.
...Az egyik legerősebb mutáns ő. Szelídíthetetlen, elpusztíthatatlan, kiismerhetetlen. És szeret szivarozni. Egy titkos katonai fegyverkísérlet alakította annál is keményebbé, amivé a génjei tették. A csontjait adamantiumötvözetre cserélték, ám azt a képességét, hogy a sebei azonnal begyógyulnak, nem vették el tőle. Ökléből gyilkos karmok bújnak elő, és nem fél használni őket. A kanadai erdőkben érzi magát igazán jól. Magányos. Bosszúálló. Nem barátkozik senkivel. De valaha egy csapat tagja volt. X-Men volt ő is. És az emlékeknél talán nincsenek fontosabb dolgok...
.
Hugh Jackmant, avagy a Farkast/Rozsomákot/Logant vajon utoljára láttuk a vásznon? A mutáns franchise további mikéntjéről ugyan sok infó még nem áll rendelkezésre, viszont a "Logan"-nel valami mindenképpen véget ért. A nem túl távoli jövő sivár ábrázolásában morózusan sejlenek fel a mutánsnélküli hétköznapok, ahol a Földanya pusztulásán túl a régi hősök is a feledés homályába merültek. Ez AZ X-men fillm már nem a régi patináns és világmegmentő szupertársaságról szól, hanem a csendes elmúlásról, azaz a mindenki számára elkerülhetetlenül bekövetkező időskorról. Illetve lenne mindez tényleg csendes, ha Logan életébe éppen pont ne most toppannának be olyan újdonságok, melyek messziről elkerülték őt az elmúlt majd 150 évben. Nemcsak a testében lévő adamantium kezdi ki őt, de a tőrődés és a családi egyesülés vadiúj fundamentumai is rettentő bizonytalanságba taszítják őt. És ilyen állapotok közepette kell gondoskodnia a már szinte közveszélyes Xavier professzorról és a váratlanul felbukkant fura kislányról. Ő már tényleg egy sebezhető figura akinek minden lépését többször is át kell gondolnia, mert már nem olyan érinthetetlen mint régen.
(Egy fájdalmas búcsú pillanatai)
.
James Mangold egy lehengerlően ütős hattyúdalt varázsolt a legnépszerűbb mutáns köré, melynek előnyei szinte minden pillanatban tetten érhetőek. Lassabb tempó, tartalmasabb beszélgetések, "öreges" poénok, majd pedig szélsebesen beinduló és eddig sosem látott naturalizmussal ábrázolt akciók jelzik nekünk, hogy bizony megállíthatatlanul robogunk valami felé. És ez a valami nem feltétlenül valami kötelező jellegű elmúlás lesz, de egyben valami fantasztikusan újnak a megszületését is jelenti. Márpedig képregényfilmben ilyen jelentőségteljes kettősséget ritkán látunk.
(Furfangos ellenfél most is van)
.
Eme komplexitás és a mély mondanivaló okán a "Logan" bőven kiérdemelhetné az egyik legjobb képregényadaptáció címet, ha nem lenne ott maga a cselekmény. Illetve hát annak a lényegi hiánya, ami az üres történetvezetést és a totál súlytalan ellenfeleket jellemzi. A legidegesítőbb dolgok egyike az, hogy egy-egy helyen olyan sokáig pöcsölnek hőseink, mintha azt várnák, hogy majd jól megtalálják őket és jöhessen egy kötelező érvényű drámai jelenet. Picit olyan érzésem van mint a "Deadpool"-nál, ahol a tényleg -de tényleg!- frenetikus karakter mögé raktak egy összefércelt nulla történetet egy béna gonosszal. Itt pepitában ugyanez: Logan/Prof/kiscsaj triója bámulatosan működőképes, velünk szemben meg tök fantáziátlan akárkik. Szóljatok bátran ha nem értetek egyet.
Na jó, nem fogom azért nagyon bántani, mert valahol ott bent tényleg nagyon megérintett az egész és a bakikon felülemelkedve tényleg kijelenthetjük, hogy a "Logan" innentől kezdve oszlopos részét fogja képezni az X-men univerzumnak. A továbbiakat meg majd remélhetőleg hamarosan megtudjuk. 8,5/10.
