A legutóbbi allkalommal amikor átnyálaztam a régebben íródott teszteket, ráakadtam az első bejegyzésre, ami éppenséggel Wolfgang Petersen 2006-os Poseidon remake-je volt. Nem éppen a legjobban sikerült alkotás, ám emlékeimben tisztán élt az élmény, hogy ellenben az eredeti 1972-es klasszikus biza milyen frankó kis film. Engedelmeskedve a lágy nosztalgikus élményeknek rögtön utána is kutattam a neten, hogy kék fronton hogyan is állunk ezügyben.
A 70-es években tombolt a katasztrófa-film őrület és csőstül szállította a mára legendává vált (Pokoli Torony, Földrengés, Gyilkos Méhek, Airport sorozat), avagy kukába való műveket. A mondhatni Titanic kistesójaként funkcionáló "A Poseidon kaland" a jobbféle eresztések táborát erősíti. A történet dióhéjban:
...A Poseidon nevű óceánjárón a vendégsereg éppen az Újévet ünnepli. Megy a zene/tánc, folyik a pezsgő. A hajóhíd természetesen éberen figyel, hirtelen észlelnek is egy hatalmas, tengeralatti földrengés okozta árhullámot amint a hajó felé tart. Megtörténik a tragédia, a hajó felborul, a bálteremben bulizó tömeg pedig súlyos balesetet szenved. A túlélők miután magukhoz térnek, elkezdenek tanácskozni a következő lépésről. A többség szerint csak várni kell, mert jön a segítség, ám egy maroknyi kisebbség ezt máshogy látja. Scott atya (Gene Hackman) segítségével útrakelnek hát, hogy a feje tetejére állított hajó legaljára feljutva (:D) megmenekülhessenek...
Innentől kezdve a cselekmény egy szabaduló/menekülő irányt vesz, melyet kitűnően fűszerez a "minden fel van fordítva" környezet. A profi szereplőgárdából összeválogatott társulat egymást támogatva, önfeláldozva segíti elő a szó szerinti előrearaszolást. Izgalom van dögivel, hol hirtelen bezúdul a víz vagy berobban valami tűz, vagy éppen a következő kanyarban akarja valaki feladni az egész hacacárét. A látványon és akción túl komoly lélektani és kapcsolatábrázolással is bővelkedik a bő két órás játékidő, összességében pedig tényleg egy maradandó alkotásként állja meg a helyét.
Kék jó darabig nem volt a piacon, az amcsi megjelenésre 2012-ig, az európaira pedig egészen ezév februárig kellett várni. A földrajzi különbségen kívül nincs eltérés a technikai speckókban, a pompásan remaster-elt kép az eredeti 2,35:1-es képarányt megtartva prezentálja makulátlanul a kalandot. A hang egy kicsit karcsúsított 4.0-ban, ám dts-hd MA-ban szól, illetőleg találunk még jópár nyelvi vonatkozást is, ám magyar nincs még felirat szintjén sem. Az extra kínálat nagyon impozáns, audiokommentárok mellett jó sok werkfilm, képgaléria, storyboard és korabeli reklámok garmadája vár minket.
Ár tekintetében kellemesnek mondható kategóriában leledzik a korong, az Államokból alapáron (tehát posta nélkül) 8 dollárért, Albionból pedig 10 fontért lehet begyűjteni. És itt még nincs vége a választéknak, hiszen a fémkedvelők sem maradnak ki a buliból április 14-től kezdődően, amikor érkezik egy csinos steelbook kiadás is. Persze egy picit borsosabb áron, 18 fontért.
Szóval ha csipázzátok a klasszikus katasztrófa-filmeket és szeretnétek azokat felújított formában viszontlátni az otthoni nagyképernyőn, akkor "A Poseidon kaland" pont jó választás lehet erre a célra.
Forrás: www.amazon.co.uk, www.amazon.com
