Mikor először átgondoltam eme iromány stílusát, egy nagyon komoly hangvételű, minden apróságra kiterjedő tesztet képzeltem el. Ám az első mondat után rájöttem, hogy ez egy nagyon rossz irány. Hiszen mi egy blog vagyunk, egy geek csapat, akik rajonganak ezekért a kütyükért, játékokért és filmekért. Éppen ezért hiszem úgy, hogy titeket is lassan már untatnak a száraz részletek és technobla-blák. Így most egy teljesen személyes beszámolót, véleményt olvashattok, melyben a lehetőségekhez mérten persze, igyekszem objektívan szemlélni a részleteket. Már ha ez olyan egyszerű lenne, hisz itt van a TV-m alatt a PS4!!!
Beszerzés
Augusztus közepén jutottam el az angliai Game nevezetű boltba, hogy leadjam előrendelésem, mikor kiderült, esélytelen a premier közeli beszerzés, arról már lecsúsztam, velkám dö Phase 2! Ez van, akkor várakozunk. Ami nem is volt nehéz nyáron, sem ősszel, de azért így az utolsó két hétben az én pulzus számom is megnövekedett, ha az új konzolról esett szó. Egy kedves ismerősöm igyekezett összeszedni az összes tippet, hogy hol lehetne még lelni egy utolsó utáni PS-t a megjelenés napján, de esélytelennek tűnt a dolog.
November 29, péntek, éjféli premier, ereszd el a hajam, takaró osztogatás, teljes őrület és káosz, zombi invázió. Szinte mindenben volt részük a sorban állóknak, köztük sajnos hibás és nem működő konzolokkal is találkoztak a vásárlók, szóval nem volt ám zökkenőmentes a start. Én legkorábban vasárnap jutottam szabadnaphoz, így elsétáltam a legközelebbi store-ba, hogy megérdeklődjem mikor is kezdődik az a bizonyos Phase 2 (voltak pletykák dec. 13-19-ről is, de három nappal a premier utánról is). A kedves eladó elkérte a preorder igazoló blokkomat, elsuhant a raktárba, majd szomorú arccal visszajött és azt mondta: Sajnos nincs már PS4, csak és kizárólag a Killzone Bundle Packban. Ami koránt sem volt akkora béka lenyelés, tekintetbe véve, hogy az a játék is a listámon volt, így kettő perc múlva már önkívületi állapotban szökdécseltem ki a sátor nagyságú nájlonzacskóval.
Egyedül a piros, akarom mondani Red Magma, másodiknak szánt kontroller maradt hátra, mivel kedves párom kizárólag abban a színben tudja elképzelni a játékot, ám az sajnos nem volt elérhető.
Kicsomagolás
Hazaérve próbáltam némi higgadtságot magamra erőltetni, na meg az összeszerelésnél erre a nyugalomra szükség is van, ugyanis sokat hallani bezúzott HDMI csatlakozókról, amit alá kell írnom, tényleg meglehetősen macerás a bedugaszolás. Na de haladjunk szépen sorjában. A dobozban szépen el van rendezve minden apróság. A bal oldalt maga a konzol foglalja el, a jobb oldalon pedig a kiegészítők és kábelek találhatóak. A kötelező mellé kapunk egy HDMI kábelt is (kösziszépen, már ideje volt), és egy nem túl minőségi fülest, melyet az új kontrollerhez csatlakoztathatva chatelhetünk. Miért csak mono? Mert a beszéd is mono. Szóval tudni kell helyén kezelni a dolgokat, ez bizony kizárólag dumapartira való, a teljes audio élményhez már komolyabb füles szükségeltetik.
Az első negatív élmény itt ért, ugyanis a Killzone Shadow Fall gyönyörű fémdoboza az egész konzol alá volt betuszkolva, tehát az átlátszó O-ring kissé megfáradt. Nem vészes mértékben, de ezt elegánsabban is meg lehetett volna oldani.
DualShock 4
Amire mindenki várt, mindenki kézbe akarta venni és tapogatni órákon át. Van is mit, ugyanis a kétes fogású DS3 után a DS4 maga a kézbe öntött tökéletesség. A ravasz gombok végre tartáj az ujjat, a Joyok már nem domborúak, a fogása sokkal kényelmesebb és kézre állóbb. Ezért cserébe viszont kicsit súlyosabb is a kontroller elődjénél, de nem vészes mértékben.
Az egyik újdonsága tapipad a kontroller közepén, mely fizikailag is lenyomható, rendes gombként funkcionál (például az Assassin’s Creed-ben ennek megnyomásával jön be a térkép). Magát az érintés érzékeny vezérlést egyelőre csupán a Killzone használja. Hogy ez az új fícsőr hasznos, vagy felesleges lesz-e a későbbiekben, az abszolút a fejlesztőkön múlik majd.
Mivel a tapipad került középre, így a PS gomb lejjebb csúszott és a Start-Select duót is lecserélték a Share-Options párosra. Véleményem szerint kicsit nehézkes a megnyomásuk, nincs sok szintkülönbség, beleolvadnak a kontollerbe és nagyon közel vannak a tapipadhoz, többször azt is nyomtam meg az Options helyett. Az Options gomb lényegében a Start gombot (és megnyomva magát a funckiót is) helyettesíti. A Share gomb pedig az azonnali megosztásra való, amit kicsit később részletezek.
Emellett egy hangszóró is került a DS4-be, ami meglepő kis apróság. Például ha a Killzone-ban felszedünk elhagyott audio fájlokat, az nem a tv, hanem a kontroller hangszóróján keresztül szólal meg. De a Resogun gépi kommentjei és értesítései is ezt a funkciót használják. Jópofa, meglátjuk később mennyi haszna lesz.
A kontroller alján egy fehér részbe is belefuthatunk, mely különböző színekben tud világítani. Ha van kameránk, akkor ezt figyelembe veszi, valamint ha több játékos játszik, akkor a színek alapján megkülönböztethetőek a playerek. Ami még érdekesség, hogy a Killzone-ban zöld lesz a fény és úgy lesz egyre pirosabb, ahogy életerőnk csökken. Ellenben sok értelmét nem igazán látom. Minem látjuk a fényt, hisz a TV felé tartjuk, ám a TV viszont tükrözi azt, szóval jópofa, de kamera híján nem sok értelmét látom.
Összegezve hatalmas ugrás történt az elődhöz képest és szerencsére a pozitív irányba. Még nem annyira tökéletes, mint az Xbox360 kontrollere (kövezzetek meg érte, de az akkor is nagyon el lett találva), de nagyon kényelmes lett és egyben sikeresen megtartotta a DualShock stílusjegyeit is.
A konzol
Gyönyörű. Jó, ez lehet, hogy nem volt túl objektív, de elég csak az XboxOne-hoz hasonlítani, vagy akár a PS3 SuperSlimhez. Letisztult, szögletes formák, elegáns külső és sokakkal ellentétben, nekem bejön a fényes és matt elemek összhangja. Elől találhatjuk meg a lemezek helyét, két USB csatlakozót, valamint a Bekapcsoló és Lemezkiadó gombokat, melyek nem fizikai gombok, hanem érintés érzékenyek, szóval óvatosan a portörlés közben. Hátul a szokásos csatlakozókat találjuk, ám fontos, hogy mostantól kizárólag HDMI-n keresztül csatlakoztathatjuk konzolunkat a TV-hez, nincs több analóg ki-be menet.
A gépet bekapcsolva a PS logó fogad minket. Itt megjegyezném, hogy mekkora örömmel fogadtam a Sony marketingjét. Ugyanis tényleg úgy tűnik, mintha a játékosoknak csinálták volna a konzolt. Nem akarták ismét megváltani a világot, meg újradizájnolni, mint a PS3 idejében (elég csak a Sipder-man betűtípusra gondolni). PS4 a dobozon is, mert a gamerek úgy is így hívják majd. Így kell ezt csinálni, tanulni a hibákból.
A menü letisztul és egyszerűen átlátható, egyből csatlakozhatunk a netre, meglévő vagy új profilunkhoz, valamint közösségi oldalakhoz. Egy játékot betéve már nem kell az Install végét kivárnunk, már játszatunk is és ezzel elérkeztünk az új generáció legfontosabb újdonságához és ezzel együtt szeretném tisztázni mit is hozott magával az új konzol. Tehát a lényeg:
Nem feltétlen lesznek szebb vagy élethűbb grafikák. Nem lesz nyolcszor akkora térkép, mint a GTA V-ben. Három szóval tudnám jellemezni az új generáció tudását: Gyorsaság, részletesség és felbontás.
A játékok is gyorsabbak lesznek, több FPS-el fognak futni, de én itt arra a nem elhanyagolható dologra gondolok, amikor játék közben megynomtam a PS gombot, nézelődtem a menüben, elindítottam PSN-ről egy új letöltést, chateltem egy ismerősömmel, majd egy gombnyomással visszaléptem a játékba. Nincs töltögetés, akadó menü, egyszerre több dolgot is csinálhatunk konzolunkkal. Térjünk rá a korábban említett Share, avagy Megosztás gombra.
Amint ezt megnyomtuk, a gép automatikusan ment egy screenshot-ot a játékról, így azonnal tölthetjük fel a Facebookra. Ezen felül visszanézhetjük az elmúlt pár perc (15 a max) eseményeit, megvághatjuk és fellőhetjük a netre, valamint a megnyomás pillanatától kezdve élőben streamelhetjük is a játékunkat a nagyközönség számára. Több emberrel egyetemben én is feleslegesnek éreztem ezen funkciókat, de bevallom, poén. Felmászok az Assassin’s Creed havannai templomára, elém tárul a gyönyörű látvány és rakom is ki a képet a haveroknak. Milyen az új Lego játék? Menj fel a Twitch oldalára, egy perc és élőben mutatom meg neked. Történt egy olyan dolog egy játékban, amit az elkövetkező ezer évben sem tudnál újra összehozni? Nézd vissza és mutasd meg mindenkinek. Ez nem marketing szöveg, hanem olyan apróságok amiket mi, játékosok minden nap csinálunk, beszélünk róla, mesélünk. Mostantól megmutathatjuk bármikor bárkinek. Ez szerintem marha jó!
Részletesség. Lehulló falevelek, csillogó pocsolya a földön, porszemeket megvilágító napfény. A szél belekap a ruhákba, a ruhákba, amin minden varrásnyomot és gyűrődést megcsodálhatunk. Nem lett minden nagyobb vagy szebb, de sokkal részletesebb igen! Ezzel az elvárással kell tisztában lennünk az eljövendő játékoknál is. Aztán még a végén meglepődünk!
Valamint a felbontás. Már nincsenek a jól látható recék és az eltérő ”HD-k” okozta csúnyaságok. Minden tűéles és 1080p-ben pompázik. Ezt vártam a PS3-tól is, de mint kiderült, a hardver ezt nem tette lehetővé, ám mostantól nincsenek megkötések. Itt minden teljes pompájában látható és érzékelhető.
Ezt hozta a Playstation 4. Némileg szebb grafikát, de közel sem akkora ugrást, mint az előző generációs váltáskor. Ellenben gyorsabb és kiforrottabb lett, mind hardveres, mind szoftveres téren. Több lehetőség nyílt meg a felhasználók számára, amik könnyebben elérhetőek és használhatóak.
Mi a helyzet a játékokkal? Egyelőre ne várjunk csodát, minden fejlesztő csak nyalogatja az új konzolok tudásának felszínét, de szerintem kell egy-két év legalább, amíg olyat kapunk, ami abszolút demonstrálja a generáció képességeit.
Jelenleg négy játékhoz volt szerencsém, a közelgő kivesézésükig egy-egy mondatban róluk:
-Killzone Shadow Fall:
Gyönyörű és taktikus FPS, mely köszönőviszonyban sincs a régebbi részekkel. Lassan indul be, több üresjárattal, de a végére beindul a zúzda.
-Assassin’s Creed IV Black Flag:
Tipikus AC játék, azok minden gyerekbetegségével. Gyenge mesterséges intelligencia, az irányítás egyszerűsége miatt pedig olykor kezelhetetlen lesz a játék. Én akkora különbséget nem véltem felfedezni a PS3 és 4 között. Mindenképp élesebb és részletesebb a kép, de ez még nem a Next-gen AC. Ahhoz több kell és alaposabb belenyúlás a játékmenetbe, mert kezd kissé önismétlővé válni a széria. Ami viszont hamisítatlan, az a hangulat. A kalózkodás még sosem volt ennyire eltalálva!
-Lego Marvel Superheroes:
Gyerek vagy barátnő, valamint még egy kontroller és szent a családi béke. Nagyszerű és szórakoztató játék a tipikus Lego hangulattal és kezeléssel. Oké, a kamera néha megőrül, de nettő 150 hős közül választva fedezhetjük fel New Yorkot. Kérdés?..
-Resogun:
Oldshool lövölde Nextgen köntösben. Irdatlan hangulatos grafikával és képi világgal, valamint olyan addiktív játékmenettel, ami mindig visszahúz a játékhoz.
Összegzés:
Szóval akkor a nagy kérdés: Megéri most PS4-et venni?
Igen. Habár az igazán ütős játékokra még kicsit várni kell, azért már most van jó pár olyan, ami kellemes kikapcsolódást nyújthat. Ha pedig grafikailag nem lennél megelégedve egy programmal, ott vannak például a Share funkciók, amik megspékelik az egészet.
Én meg vagyok elégedve a PS4-el. A Sony nagyon jó úton indult el és remélhetőleg továbbra is tartja ezt az irányt. Remélem élveztétek a személyesebb bemutatót és ha bármilyen kérdésetek van a konzollal kapcsolatban, írjatok bátran!
