Blu-geek

"Önök még mindig hatékony csapat?"

.

.

Cím: Oblivion

.

A Filmről:

…Jack dolgos hétköznapjait egy kicsit egykedvűen, ám annál hatékonyabban végzi a végnapjait élő Földön, ahol hatalmas gépek éppen az élet utolsó csíráját csikarják ki az óceánból, energiaszerzés céljából. A bolygó felszíne immár sivár pusztaság, a betolakodó idegen Dögevők felett aratott győzelem lehangoló eredményeként. Az emberiség maradéka már rég átköltözött a Szaturnusz mellett keringő Titán holdra, ahol az új élet felépítése elkezdődött. Jack mellett még egyedüli emberi lényként ott van „csapattársa” Viktória is, akivel vállvetve felügyelik/javítják a roppant monstrumok körül keringő drónsereget a még elszórtan portyázó Dögevők szabotázsaitól. Már csak pár nap van hátra a megbízatásból és végre otthon lehetnek az övéikkel…

 (Jack unottan nézi ahogy a roppant monstrumok végzik pusztító munkájukat)

.

Amennyiben szépen lassan túljutunk az első kábé 20 perc kínzó lassúságán és döglesztő unalmasságán (Jack narrációjával viszonylag gyorsan képünkbe kenik a sztorit a Dögevők inváziójáról, plusz közben szép CGI képeket tekinthetünk meg a posványból kilógó vagy agyonatomozott amerikai emblematikus épületekről), azon kaphatjuk magunkat hogy bizony a „Feledés”-ben fellelhetjük egy értékes sci-fi minden hozzávalóját. A régi világ itt-ott felbukkanó romjai és a sivár pusztaságok elemi erővel ütnek át a képernyőn, ugyanakkor Jack és Viktória lakása is a funkcionális dizájnt tükrözi számunkra. Eme ridegség és racionalitás nyomdokain indul el a cselekmény, és kábé egy 30-40 percet követően már elégedetten csettinhetünk magunkban. Szép, fokozatosan, lépésről-lépésre haladunk előre, egy duplacsavar alkalmazásával pedig élénken várjuk hogy mi is lesz ennek a sztorinak a vége. Mert nem lehet igazán kitalálni, esetleg különböző verziókat taglalhatunk magunkban, így eme húzással a film remek feszültséget teremt bennünk. A jó vonalvezetéshez és az elsőosztályú látványvilághoz aztán még csatlakoznak az autentikus dalbetétek, no meg a vérprofi színészek is. Cruise és Freeman szerintem már annyira rutinosak hogy akár egy ágytálat is hűen meg tudnak formálni, melléjük szegődik jól és kitartóan a "Trónok Harcá"-n edződött Jamie Lannister-t megformáló Nikolaj Coster-Waldau. A hölgykoszorút képviselő Olga Kurylenko és Andrea Riseborough alakítása már inkább megmutatja a színészi teljesítmények árnyoldalát néha, ám a férfi kollegák húzóereje mellett inkább díjazhatjuk igyekezetüket. Meg persze szépek :). 

Szóval akkor arról beszélünk hogy az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb sci-fi-jét tekinthetjük meg? Bár úgy lenne... Létezik ama banánhéj, amin sajnos a "Feledés" is megcsúszik a játékidő vége felé haladva. Három problémakört tudnék megjelölni ami igazán a galibát okozza. Az alapvető probléma velük az, hogy ezek olyan témák amik nem igazán ebbe a zsánerbe tartoznak, meg nem is arra valók hogy a határokat feszegesék. Illetve egyikük nem tartja be az arra vonatkozó iratlan szabályokat sem. Íme:

1) A szerelmi vonal eltúlzása: Nem elég hogy kábé tíz percenként nyomatják nekünk ugyanazokat a flashback-eket, de még egy szerelmi háromszög kínlódásaiba is belecsöppenünk. Félreértés ne essék, van helye érzelmi szálnak/emberi kapcsolatoknak egy sci-fi-ben (lásd Solaris), de a túlzottan túlnyálazott és néhol hisztibe hajló erre épülő cselekmény komolyan veszélybe sodorhatja a filmélményt. Ebből itt most a kelleténél többet láthatunk.

2) Összecsapott befejezés: Amikor végre eljutunk a várva várt csattanóhoz, a megoldáshoz, igazándiból nem kapunk világos magyarázatot a látottakra. Természetesen egy sci-fi-nek nem feladata mindent maradéktalanul megmagyarázni, jó ha egy kis agymunka ránk marad, de azért bizonyos fogódzkodókat adjon már nekünk. A "Prometheus" után itt is túl sok "Miért?", "De hogyan?", "Hogy kerül ez ide?" jellegű kérdés marad bennünk, nem kapunk egy "Mátrix" jellegű választ. És ez nem azért van hogy megágyazzanak egy esetleges folytatásnak, hanem mert ez így lett elkummantva. Arról már nem is beszélve hogy az utolsó előtti jelenet kitűnő melegágya a konteó/szimbólumkutatóknak, akik a túlzott és elnagyolt díszleteket látva bőven kiélhetik magukat.

3) Happy End: Egy sci-fi nem szexmasszázs kérem szépen, nem kell állandóan erőltetni a boldogságos befejezést. Egy-egy jól elhelyezett megdöbbentő momentum, veszteség vagy tragédia még tovább tudja emelni egy film nimbuszát, értékes tanulságot és példát mutatva. No itt is (részben :)) így lesz, és ha már kibírtuk a felső két pontot, eme kényszerű inger erőltetése rendesen alánk fog tenni. 

Ááááá de sajnálom ez utóbbi dolgokat, mert nagyon ott van/volt a lehetőség a filmben! Ha egy picit jobban kilúgozták volna a forgatókönyvet és nem pakolják tele csöpögős érzelmekkel meg orbitálisan buta panelekkel, akkor a "Feledés" ott díszeleghetne az utóbbi évek legjobb filmjei között. Persze még így is élvezhető, de nem kicsit kár érte. 7/10.

(Na ilyen randa helyen kell ébredni minden nap...)

.

A Blu-ray kiadás:

Nemrég már ömlengtem egy sort az impresszív fémdobozos kiadványról, ami már a boltok polcairól is hívogatóan csalja ki a zsetont a zsebünkből. A jóárasított on-line készlet már kifogyott, így jelenleg 7.990 forintért vásárolható meg a steelbook verzió, de ha ez nem vágyunk akkor választhatjuk az ezressel kevesebbe kerülő sima változatot is. 8/10 a fém miatt.

.

.

A Kép:

Betámadhatatlan, páratlan, hihetetlen. Eme szuperlatívuszokat bőven kiérdemli a transzfer, hiszen a legteljesebb HD pompájában láthatjuk viszont a filmet. Blokkosodásnak, bántó kontúroknak nyoma sincs, a fekete színek (van pedig bőven) megjelenítése pedig hibátlan. Újabb referenciakoronggal gazdagodhat a gyűjteményünk. 10/10.

.

A Hang:

A már szokásos és nívós szinkronhangok köszönnek vissza Cruise és Freeman interpretációjában, szállítva a magyar hangsáv magabizots minőségét. A hazai dts keverés nagyon jól szólal meg a nappalinkban, a kevés ám annál dinamikusabb akciójelenet kihasználja mind az öt hangfalat, habár a centerre korlátozodó beszédhangok a kelleténél kicsit csendesebbek. Annyi baj legyen, a bomabsztikus hatásért most sem kell a szomszédba menni, csak szépen kapcsoljunk át a tömörítetlen eredetire, az meg garantáltan le fogja vinni a fejünket. 9/10.

(Az Empire State Buliding-ből előbukkanó vízesés a film egyik leghatásosabb promóképe)

.

Extrák:

Kicsit szűken mérik nekünk a bónusz matériát, de azért a nyújtott minőséget látva nem fogunk panaszkodni. A magyar felirattal ellátott lajstrom első része a kimaradt jelenetekre fókuszál, ezt követi egy elég alapos werkfilm. Az M83 önállóan meghallgatható zenei hangsávja kellemes élmény, a már fent is említett dícséretből kifolyólag. Végül a sort egy audiokommentár zárja ahol a rendező és Tom Cruise vezet végig minket a forgatási élményeken. 7/10.

.

Konklúzió:

Joseph Kosinski nagyot akart dobantani a "Feledés"-sel, ám a végeredmény inkább a kihagyott ziccerek sorozatát mutatja. El fogjuk feledni a filmet hamarosan? Biztosan nem, ahogy arra is jól fogunk emlékezni hogy milyen okokból kifolyólag nem emelkedett kult státuszba. És pláne emlékezni fogunk a bitang jó Blu-ray kiadásra is, ami büszkén fog feszíteni kék polcunkon amíg világ a világ :). 8/10. 

.

És ezennel nem értünk ám a világvége széria végére, következik egy kóborló Denzel Washington, aki valamiért egy könyvet cipel magával valahova. És hogy az előzményekről se maradjatok le:

1. rész - Deep Impact

2. rész - Armageddon

3. rész - Holnapután

4. rész - 2012

5. rész - Világok Harca

6. rész - Csatahajó

7. rész - Fallout 3

.

Forrás: www.blu-ray.com