Előszó:
Tavaly akartam tesztet írni a From Software Souls trilógiájának záróakkordjához ,de mikor belengették ,hogy két további combosabb DLC is meg fog jelenni úgy döntöttem kivárok és egy terjedelmesebb irománnyal fogok jelentkezni melyben a DLC-ket is nagyító alá veszem hiszen előre láthatólag búcsút kell intenünk a Lovecrafti világokat idéző gótikus dark fantasy akció-RPG sorozatnak.
A játék beharangozásakor nem győzték a készítők hangsúlyozni mennyit tanultak a második rész "hibáiból", sokkal jobb harcrendszert, nehezebb bossharcokat és összetettebb pályadizájnt ígérgettek. A nagy aduász persze Hidetaka Miyazaki nevének belengetése volt, hisz ő volt az első Dark Souls és annak spirituális elődje a Demon's Souls rendezője is. Minden adott volt egy letisztultabb, kihívásokkal teli játék elkészítéséhez. vagy mégsem?
Hangsúlyozom. Az első Dark Souls óta a sorozat szerelmese vagyok: olyan kihívások elé állított mint játék még soha és olyan sikerélményeket adott amit sok játék csak meg szeretne valósítani, vagy csak mímeli azt. Olyan tökéletes pályadizájnt és hatalmas, összefüggő világot talán csak a Legacy Of Kain:Soul Reaverben láttam utoljára (az sem ma volt) amit ebben a játékban megvalósítottak. A sokszor igazságtalannak tűnő büntetőrendszer ,a lelke elvesztése vagy éppen visszaszerzése, a kilátástalannak tűnő harcok közepette mindíg ott lapul a győzelemhez vezető út, mely ha nem is adja magát könnyen annál nagyobb sikerélménnyel ajándékozza meg a kitartásodat.
Nem könnyű elfogulatlan tesztet írni valamiről, amihez már eleve elfogultsággal ülsz le játszani. Az FPS dropok és a bugok ugyanúgy továbbra is hozzátartoznak az új Souls játékhoz is, hiába a From Software csapata továbbra sem áll a helyzet magaslatán PC-re való portolás terén (a stabil 60 FPS nem nagyon sikerült a srácoknak).
Akinek van PS4-e bizonyára ismerősen cseng a Bloodborne cím. Ez egy tempósabb harcrendszerrel operáló igencsak hangulatos gótikus akció-RPG, mely a From Software egyik legjobb játéka ami csak PS4-en megjelent. Ha ezt a játékot a Souls játékok szellemi örökösének tekinthetjük ez igaz visszafele is. A 3-ik Souls kaland kétségtelenül sokat merít a PS4-es exkluzívból,főként tempója terén, hogy hangulatában is hozza-e azt , illetve felér e a korábbi epizódokhoz az a tesztből kiderül. De egy dologban ne legyenek kétségeitek: ezúttal is sok-sok halált tartogat a számunkra...
A SZTORI:
A sztori helyszíne egy újabb haldokló királyság, Lothric. A korábbi részekben való történések után sokezer évvel. Ezúttal azonban szembe kell néznük azokkal a hősökkel akik korábban, előttünk Lord Of Cinderekké váltak, hogy végül eljussunk a világ végére és szembenézzünk a Souls játékok legnehezebb főellenségeivel és méltóképp búcsúzzunk el kedvenc játékunktól. A történet továbbra is minimalista, bár rengeteg visszautalást találhatunk benne a korábbi részekre, tárgyak, NPC-k vagy éppen invaderek formájában. Talán ez egyben a játék egyik leggyengébb pontja is: túlságosan azonosulni akar a korábbi részekkel, de ez esetben talán ez nem róható fel valódi hátrányként, bár néha már picit fájt a folyamatos visszakacsintgatás, hozzátenném az egyik legfelemelőbb pillanatot így is egy korábbi DS1-es pályarész újrahasznosítása hozza el.
Bár a korábbi rész nem sokban kapcsolódik az elsőhöz, a Dark Souls III viszont annál szorosabban kötődik az első részhez, szinte néha-néha már görcsösen kapaszkodik abba.
A JÁTÉK:
A játék harmadik felvonása követi a korábbi formulákat. Adott egy központi helyszín (Firelink Shrine) , a kezdeti karakterválasztás után és az első kezdeti megpróbáltatások után (ami egy miniboss harcot is magába foglal) jutunk oda. Odaérve megtaláljuk a Fire Keeper hölgyet, akinél karakterünk szintjét növelhetjük, valamint a kovácsunkat Andrét (a Dark Souls első részéből egy régi ismerőst), és egy idős asszonykát akinél mindenféel dolgot vásárolgathatunk már a kezdetekkor.
Innen túllépve Lothric királyság falai közé teleportálhatunk , hogy megkezdjük hosszú utazásunkat és megtaláljuk a négy korábbi Lord Of Cindert, hogy azok legyőzésével eljuthassunk a játék utolsó bossához és a jól megérdemelt "happy endinghez".
Térjünk ki picit a játék mechanikájára , illetve az újításokra. A jó hír, hogy végre újra rendelkezésre áll a pyromancer mint kaszt, amit a korábbi részből vamaiért száműztek és kapunk egészen újakat is, a herald, vagy épp az assasin azoknak lehet jó, akik hibrid buildeket akarnak létrehozni és szeretik variálni a mágiát a fizikai fegyverekkel. Gyakorlott játékosok valószínű továbbra is maradnak a Deprived kasztnál és azzal futnak neki a kalandnak.
A harcrendszer is megújult. Az ún "weapon art" segítségével durva kombókkal sorozhatjuk meg az ellent. Minden fegyvernek más-más speciális támadása van, úgyhogy érdemes kísérletezgetni, melyik áll legközelebb harcmodorunkhoz és azzal taktikázni. Ami még szignifikáns különbség a korábbi részekhez képest, az a harcok sebessége. Ellenfeleink néhol ugyanis piszok gyorsak tudnak lenni, ez pld mágussal nagyban megnehezíti a játékot, ha kezdők vagyunk, hiába lőhetünk vele távolra, sokszor kell majd ugrabugrálni, nehogy elhalálozzunk hirtelen.
Az online játék is visszatér a korábbi részekhez. Azaz tudunk más játékosokat beidézni egy-egy nehezebb főellenség legyőzéséhez, vagy akár arénázhatunk is az új PvP módokat kihasználva.
10/10
GRAFIKA:
A játék grafikailag egyszerűen lenyűgöző, bár még mindíg képes belassulgatni bizonyos helyeken akár az izmosabb vasakon is. A második rész brutálisan jó és stabil 60 FPS-t hozó PC-s portja után ez a rész bizony tartogat bugokat és frame droppokat, persze ezek jó részét már orvosolták a tonnányi javítással, valamint rebalanszolták a PvP-t is , fegyverek, varázslatok lettek gyengítve, vagy éppen erősítve.
Látványilag a Dark Souls harmadik felvonása káprázatosan tud kinézni bizonyos helyeken, persze ez köszönhető a Miyazaki által megálmodott pályadizájnak. Ha van egy erősebb vasunk érdemes kimaxolni mindent és gyönyörködni a program teljes valójában,de nem árt egy igencsak erős grafikus kártya és CPU hogy egyenletesen és stabilan fusson.
10/10
DLC (Ashes Of Ariandel, The Ringed City):
A játék óta megjelent további két kiegészítő is, melyek jópár további játékidőt, nehéz főellenségeket és tonnányi új páncélt,fegyvert és varázslatokat tartogatnak. Míg az Ashes Of Ariandel 2-3 óra alatt végigjárható, a The Ringed City már jóval izmosabb tartalmú, nemcsak hosszában de nehézségében is mérve. Az aránylag rövidke alapjátékot így igencsak meghosszabbíthatjuk általuk.
ÖSSZEGZÉS:
A sorozat hattyúdala nem adja alább elődeinél. Sokszor büntet ,de jutalmaz is a kitartásodért. Ha még eddig nem tetted ideje visszatérned eme haldokló világba még egyszer utoljára, hogy igazi bajnokká válhass. Mert pokoli nehézsége ellenére az egyik legfigyelemreméltóbb dark akció-fantasy amit valaha csak megálmodtak.
Az egyetlen negatívum számomra talán az önismétlések hosszú sora, de ennek ellenére azt kell mondjam talán a legszebb búcsú egy mesterien megálmodott ,sötét világtól melyre még sokáig emlékezni fogunk. Ha a készítők bölcsek lesznek ez az a pont amikor elengedik ezt a sorozatot, mert pontosan a csúcson illik abbahagyni, ne válljon később önmaga paródiájává, mint megannyi más játék, vagy TV sorozat.
Szép volt From!
10/10
