Az Alien megkerülhetetlen sci-fi és horror klasszikus mind film tekintetében, mind magát a lényt figyelembe véve. Valami elképzelhetetlen szerencsének köszönhetően (anyu hamar elaludt, a TV meg tovább ment...) már egészen fiatalon részese lehettem az űrben történt borzongásoknak, és míg mások azt sem tudták ki az a Ripley én már rajongóként azt kutattam, ki lehet az a Space Jockey abban a székben.
A világgal való ismerkedést a könyveket követően egyértelműen a videojátékok jelentették. Volt is egy khm.. remek próbálkozás, szinte pontosan két éve, de ne döntsük romba ezt az új tesztet a régi emlékek felhánytorgatásával. Annyit elég hozzá, hogy a legutóbbi játék után meglehetősen kétkedve fogadtam az érkező híreket az újabb nekifutásról. Hiába mondták, hogy ez egy teljesen másfajta játék lesz (ami valljuk be jobban is illik a témához), aki egyszer már megégette magát, az már óvatosabban figyeli kedvenc szériájának tovább gondolását. Lehet emiatt a szkeptikus hozzáállás miatt, vagy, hogy nem a Hypenak köszönhetően rohantam a boltba, hanem kivártam, hogy eljöjjön a játék ideje, de azt kell mondjam, hogy ilyen kellemes meglepetés ritkán ért gamer pályafutásom során.
A SZTORI
Amanda Ripley 11 éves kora óta várja haza anyját, akiről a Nostromo űrhajó megsemmisülése után semmiféle hírt nem kapott. Mikor megismerjük már felnőtt, szerelőként dolgozik és habitusában abszolút az anyjára ütött. Egyik nap felkeresik a Vállalattól, a Weyland-Yutani Corps-tól, hogy felkérje egy utazásra. A Szevasztopol űrállomás a cél, ahol minden bizonnyal új nyomokra bukkanhatna anyjával és az incidenssel kapcsolatban.
Amanda személyes küldetéstől vezérelve igent mond, majd bele is csöppenünk a tipikus Alien sztoriba.
A tipikus Alien recept szerencsére/sajnos teljesen körbelengi a játékot és a történetét. Szerencsére, mert pillanatok alatt bele tudjuk élni magunkat az ismert sci-fi világba,ám erről főként a design tehet, de erről majd később. Sajnos viszont a sztori nem képes túl sok meglepetéssel szolgálni. Már az androidok színre lépése előtt számíthatunk azok ellenségeskedésére, pontosan tudni fogjuk mikor fog valaki elhalálozni, rendszerint miután segített nekünk. Ez pedig tipikusan igaz az egész játékra. Általában el kell menni valahova, ott felkapcsolni valamit, de még nincs áram alatt, tehát elmenni máshova, ahol rá kell adni a szuflát, viszont ahhoz egy harmadik fél segítsége kell, aki kér egy szívességet. A játék első harmada igazából egyetlen feladat, csupán folyton akadályokba ütközünk annak elvégzése közben. Éppen emiatt idővel úgy érezhetjük, hogy a feladatok nem a történetet szolgálják, hanem kissé önismétlő és időhúzó hatást keltenek.
Nekem mondjuk ezzel nem volt gondom, de amikor még nem játszottam, csupán streameket nézegettem, szörnyen unalmasnak látszott a játék. Nos, ha behúzod a függönyöket, felveszed a fejhallgatót és belezuhansz a nagybetűs "feelingbe", akkor már sokkal jobb a helyzet, de aki darálós, pörgősebb játékmenetre vágyik az csalódni fog. Ez egy igen lassú, sokszor taktikásabb hozzáállást kíván, de akkor erről beszéljünk kicsit bővebben.
Summázva, a történet van, de igazából csak halvány odafércelés, ürügy, hogy miért is kell elmenni az űrbázis következő állomására. Mégsem lehet ezért utálni a játékot, mert nem ez viszi el a hátán az élményt.
6/10
A JÁTÉK
Hanem az egész Alien-esszencia, amit a játék a legelső logó feltűnésekor prezentál. Abban a pillanatban fog berántani, feltéve, ha szereted az első Alien filmet és te is még videó kazettán tetted magadévá az élményt.
A logótól kezdve a főmenün át, de még a pop-up kiírásokon is az agyonmásolt szalag effektje van ráhúzva. Recsegnek és csíkosodnak a képek, feliratok.
Az űrbázison látható berendezések, tárgyak, számítógépek és nagyjából minden az eső film design-ját követi. Mondjuk mai szemmel, a tapi-telefonok korában megmosolyogtató, ahogy használat előtt felbúg a fedélzeti computer. Ahogy hallani a billentyűzet pötyögése közben az írógépet megszégyenítő gomb kattanásokat. A konzoloba belépve DOS-os menü üdvözöl minket.
Emellett komplett egy az egyben felismerhetünk termeket, szobákat a filmből. Elmondhatjuk, hogy a Fan Service 100%-on pörög és ez a legnagyobb erőssége az egész produktumnak. Érződik milyen tisztelettel nyúltak hozzá az alapanyaghoz.
Ha már a beleélésen túl vagyunk ismerkedjünk meg magával a játékmenettel. Kezdjük az elején: Nem lesznek igazán fegyvereink. Másik nagyon fontos: Hiába is szedünk össze egyet-kettőt, az Alient NEM LEHET MEGÖLNI. Nem nehéz, hanem nincs ilyen opció. Megijeszthetjük lángszoróval, elterelhetjük a figyelmét csőgránáttal, de ettől csak elrohan, tesz egy kört, majd újult erővel fog a nyomunkba eredni. Szinte az összes össze-eszkábálható felszerelésünk az elterelés szolgálja. Az említetteken túl lesz villanógránátunk, molotov koktélunk, noisemaker-ünk (ezt hogy kell lefordítani? Hangcsináló eldobható kütyü?). Fegyverként pisztolyt, valamint a későbbiekben egy shotgunt és egy bolt gunt (itt már feladom a lefordítást) tehetünk magunkévá, de ezek kizárólag emberek és androidok ellen hatásosak. Már úgy ahogy.
Jobb ha hozzászoktok a gondolathoz, hogy inkább a lapos kúszás lesz a kifizetődő a következő 16-20 órában. Elterelés, bujkálás, a térkép aprólékos felfedezése, alkatrészek gyűjtögetése és abból eszközök összerakása. Ezek a főbb ismérvek, illetve a para. Nagybetűs para!
Amikor a kihalt, villódzó folyosókon kutakodunk és hirtelen fémes csikorgás riasztja fel a pókösztönünket, amikor lapulva igyekszünk a menedéket adó lift felé, de közben meghalljuk, hogy a szomszéd szobában zörög valaki vagy valami, ezek mind olyan élmények, amik egyszerre hátborzongatóak, ám egyszerre örülünk is, mert nagyszerűen működik a parafaktor. Amint megszerezzük, legjobb barátunkká válik a mozgás detektor. Ami külön jópofa, hogy külön gomb szolgál arra, hogy a detektorra, vagy a külső világra fókuszálunk. 
Minden gógyinkra szükség lesz, hogy egyben túléljük a kalandot. Legtöbbször a sunnyogás a kifizetődő, de volt, hogy sokadik próbálkozásra kiakadtam és átrohantam a pályán és végül sikerült elérni a checkpoint-ot. Mondjuk ez a futás inkább volt mázli, ugyanis a szörny egyből meghallja lábunk hangos dobogását és rendszerint az ajtó előtt nyársal fel minket. Apropó checkpoint: Nincs autosave a játékban, kizárólag a manuális mentéseink érvényesek, szóval mindig keressétek a save pointokat. Dicséretes, hogy egy esetleges elhalálozáskor nem csak a legutolsó, hanem az eggyel előbbi mentés is visszatölthető. Volt, hogy egy feladatot egy nagyobb újragondolással tudtam megoldani, így kellemesen érintett ez a lehetőség. Úgyhogy nincs bejáratott taktika, ami tuti működik. Elbújhatunk szekrényekben, melynek mélyén, ha a afelé szimatol a szörny, külön gombbal kell visszatartanunk a légzésünket. Csak bírjuk szusszal! Van, hogy emberek mászkálnak a folyosókon és rád lőnek ha meglátnak. Nem biztos, hogy érdemes tűzharcba bonyolódni, mert a hangos zajra úgyis előjön a lény és elintézi majd a rosszakarónkat. Tetszett, hogy ilyen szinten, kicsiben de még is él a világ körülöttük. Volt, hogy egy android csinálta a dolgát, én meg egy szobával arrébb ügyködtem, amikor meghallottam, hogy a robot hangosan szól: "Mi vagy te? Nem meghatározható faj." Egyből összeraktam, hogy mi ólálkodik arra felé.
Jó tudni, hogy a szörny tanul. A játék elején még bebújhatunk a szellőzőkbe minden baj nélkül, ám idővel az lesz az első hely, ahova bekukucskál. Eleinte elriaszthatjuk a lángszóróval, ám később nem fogja zavartatni magát és inkább nekünk ront. Iszonyat fogjátok rühellni a lényt, de mindig újra fogjátok próbálni, hisz tudjátok, pont ettől akkora király az egész, hogy tényleg ilyen az alien.
A sztorit kipörgetni beletelik jó pár órába, mint ahogy írtam is, ez lehet akár 20 is. Nagyon hosszú a játék, főleg a mai trendeket nézve. Sok helyről hallottam, hogy már túl hosszú is és bőven meg lehetett volna vágni. Ebben részben egyet értek, ugyanis a vége felé már pofátlanul tolják arcunkba az időhúzó részeket. De mikor a közepe felé épp végzetesen leült volna történet, belesétáltunk egy csavarba, ami megint megdobta a játékélményt, így nekem nem volt zavaró a játék hossza.
Ezen felül van egy Survivor módunk is, melyben egy külön pályán kell apróbb feladatokat megcsinálnunk, mindezt időre és persze egy lénnyel fűszerezve. Ezeket folyamatosan bővítik különféle DLC-kkel. Illetve letölthető két kisebb misszió, melyekben az eredeti film egy-egy momentumát játszahtjuk újra. Szerencsére nem annyira drágák ezek letölthető tartalmak, így az igazi rajongónak nyugodtan ajánlható, ráadásul rengeteg kiadás alapból tartalmazza legalább az egyik ilyen küldit.
Hogy ne csak jót írjak, megemlíteném, hogy nagyon bugos a játék. Egyszer egy ajtót nyitottam ki, mire az ajtó egyből kivágódott, ám karakterünk szépen végigcsinálta a kinyitó animációt. Máskor olyan maflást kaptam a szönytől, hogy bekerültem egy lezárt szobába, ahonnan csak egy load game-el sikerült kijönni. Van, hogy egy pályarész az orrunk előtt tölt be, addig konkrétan kilátunk az űrbe. Nem hiszem, hogy lesz még javítás, szóval ezek így maradnak. Nem olyanzavaróak, és nincsnek olyan nagy számban jelen, de azért meg tudja törni a varázst. Egy két script is elég hülyén veszi ki magát. Egyszer egy nagyobb pályáról jöttem ki és láttam az detektoron, hogy jó messze van a szörny, mikor belépve egy ajtón ott termett előttem.
8/10
A GRAFIKA
Csalóka az összkép, mert nehéz különválasztani a design-t és magát a megvalósítást. A retro-futurisztikus kinézet annyira eladja a külcsínt, hogy ha találnánk hibát, még azt is elnéznénk. Ám nem sok van. Azt nem rónám fel, hogy egy űrhajón sok az ismétlődő elem. Azt viszont mindenképp, hogy sajnos az arcok kidolgozása nem lett annyira profi, amennyire minden más. Az alien maga, na ő teljesen olyan, mint a filmekben, mozgása inkább hasonlít arra, amit eddig ismertünk, mint az előző játék kutyagolása. Kidolgozás és textúra terén nincsenek gondok, azt nem tudom, hogy az előző generáción hogyan fest a játék, de legújabbon csodaszép fény-árnyék effekteknek és kizárólag magas felbontású textúráknak örülhetünk. Mondjuk az zavart, hogy saját karakterünknek nincs vetett árnyéka. Minden másnak viszont van. Lehet ez valami hardveres csel volt, ám akkor is furán vette ki magát a dolog. Minden egyéb bizonyítékért csekkoljátok a képeket, melyet jómagam lőttem játék közben (külön megnyitva nagyobb méretben is)!
9/10
A HANG
Annyira nagyon el van találva ez a szegmens, hogy minden játékosnak kötelezővé tenném, hogy fülessel, esetleg házimozi rendszerrel játszhatja a játékot. Külön lehet hallani, hogy mögöttünk,vagy egy szobával arrébb mászkál a szörny. A fémes hangok, a hirtelen koppanások valahol, vagy amikor szinte semmi nincs egy űrséta alatt annyira tökéletesek, hogy rossz szavam nem lehet.
A szinkron szintén kiválóra vizsgázott, teljes beleélésnek lehetünk fültanúi, többször volt, hogy egy rádiós beszélgetés alatt már elképzeltem egy választ és ugyanolyan hangsúlyban és hangerővel beszélt a szinkron, ahogy a szituáció megkövetelte.
Az aláfestő zene meg nem csak a frászt tudja rád hozni, vagy a beleélést segíti, de hangszerelésileg annyira a régi filmek hangulatát hozza, hogy a játék befejeztével meglepődsz, hogy nem egy videokazettát kell kivenned a PS4-ből.
10/10
ÖSSZEGZÉS
Ugyan idén sikerült szert tennem a játékra, azért a tavalyi év legkellemesebb meglepetése díjat simán átnyújtanám. Horror és sci-fi játék kedvelőknek mindenképp ajánlott, ha meg Alien rajongó vagy, akkor egyenesen kötelező a cím végigjátszása, ugyanis a két évvel ezelőtti legrosszabb feldolgozás után most itt van az eddigi Legjobb Alien játék!
8/10
