Blu-geek

"Amitől eláll a lélegzeted..."

.

.

Cím: Baraka

.

A múltkori híradáson felbuzdulva gondoltam előveszem ismét Ron Fricke 20 éves alkotását és kanyarintok róla egy alapos tesztet. Mivel a direktor úr többi műve (Chronos, Samsara) sajnos még nincs meg ezért egy jó darabig ez lesz az egyetlen írás a témában, viszont ennek megfelelően jó tartalmas lesz :).

(Az alkotás mondhatni vidám képsorokkal indít: majmócák áztatják magukat egy természetes termál-medencében, így óvják testüket a kihűléstől)

.

A Filmről:

 "A Baraka szufi szó, jelentése: lélegzet, áldás, életelixír."

...Mik vagyunk mi emberek? Honnan jövünk? Hová tartunk? Miként élünk? Hogyan viszonyulunk környezetünkhöz? Embertársainkhoz? A valláshoz? A "Baraka" ezen kérdéseket feszegeti és ennek okán invitál minket egy varázslatos utazásra Földünkön, feltárva annak minden szépségét és borzalmát. Mert mindennek a mértéke maga az ember...

Gondolatébresztő filmekkel/dokumentumfilmekkel már szinte Dunát lehetne rekeszteni, rengetegféle irányvonallal találkozhatunk ebben a témában, kezdve a new-age filozófiától egészen a kvantumfizikáig. Némely alkotás megtekintése ízléstől/hozzáállástól/szaktudástól függően tagadhatatlanul tartogathat nekünk újdonságokat, viszont általában nagyban akadályoz minket a (ál)tudományos "maszlag" befogadása. Mert habár nyitottságunk okán képesek lehetünk megérteni a látottakat/hallottakat, képzeletbeli energiavonalakat, alternatív valóságokat vagy eltűnő-megjelenő részecskéket vizualizálni elég komplex feladat. 

Szerintem Ron Fricke is érezte hogy jobb ha nem gabalyodik bele hasonló furmányokba, ezért inkább választotta a könnyebb ám annál lényegre törőbb megoldást. Fogta az IMAX kameráját (!) és az évek alatt a Világ 20 országát bejárva felvételek tömkelegét rögzítette. Ezeket a képeket a vágóasztalon bizonyos szisztéma szerint sorrendbe rendezte és ellátta zenével. Így született meg egy kísérleti dokumentumfilm, a "Baraka".

Hogy mit is takar maga az alkotás az nem lehet csupán szavakkal leírni, nemes egyszerűséggel látni kell. A "Baraka" megtekintése nem egy hetyke délutáni mozizást vagy popcorn rágcsálását jelenti, inkább bizonyos fokú szertartást igényel. Nyugalom, elsötétített szoba, csend, nyitott lelki állapot, mind-mind szükséges hozzávalók hogy be tudjuk fogadni a ránk váró ÉLMÉNYT. Élményt, ami jó párszor a fellegekbe fog emelni minket, máskor pedig akár a legmélyebb depresszióba is leküldi a lelkünket. Mert a cél adott: jelen világunk sokféle arculatának elfogulatlan bemutatása a non-narratív, zenével kísért képsorok által, a nagyvárosok nyüzsgő zajától egészen a halotti csendig. És higgyétek el, a két véglet között elképzelhetetlenül sok minden található. 

(Az élőben rögzített igazi (!) napfogyatkozás főcím emblematikus jelképpé vált...) 

.

A 96 perces játékidő szekvenciálisan öt főbb részre tagolható. Természetesen ezek összefüggnek, egymásból következnek, mégis jól elkülöníthető témaköröket taglalnak. Rövid ismertető mindegyik fejezetről:

1) VALLÁS: Felemelő és gyönyörű képsorokkal indul a film, számtalan hihetetlen hegyvidéki felvételt láthatunk amelyet a már fent is látható majomfürdőzés kísér, kisebb mosolyt csalva az arcunkra. Ezután sejlik fel a napfogyatkozással kísért főcím, a zene alatta hátborzongatóan jól szól. Az ezt követő szakaszban különféle vallások megjelenését látjuk, kezdve a magába forduló jógitól egészen a hangosan-tömegben rikácsoló őserdei természetvallásig. Néhány emlékezetes tájat és épületet láthatunk már most is. Határozottan kellemes és felemelő fejezet.

2) TERMÉSZET: Na itt aztán tágra nyitják előttünk a világot és hihetetlen repülésre indulhatunk az operatőrrel, a sarkvidék jégtábláitól kezdve a mély sivatagig fantasztikus képsorokat láthatunk. Eszméletlen robajjal harsog a Iguazú vízesés, madárrajok felett repülünk a Natron-tónál, szél vájta természetes sziklahíd alól szemléljük a Grand-Canyon-t, az élővilág bemutatásának legjobb eszközei pedig a Galapagos-szigetek természetes lakói. De hoppá, az ember azon munkálkodik hogy mindezen csodákat tönkretegye anyagi hasznokért, a fakivágást látó őslakos arckifejezése magáért beszél és egyben a fejezet legmegdöbbentőbb fordulópontja. Persze itt még nem fogunk szomorkodni, hiszen egy afrikai törzzsel együtt ünnepelhetjük az életet adó Gaia-t. A hangulatunk itt még szintén a tetőfokára hág.

(Egy a sokból, a természetről szóló fejezet számtalan csodálatos képet mutat nekünk)

.

3) BE A VÁROSBA: Egy viszonylagosan nyugodt jelenetsorral karöltve beköltözünk egy dél-amerikai kisvárosba ahol a zsúfoltság ellenére varázslatos béke honol, embertársaink láthatóan nyugodtan és kiegyensúlyozottan élnek egymás mellett. Felhőtlen örömünk nem tart sokáig, operatőrünk ezután kérlelhetetlenül bedob minket a nyüzsgő betondzsungelbe, ahol jobbára New York és Hong-Kong utcáit láthatjuk. A felgyorsított távoli felvételeken hangyákként rohangászó embertömeg félelmetes és tanulságos látvány. Ezután kapunk kíméletlen képeket a fillérekért alkalmazott nincstelen munkásokról, a dohányüzem és a csirkegyár mondanivalója itt már súlyos teherként nyomasztja lelkünket. A fejezet végét hűen illusztrálja egy japán néma-színész alakítása, megdöbbentően játssza el amint elméjén eluralkodik az őrület és a káosz...

(A Mojave-sivatagban található repülőtemető madártávlatból)

.

4) KÁOSZ ÉS PUSZTULÁS: Ezzel a résszel elérkeztünk a "Baraka" lelki mélypontjához és egyben egyik legfontosabb mondanivalójához. Az értelmetlen rohanás és kapzsiság egyenes útként vezet a teljes pusztuláshoz, nyomorral és szenvedéssel kikövezve. Megrázó képsorokat láthatunk a szegénységről, a prostitúcióról és a reménytelenségről. Ezt követően még keményebb felvételek következnek, szinte testközelből láthatjuk a Holokauszt és a többi népirtás következményeit, felfegyverzett fiatalokat, lángoló olajkutakat, terméketlenné vált földeket. Az értelmetlen háborúskodás és egymás megnyomorítása vonatkozó éles kritika a film egyik kulcs gondolata. A jó hír az hogy ezután kissé megint fellélegezhetünk...

(Dervisek ropják különleges táncukat...)

.

5) ELMÚLÁS: A durva és tanulságos hosszú perceket követően az irányvonal ismét egy nyugodtabb kerékvágásba kerül, viszont a pezsdítő és életvidám hangulat most már elmúlt, helyét átveszi valamiféle halotti nyugalom. Ismét visszakanyarodunk kissé a vallásokhoz, fantasztikus templombelsőket láthatunk a képernyőn illetve megtekinthetjük hogy Indiában miként vesznek végső búcsút a halottaiktól. Majd következik ismét egy napfogyatkozás, ezúttal alkonyfényben és csak részletesen. Ezt követően rögtön egy hihetetlenül ritka felvételt láthatunk amelyen szúfi dervisek hipnotikus körtáncukat járják, nagyon kevés forgatócsoportnak engedték meg eddig hogy rögzíthessék rendhagyó szertartásukat. A végjátékot először ősi letűnt civilizációk romjainak bemutatásával kezdik, majd egy felgyorsított vihar képsorait látjuk. Az üzenet itt már egyértelmű: ha így folytatjuk az emberiség el fog tűnni, viszont a Föld mindörökké meg fog maradni akár nélkülünk is. A záró képen egy varázslatosan, mozgó kamerával felvett kiszáradt fa képét láthatjuk...

.

Hát valamennyire így zanzásítva lehet kicsit visszaadni a film hangulatát, de igazándiból minden szó kevés ide, ezt egyszerűen látni kell. A profi módon összefűzött jelenetsorok szabályosan a székhez szögezik a nézőt, elsöprő mondanivalója nem hagyja érintetlenül az embert. Zsenialitása egyébként abban is rejlik hogy nem akar szájbarágós lenni, nem ítélkezik, nem foglal állást, a döntést teljes mértékben ránk bízza, és bizony ezzel a teherrel nekünk magunknak kell megbirkózni. Ennek okán (is) a "Baraka" fantasztikusan jó film, sőt nem is film, inkább fogalom. 10/10.

.

A Blu-ray kiadás:

Pár évvel ezelőtt még dugig volt vele minden on-line külföldi áruház és egész kedvező áron lehetett kapni. Ez az állapot mostanra kissé megváltozott, szállítással együtt jelenleg kb. 20 font körül lehet hozzájutni. Egyébként ha komolyan gondolkoztok a vételen akkor inkább érdemes kicsit még áldozni rá és beszerezni egy kombó packot a "Samsara"-val együtt (szintén jól sikerült alkotás), mintegy 30 fontért. Slusszpoén még az hogy egy jó darabig itthon is láttam a kiadványt, nagyjából 5.000 forintért vesztegették, sajna mostanság már nem látom a polcokon. A lemez egyébként egy normál vékony tokban foglal helyet, semmiféle csicsaságot nem fedeztem fel a csomagoláson, a lemez szitázásán szimplán a borító képe látható. Mehet a lejátszóba. 5/10.

.

A Kép:

Az IMAX kamerával rögzített képsorokat a -botrányosan pocsék- DVD kiadást követően 2007-ben restaurálták a FotoKem laborjában. A 30 terrabyte-nyi (!) beszkennelt 8k-s adatot 16 hónapon keresztül dolgozták fel, kitisztítva azt az utolsó képkockáig. A "lebutított" változat került rá aztán a 2008 októberében megjelent Blu-ray változatra. A végeredményt látva bátran mondhatom hogy s*ggre fogtok ülni. A "Baraka" képminősége nemhogy etalont teremt a HD piacon de szinte újradefiniálja a nagy felbontású képminőség ismérveit. Eszméletlenül részletes, tiszta, pompás, nemes egyszerűséggel hibátlan! Lehetne itt felhozni az Avatart, az Alien-t, a Bondok-at, Batman-t, ez a képminőség azonban simán zsebre vág mindent!!! Rendhagyó módon erre a kategóriára így most 11/10-et adok.

.

A Hang:

A tökéletes képminőséghez hasonló színvonalú hang dukál. Michael Stearns addiktív dalbetétje szintén kapott egy remastert, 96 kHz és dts HD ma minőségben. Az élmény itt is magáért beszél, az Iguazú vízesés robaja szinte letépi a fejünket a helyéről, a törzsi tánc dobszólója körbeöleli a nappalinkat. Mestermunka. 10/10.

.

Extrák:

Nagyjából 25 percnyi bónusz matériát kapunk, előzetest, making of..-ot, illetve némi háttérinfót. Érdekes, jó, de örültünk volna még többnek is. 6/10.

.

Konklúzió:

Tipikus kérdés: mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre? Hát én biztos felsorolnám a Baraka Blu-ray-t. Itt van maga a film ami adott esetben hátborzongató módon öntudatra ébresztheti a nézőt, és van egy HD kiadás ami az eddig látott legkiemelkedőbb technikai színvonallal rendelkezik. Határozottan rétegzsáner ugyan, de kiérdemelte a kihagyhatatlan státuszt. 10/10.

.

Források: www.wikipedia.org,  www.blu-ray.com, www.amazon.co.uk