.
...Miközben sikeresen visszahódították otthonukat Smaugtól a sárkánytól, Zsákos Bilbo és barátai akaratlanul is halálos veszedelmet szabadítottak a világra. A dühöngő Smaug nőket és gyerekeket sem kímélve támad Esgarothra (Tóváros). Mindeközben a visszaszerzett kincsektől megrészegült Tölgypajzsos Thorin Bilbo erőfeszítései ellenére hátat fordít barátainak és elárulja őket. Ennél azonban jóval nagyobb veszélyek is leselkednek a hobbitra és barátaira. Bár kizárólag Gandalf tud róla, Szauron szörnyű tervet forral: orkok seregeit indította útnak, hogy a Magányos Hegyen támadásba lendüljenek. Ahogy a sötétség erői egyre jobban előretörnek, a törpék, tündék és az emberek választás elé kerülnek: összefognak vagy elpusztulnak. Bilbo az öt sereg gigászi csatája közepén találja magát, ahol saját és barátai életéért is harcolnia kell, miközben Középfölde egészének sorsa forog kockán...
A nagy sagák lezárását jellemzően mindig a Jóistenig felérő várakozások előzik meg. Ilyenkor mindenki/minden előkerül, kiteljesedik a cselekmény, gigászi küzdelem zajlanak, elvarrják a szálakat. Idén decemberben Peter Jackson Hobbit trilógiája is megkapta a lezárást, melynek keretében "Az öt sereg csatája" ismét össznépi banzájra invitál minket, ahol a direktor úr megpróbálja úgymond lekörözni önmagát és a sarokba szorítani a Pelennori csatát... Azt mondanom sem kell, hogy ez a mutatvány nem sikerül, a Magányos-hegy tövében zajló ütközet kábé csak a sarokról integethet "A király visszatér" grandiózus jelenetsorának. Naivan gondolhatnánk, hogy nem is akar a nyomába érni, de bizony tartalmaz arra hajazó összetevőket. Van itt is egy rakás különféle sereg (törpök, tündék, emberek, orkok, goblinok, trollok, repülő izék, sőt még Frank Herbert homokférgeit is láthatjuk), összegyűlik az összes szereplő, felsorakozik mindenki. De hiába adott minden, valahogy a dramaturg nem képes véghez vinni az áttörést. Viszonylag kevés a nagytotálban mutatott jelenet, nem látszanak tiszta hadmozdulatok, sok a közeli, a sima egy az egyhez küzdelmek túlsúlyba kerülnek és vontatottá teszik az amúgy kiszámítható végkifejlethez vezető utat.
.
Ezt az utazást egyébként a szereplők szívják meg legjobban, akik kivétel nélkül a margóra szorulnak hogy átadják a helyet a CGI-nak. Bilbó nem lesz meghatározó szereplő, Gandalf a szabadulását követően (mely pompás jelenetsor szerintem a film csúcspontja a nagy csata helyett) baromira elsikkad, Thorin királyi dilije hiteltelen, Bard erőlködése pedig nevetséges. A gyengeségeket megpróbálják ugyan ellensúlyozni pár dologgal, melyekből jól működik az utalás/összeöltés "A gyűrű szövetségé"-vel, ám béna melléfogás a szimpatikus szereplők darálóba való küldése és a köré kanyarintott giccsesedés. És akkor még nem is említettük az előző két epizód egyik fő szereplőjét, Smaug-ot. Az ő szerepe itt elég érdekesen alakul, kezdetben magabiztosan szállítja az frankó felütést, de lehet hogy valakit bosszantani fog a vele való bánásmód. Ámbátor lehet rá tekinteni egyfajta katalizátorként, amiként megteremti a későbbi események létrejöttét.
.
Összességében azonban a filmnek nagyon nagy mákja van. Mert bénácska dramaturg ide, az említett gyengeségek oda, Középfölde világa még mindig varázslatos és magával ragadó. Továbbra is szeretjük a szereplőket, a díszletek, a ruhák, a Megye látványa még mindig megdobogtatja a szívünket. Eképpen lehet tekinteni a Hobbit trilógiára is, mely a végső pillanatokkal leheletfinoman vezet át minket a GYU első részébe arra sarkalva minket, hogy rögtön elővegyük a klasszikus trilógiát (az SW után most már itt is van :)). De egy dolgot azért ne felejtsünk el: az igazi csoda bő egy évtizede történt, és egyenlőre semmi sem érhet a nyomába. És valahol ez jól van így. 7/10.
.
Forrás: www.port.hu
