellenére biztos helyet tudhat magáénak a rajongók kék polcán. 7/10.

.

Forrás: www.wikipedia.org, www.blu-ray.com