"Vezesd az embereket fiam, Kal-El..."
Cím: Man of Steel (2013)
Rendező: Zack Snyder
Főszereplők: Henry Cavill, Amy Adams, Michael Shannon, Diane Lane, Russel Crowe, Kevin Costner, Laurence Fishburne
Technikai infok:
Kép:1080p/MPEG-4 AVC, 2,40:1
Hang: Angol dts HD MA 5.1, Magyar Dolby digital 5.1
Felirat: magyar, angol
Régiózár: Nincs
.
Na mi az hogy újabb sorozat indul? És egyből a második résszel? Mi lesz akkor Pókemberrel? Nyilván jogosan tehetitek fel ezeket a kérdéseket, én pedig kötelességemnek érzem hogy válaszoljak rájuk. Természetesen nem áll szándékomban még egy vasat a tűzbe rakni és rögtön egyből három szériát (Világvége, Marvel tornasor, meg most DC) tetűlassan kipörgetni, jelen tesztet csupán maga az aktualitás adja. Mivel éppen nemrég jelent meg "Az Acélember" kék köntösben, úgy véltem hogy frissessége lévén érdemes néhány szót ejteni róla és nem megvárni azt hogy a díszes Marvel kompánia végére érek. Valamikor...A kettes szám a címben pedig azt jelöli hogy ez már a második teszt a DC szuperhősök körében, hiszen tavaly már elővettük a bőregeret :) is. Persze a másik tábor (azaz a DC) is elég népes és mindenképp sort kerítünk majd az összes elérhető filmre, de ez most egyenlőre legyen egy kivételes alkalom piros köpenyes kriptoni hősünkkel.
A Filmről:
…Polgárháború dúl a pusztulás szélén álló Kripton bolygón ahol Zod tábornok (Shannon) kívánja átvenni a hatalmat és saját elvei szerint uralkodni. Legfőbb ellenlábasa ebben volt barátja Jor-El (Crowe), akinek az eddigi –előre programozott tenyésztés és predesztináció- gyakorlattal szemben természetes úton született gyermeke. Megmentve őt, a legvégső pillanatban fellövi az űrbe magával vive a kriptoni kultúra esszenciáját is. Zod közben elbukik, a Tanács pedig örök fogságra ítéli őt és cinkosait. Az apró Kal-El (Cavill) mindeközben a Földre érkezik, ahol a Kent házaspár gyámsága alatt kezd el felcseperedni. Hamar kiderül azonban hogy nem egészen hétköznapi gyermek ő…
.
Szokásosan egy kis képregényes törivel kezdjük a körsétát. "Superman" egyike a legrégibb szuperhősöknek, legelső megjelenése egészen 1933-ig vezethető vissza. A híres Stan Lee ekkor még ugye csak 11 éves volt :). "Az Acélember"-t ekkor két főiskolás diák, Jerry Siegel és Joe Shuster álmodta meg éppen egy Cleveland-i suli padját koptatva. Az egész figura koncepciója először egy világuralomra törő gonosz telepata koncepciója volt, ez szelídült később a kriptoni hőssé és vette fel Clark Kent alteregóját. Lois Lane karakterét például pedig maga Siegel felesége ihlette.
(Az első debütálás)
.
A kezdetek eléggé nehézkesen indultak. Az univerzum kigondolását követően egészen 1937-ig kellett várni egy érdemleges lehetőségre az éppen akkor induló Detective Comics (DC ugye :D) hasábjain, de akkor még a szerzőpáros nem látott kellő erőt a lapban hősük számára. Egy év műlva azonban megtört a jég és "Superman" teljes valójában elindította az Action Comics szériát, ami éppenséggel a DC jogutódja volt. 1938 júniusát írtuk ekkor.
(Action Comics első szám)
.
A nagy sikernek köszönhetően 1939-ben rögtön külön címet is kapott és folytatódott a diadalmenet, a negyvenes években pedig már napvilágott láttak különféle oldalhajtások is mint pl. a "Superboy" sidesztori. Ez így ment egészen 1986-ig, amikor "Superman" már a 423-dik, az Action Comics pedig az 583-dik számnál tartott. Ekkor jött egy újrabootolás, ami már "Az Acélember" alcímet kapta, és egészen 2006-ig futott. A mainstream széria ugyanakkor -bár kissé átnevezve- megmaradt, de mellette jöttek még párhuzamosan futó sorozatok is mint pl. a mixelt nevű: "Superman: The Man of Steel" (1991-2003) vagy éppen a negyedévente megjelenő "Superman: The Man of Tomorrow" (1995-1999). Az itthon, a 80-as 90-es években futó magyar képregények is ebből a -meglehetősen gazdag- korszakból vételeztek.
2011-ben aztán újrakezdték az egész hacacárét, lenullázták az Action Comics és "Superman" szériaszámát. Hősünk többek között új, páncélszerű ruhát is kapott, plusz a Justice League tagok is még nagyobb szerephez jutottak. Gondolom készülődvén a nagy csapatfilmre :).
(Django után szabadon...)
.
És akkor röviden a filmekről. Az szerintem totál evidens hogy mind a karakter, mind a sztori kiváló alapanyag a megfilmesítésre. Hollywood persze nem tétlenségéről ismert, tehát már 1952-ben készített egy sorozatot, ami George Reeves-szel karöltve 104 epizódot élt meg egészen 1958-ig. Íme egy videó, nagyon cuki mai szemmel:
.
Az igazi blockbusterek korával aztán elérkezett 1978-ban egy egész estés film is, ami emberek millióit avanzsálta fanatikus rajongókká, plusz jócskán telitömte a filmgyár zsebét is. Ezt követte még három további epizód, amiből a második rész viszontagságait (mozis vs rendezői vágás) érdemes kiemelni, a többi kettő pedig az érdektelenség mocsarába süllyedt. Magyarán szólva nem voltak a legjobbak. Christopher Reeve tragédiáját pedig mindannyian ismerjük, egy oszlopos filtmörténelmi személyiség távozott általa idő előtt. RIP.
A töméntelen filmsorozat mellett jött aztán egy 2006-os rész, a "Superman Visszatér" Bryan Singer dirigálásában. Sokat most nem szeretnék beszélni róla, mert megemlítjük majd még eme virtuális oldalakon. Inkább most már koncentrálnék jelen teszt alanyára, ami már globálisan 663 millió dollárnál tart jelenleg. Jogosan?
.
Szóval megnéztem szépen a filmet és utána hátradőltem a kanapén hogy emésztgessem a látottakat. Végiggondoltam először hogy milyen elvárásokkal indultam. Adott volt egy nem túl pozitív tapasztalat a „Superman visszatér” kapcsán, illetőleg a tudatában voltam a forgató stáb két kulcsfontosságú figurájának a munkásságával. Van itt ugyebár egy Zack Snyder, aki a látványos „300”-zal és a novellikus „Watchmen”-nel (egyszer lesz még róluk szó szintén) alaposan megágyazott magának Hollywoodban, plusz már ténykedik is a „Batman vs. Superman”-en. Aztán jön Christopher Nolan, aki meg szerintem bátran kiérdemelte a "csodagyerek" jelzőt, tekintve példás ténykedését a "Sötét Lovag" szériával plusz egyéb filmjeivel („Eredet”, „Tökéletes Trükk” pölö). A két úriemberen kívül még figyelembe vettem ama tényt, hogy a szuperhős figura története/karaktere/személyisége nagyon szépen megalkotott már a régebbi filmek illetve képregények által, szóval kellő óvatossággal túl nagy hibát nem lehet véteni egy adaptációval. Lássuk akkor ennek tükrében hogyan sikerült „Az Acélember”.
(A Smallville-i bankszektor is megsínyli Zod támadását)
.
Jól? Nem éppen. Rosszul? Annyira talán az sem. Érdekes adaléka a film a Superman univerzumnak? Mittomén.
Egy nagyon lényeges mozzanat vezérelt engem végig az értékelés megírásakor, nevezetesen a tény hogy lényegében érzelmi szálak nem fűznek hozzá, azaz "kettőnk" között nem alakult ki semmilyen kémia. Mondhatni jelenleg közömbösen állok hozzá, és próbálok rájönni tapasztalatom okára. "Az Acélember" per pill nálam egy semleges zónában mozog, annak mindem előnyével és hátrányával együtt. Tényszerűen megállapítható hogy létezik/leforgatták, meg lehet nézni különösebb káros utóhatás nélkül, de ugyanakkor a filmtörténelem sem gazdagodik tovább általa. Érzelmi állapotokra persze nem lehet alapozni egy tesztet, szóval nézzük át alaposan a pro és kontra pontokat.
Ez a "se íze, se bűze" dolog meglátásom szerint egyrészt a film szerkezetéből fakad, ami három részre oszlik. Illetve nem oszlik, inkább szétszakad. Pedig az egész történet nagyon biztatóan indul! Live-action és mozgalmas képsorok pergnek előttünk a nyitányban, ahol a Kripton hadban áll saját magával a Zod tábornok vezette szakadár csapat polgárháborús törkevéseként. A látvány lenyűgöző, az akciók parádésak, Kal-El elszakadása szüleitől megható, Russel Crowe Jor-El figurája hiteles, szóval az első etap nagyon egyben van. Én mondom Nektek, a film első fél órája példaértékű. Ezután következik sajnos a nagy maflás. Itt Clark/Kal-El "hétköznapjaiba" csöppenünk bele, ahol emberünk egyenlőre még maskara nélkül keresgeti saját identitását. Flashback-eken keresztül tekinthetjük meg hogy miként küzdött "másságával" gyerekkorában. Na szerintem ez az a rész ahol az egész dramaturg kitöri a saját nyakát. Alap esetben akár passzolhatna is egy vonalvezetésbe, láttunk már erre nem egy jó példát, itt mégis valamiért besül a dolog. Talán azért mert elvesz a startnál tapasztalt tempóból, vagy talán mert -látványosságának ellenére- üresen kong. Ezen a tényen sajnos nem segít a Kent szülők ábrázolása és az örökség felfedezése sem, mert mind a cselekmény, mind a szereplők továbbra is egysíkúak, vérszegények.
(Otthon Kent mamival)
.
A harmadik felvonásban hősünk már a jól megszokott -és tegyük hozzá: a kellékesek által jól megálmodott- ruhában pózol, és felveszi a harcot az időközben megkerült Zod tábornokkal. Itt válik rögtön nyilvánvalóvá hogy az alkotók túl sok mindent akartak belezsúfolni a játékidőbe. A klasszikus (Reeve féle) adaptációban két teljes filmet szenteltek annak amit itt egybe tömörítettek bele. Nem vártam persze egy szolgai másolatot ezekről, de inkább elképzelném itt is az egészet kétfele osztva, kisebb-nagyobb változtatásokkal/újragondolásokkal együtt. A végeredmény aztán itt is egy kapkodással egybefűzött funkciókat nélkülöző zúzda-púzda, ahol először Smallville-t, majd Metropolist bontják le a feltápolt szuperemberek. A grandiózusnak szánt jelenetek sajnos ezúttal sem érintettek meg, a felhőkarcolókat bontó csihi-puhi aztán a végén egy valódi kocsmai bunyóvá silányul, ahol meg röhejes módon keni el Clark Zod száját. Nézzétek meg, garantáltan ámulni fogtok. Rögtön kapjuk is az uccsó jelenetet ahol emberünk belép a sajtó világába és Lois Lane fátyolos tekintetét látjuk amint ráismer kakaskájára. Szóval még a lebukást is belerakták. Kicsi a rakás...
Őszintén szólva nagyon bíztam a színészekben. Ezt a Cavill gyereket máshol még nem láttam nagyon, úgy tűnik hogy ez volt az első lehetősége egy főszerepre. Tagadhatatlanul jóképű és vonzó a megjelenése, de színészi kvalitásairól nem győz meg minket, Hasonlóképp harmatgyenge a Lois-t formáló Amy Adams is, akinek még érdemleges mozzanatot sem tudnék tulajdonítani. Zod és emberei következnek a sorban, ők a szintén izmos kezdetek után indulnak mélyrepülésbe, a Shannon által megszemélyesített lázadó tábornok motivációi egyébként kristálytiszták, de figurája nem tud kilépni egy csörtető ripacs kereteiből. A silány központi szereplők után a reménységem még a mellékszereplőkben volt. Itt Russel Crowe végre megjutalmazott némi reménnyel, de nyúlfarknyi ideje után már csak Kevin Costner-ben és Laurence Fishburne-ben bízhattam. Vesztemre, mert előbbi Kent fater figuráját túl guruszerűre és erkölcscsőszre veszi, míg utóbbinak is csak rövid játékidő jutott.
Jájj, na most mit tegyünk ezzel a filmmel. Az osztályzattal kapcsolatosan gondban voltam nagyon, és a még árnyaltabb végítélet érdekében azért megkerestem a műben rejlő előnyös tulajdonságokat is. A már leírt első felvonáson túl meglehetősen elégedett voltam a díszletek és a kosztümök terén, ahol nagyon szépen meg lett jelenítve a kriptoni kultúra és még ama "S" betűnek is többlettartalma lett. Aztán lehet még említeni jó pár emlékezetes akciómozzanatot a fúrótornyos mentéssel, illetve a Smallville-i és a Metropolis-i bunyóval kapcsolatban is, plusz a CGI effektek is bőven rendben vannak.
De itt sajnos már el is fogyott a pozitívumok listája, és amint látjátok mennyiségileg/minőségileg is éles kontrasztot mutatnak a vitatott pontokkal. Ennek a filmnek a Nolan/Snyder duó közös munkásságának a sikeréről kellene szólnia, de a végeredmény merőben kiábrándító és hétköznapi. "Az Acélember" így megmarad egy kissé szürke, "futottak még" kategóriában. És minden jóindulatom ellenére, ez csak 6/10.
(Nem a ruha teszi a -szuper-embert...)
.
A Blu-ray kiadás:
A hazai exkluzív kiadás véleményem szerint jogosan pályázhat az idei év egyik legjobbjára, ezt a tényt szerintem semmi sem vitathatja el tőle. Megfelelő guba híján a teszt csak a sima változatról készült, de egy vonatkozó bejegyzésben részletesen megtekinthetitek hogy mit rejt az S formájú doboz belseje. Az ultimate csomagon kívül a már említett steelbook és lentikuláris változat is megérkezett a boltok polcaira, szóval pénztárca/fémigény/3D függvényében mindenki megtalálja az optimális választást. A parádés kínálat minőségét és mennyiségét tekintve nem kérdés a 10/10.
.
A Kép:
Új film lévén szinte problámamentes és tökéletes a transzfer. Szinte. Egy apró árnyalatnyi kellemetlenséget fedeztem fel a digitálisan utándolgozott szcénáknál. Itt néhol a blue/green-box használatakor elég élesen elválnak a kontúrok egy élő szereplő és a CGI animok között. Tudom hogy ez természetes jelenség és a HD még tovább erősíti a részleteket, de ez alkalommal néha már túl szembetűnő volt a dolog. Plusz itt-ott még életlenséget is találtam. Apró nüanszok ezek ugyan az összkép mellett, de pont ezért nem tökéletes a képi megjelenítés. 9/10.
.
A Hang:
Itt aztán már vége a nyafogásnak, mivel maradéktalanul elégedettek lehetünk az audióteljesítménnyel. A régi Williams-es traktusok mondjuk eléggé hiányoztak az atmoszférából, de ezen kisebb bánatomat pótolta a jól sikerült hazai szinkron, nomeg a tömörítetlen eredeti sáv is. 10/10.
.
Extrák:
Az említett bünusz matériák mondhatni kellően lefedik a film készítésével kapcsolatos tudnivalókat. Jó pont hogy a régebbi részekkel kapcsolatos megemlékezés bizonyos szintű szorosabb összeköttetést képez az univerzummal, plusz elég érdekfeszítőek a díszletekkel/gépekkel és az animációs szcénák kialakításával kapcsolatos doksik. Mindazonáltal a mennyiséget tekintve kisebb hiányérzetem támadt, mivel a beígért grandiózussághoz mérve arányaiban a kelleténél jóval kevesebb infót kapunk. 6/10.
.
Konklúzió:
"Az Acélember" jött, látott, és nálam kissé besült, vagy acél lévén megolvadt. A várakozásokkal ellentétben Nolan és Snyder kézjegye abszolút nem fedezhető fel a filmen, sőt darabossága és a közreműködő színészek gyenge teljesítménye sem járul hozzá a sikerhez. Persze merőben távol áll az ipari hulladék státusztól, de középszerűsége lévén elég hamar a feledés homályába fog merülni. Az egyedüli ami kissé feljebb hajtja a végső osztályzatot, az a kék kiadvány(ok) színvonalas technikai megvalósítása. Az utóbbiak fényében esetleg megérheti beszerezni valamelyik válozatot, de nem éppen kötelező jelleggel javasolható. 7/10.
.
(Akkor most egyenlőre ennyit szerettünk volna mondani a DC hősökről, legközelebb megint visszakanyarodunk a Marvel irányvonal felé és sort kerítünk végre hálószövő barátunkra és Farkas-barkas japán kalandjára. De nem feledkezünk meg a világvégéről sem, ahol a könyvet cipelő Denzel Washington után megtekintjük hogy miként gyepálják el egymást nagyranőtt dínók és óriásrobotok)
.
