Amikor elkezdtem írni ezt a tesztet, még teljesen nyugodt voltam. Szépen megemlékeztem a filmekről, a félresikerült párosítással Ragadozó kollégával és megemlítettem, hogy mennyire vágytunk már egy frankó kis "élienes" játékra.
Aztán beindultak a flashbeck-ek, eszembe jutottak a néhány órája befejezett játék jelenetei, és elborult az agyam. Úgy vélem minden egyes geek pontosan ismeri a franchise történelmét, pontosan követte a játékról szóló híreket, előzeteseket, minek húzzuk itt egymás idejét, nem igaz?
Azért gyorsan elszavalom a játék hányatott történetét: 2001-ben a SEGA bejelentette a Colonial Marines-t, még Playstation 2 konzolra, mely a 2. és 3. film között játszódott volna, ám a megjelenés előtt elkaszálták a játékot. 2006-ban a Sega megvásárolta a franchise jogait a 20th Century Fox-tól, majd 2008-ban ismét előkerült a játék, azzal az infóval, hogy a Gearbox Software az alapjaitól kezdte újra a fejlesztéseket és hamarosan meg is jelenik. Aztán sok-sok huzavona és elhalasztás után realizáltak egy 2012 eleji megjelenést. Ebből lett az, hogy a múlt héten (Hajónapló. Jelenlegi csillagidő: 2013. február 16.) a boltok polcaira került a játék. Bár ne tették volna.
(Az egyik első kép a játékról, még 2001-ből)
Plusz adalék, hogy a játék megjelenése után a Gearbox letagadta a Single kampány hegesztését, azt állítják, hogy egy külső cégtől kapták be a munkát, amiről ők is lesúlytóan vélekedtek, de már nem volt idejük rendesen összerakni a programot. Ezt természetesen a játékot kiadó Sega hevesen cáfolta.
Pár nappal ezelőtt viszont feltűnt az alábbi videó,melyben a kiállításokra készített játszható demót és a végleges játékban megjelenő pályát vetik össze és komolyan mondom, botrány amit láthatunk.
A SZTORI
Az LV426-on történt incidens után a Weyland-Yutani Corp. kezébe veszi az irányítást és újabb tengerészgyalogosokat küld a bolygóhoz, hogy keressék meg a Sulaco hajót, rajta a túlélőkkel. Ám ez természetesen nem megy egyszerűen, sőt, idővel a xenomorphok mellett a Weyland katonáival is fel kell venni a harcot és a végére leginkább azon leszünk, hogy az egész kócerájt a pokol mélyére küldjük.
A történet olyannyira hivatalos folytatása a Bolygó neve: halálnak, hogy még a rendezőkkel is felvették a kapcsolatot a fejlesztő ifjak, hogy minden részletet átrágjanak és áldást kérjenek a történetre. Na ez pont egy méretes marhaság, vagy csak szimplán tojtak rá a művész urak, mert ilyen agyalágyult történetre kevesen bólogatnának hevesen. Mindegy, marketing kipipálva!
A jogok mindenesetre megvannak, és ezzel sikerült is a rajongók vágyait kihasználni, de olyan pofátlanul puritán módon, a kreativitás legapróbb szikrájának halvány jele nélkül, hogy már én szégyelltem magam. A játék a két filmben látható díszletekbe enged bepillantást, egyfajta interaktív tárlatvezetést imitálva. Ez az elején valóban jópofa, mikor meglátjuk a széttépett Bishop alsó részét a padlón, vagy visszaköszönnek a filmbéli folyosók, de lassan inkább olcsónak érezzük ezt a megoldást és nem tiszteletteljes megemlékezésnek.
Először a Sulaco fedélzetével ismerkedhetünk meg, majd a lebombázott (így számomra érthetetlen módon még mindig egyben lévő) bázison nézünk körül, később beköszönünk Space Jockey-hoz, pontosabban az egyik Tervezőhöz, végül lehetőségünk nyílik (dobperés) kilökni a királynőt az űrhajó légzsilipjén. Hol is láttam már ezt?
Ez így valóban harmatosnak tűnhet, és ezt érezhették az okosok is, így kapunk azért kisebb feladatokat, drámát, hátteret és motivációt, ám ezek olyan gyenge lángon égnek, annyira virít róluk a "csak hogy legyen" hozzáállás, hogy kár is szót fecsérelni rájuk.
4/10
A JÁTÉK
Egy teljesen sima FPS-el van dolgunk, látjuk a filmekből is ismerős fegyvereket a kezünkben amivel az ellenségnek segíthetünk tentézni egyet. Feladataink nagyjából kimerülnek abban, hogy menj A pontból B pontba, és ott kapcsolj le valamit, ments meg valakit, vagy csak nyiss ki egy ajtót és menj még tovább. Elég sokszor ütközünk majd zárt ajtókba, ekkor jön a szintén régi ismerős, láng vágó, pár másodperc és mehetünk is tovább. Olykor várhatóan nagyobb rohamra számíthatunk az idegenektől, és lehetőségünk nyílik telepített gépfegyvert elhelyezni, hogy segítségünkre legyen. Ami még megemlíthető, az a pár elejtett relikvia a második filmből. Találhatunk dögcédulákat, de akár a hősök fegyvereit is magunkévá tehetjük, melyek speckó kinézettel és beállításokkal rendelkeznek.
Ha már itt tartunk, alapvetően négy fegyver között válthatunk. Elsődleges és másodlagos csúzli, pisztoly és gránát. Ám, az összes valaha felvett fegyvert megtalálhatjuk magunknál. Ha megnyomjuk az erre szolgáló gombot, akkor kiválaszthatunk egy másik fegyvert az addigi helyére és azzal megyünk tovább.
Lehetőség van fejlesztéseket is vásárolni, ezeket egy-egy játék során szerzett tapasztalati pontért cserébe tehetjük meg. Választhatunk stabilizálást segítő puskatust, lézerirányzékot, jobb optikát, mely a célzást segíti, hangtompítót, mely a szórás mértékét csökkenti. Ezek a fejlesztések oszlopokban vannak elkülönítve és vásárlás után minden oszlopból csak egyet aktiválhatunk. Tehát megvetted a lézerirányzékot és az optikát, hogy célzással és anélkül is pontosabban lőjél. De nem tudod mindkettőt aktiválni, csak az egyiket. Vennél nagyobb tárat és pontosítást segítő puskacsövet? Csak egyet választhatsz! Mondhatom, marha okos egy húzás.
De mindegy is a célzás, hiába is emeljük szemünkhöz a fegyvert, úgy remeg hősünk keze, hogy egyszerűen lehetetlen kétszer egymás után eltalálni valamit. Ellenben, ha tojunk a célzásra és mondjuk lézerrel felszerelve, alap állásból lőjük az ellent, sokkal sikeresebbek leszünk, mert így a lézer kicsi kis pontja nem remeg. Érted, ha célzol, remeg a kezed, de ha csak tartod a fegyvert, úgy nem. Ha ti mondjátok...
A fegyverek amúgy erőtlenek és úgy recsegnek mint egy játékpisztoly a vurstliban, de már már zavaró mértékben. Közel sincs az az érzés, hogy egy bazi nagy mordály van a hónod alatt.
Még szerencse, hogy nem csak a fegyverekre, hanem társaidra is számíthatsz. Szinte soha nem leszel egyedül, ami azért is jó, mert így az a kis parafaktor ha lenne, az is élből eltűnik, de sebaj így legalább könnyebben le tudjuk győzni az ellent. Nos, én kb. fél óra után agyon akartam lőni társamat. Ennyi ésszel egyszerűen nincs értelme élni. Kezdjük az elején, rajtad kívül minden csapattárs halhatatlan. Végtelen számú golyót képes befogadni szervezetük és egy nagyobb harapástól is legfeljebb csak lefekszenek, hogy pár pillanat múlva folytassák kifogyhatatlan fegyverükkel a vaklövöldét.
Mert hogy ezek a szerencsétlenek aztán senkit nem képesek eltalálni. Volt, hogy négy társam lőtt egyetlen embert, komolyan mondom, vagy fél percig, amikor meguntam és egy lövéssel leszedtem azt a nyomorultat. De rendre olyanokat csináltak, hogy előrerohantak egy szobába, ahol elkezdték kerülgetni az egyetlen ellenséges katonát. Nem lőtték le, csak körbefutották kétszer, majd visszarohantak mögém. Akció közben azért folyamatosan lökik a B kategóriás megjegyzéseket, mint "Mi a franc történhetett itt?" vagy "A radar tiszta, csöndben menjünk tovább". Ezeket minden harmadik szobában elmesélik, utóbbi azért is mókás, mert gránátokkal téptük szét az előző szobát. De igaza van, csak halkan!
Az ellenség katonák sem bírnak több ésszel, az emberek maximum dobozok mögé tudnak bújni, hogy onnan előugorjanak mikor épp közel érek hozzájuk. Igaza is van ne húzzuk egymás idejét. Az a kellemetlen, hogy ugye szörnyek nélkül ez csak egy csúf CoD klón lesz, amiben még annyi élvezet sincs, mint az idegenekkel.
Ja nem, mert azok viszont még nagyobb csalódást keltenek. Hiába remegtünk a filmeken, vártuk, hogy melyik sötét sarokból bukkan ki az újabb lény. Kedvenc radarunk amúgy is mindig pittyeg a háttérben, ha észlel valamit, ha kezünkben van, ha nincs, így a meglepetésből adódó bekaksi hatás is zéró. Amúgy is tíz méterrel előttünk leugranak a földre, majd mint egy kutya, nekünk futnak. Nagy ritkán felmásznak a falra, de legtöbbször úgy járunk a legjobban, ha közel engedjük magunkhoz őket, majd megütjük és utána lőjük őket. Alient. Közel engedni. Botrány.
Mindegy is, savas vérük úgysem sebez minket. Oké, gőzölög a ruha rajtunk, de partnerünk rendre halál nyugodtan mászott át egy-egy szörny belsőségen, merthogy a lények előszeretettel robbannak atomjaikra egy-egy hősi halál után.
Belőlük amúgy több típussal is találkozunk, valamelyik buldózerként akar elcsapni minket, de valamelyik messziről küld savas köpetet orcánkba. De igazából azon kívül, hogy megkapták az Alien skint és néhol feltűnik Weyland logó, semmi köze nincs az általunk ismert és úgy szeretett világhoz. Egy alapvetően élettelen és ennek köszönhetően egyre unalmasabb dara az egész. Egyetlen egyszer volt kicsit parásabb a helyzet,mikor fegyver nélkül rohantam egy nagy dög előtt. Na az frankó volt, tartott is vagy 15 másodpercig az a rész. 
A többi maga a dögunalom, megyünk előre, a ronda és igénytelen pályán, majd feltűnik két katona, netán beugrik három szörny a terem túl felén, leszedjük őket és meghúzzuk a kijelölt kart. Ennyi a játékmenet és ezt kapjuk 11 fejezeten át. Néha kell ám ügyeskedni és a nagy lövöldözésben odajutni egy kezelőpulthoz, amivel használhatnánk egy darut, de még annak az irányítását sem kapjuk meg, szépen megy magától az automatice. A kampányt nagyjából ennyiből áll és én tényleg nagyon akartam szeretni a játékot, de egyszerűen nem volt rá lehetőségem. Vélhetően ezért fáj ennyire kedvencem meggyalázása.
Hogy el ne aludjunk két pálya között, van lehetőség egyrészt Coop-ban végigjátszani a kampányt, valamint multizni.
A koopban akár négyen is összeugorhatunk, minden bizonnyal többre fogtok menni, mint a gépi társakkal, ezáltal vélhetően a játék is hamarabb véget ér, így ezt az opciót csak ajánlani tudom.
A multiban többféle játékmódban tehetjük próbára magunkat és nem csak emberi oldalon, hanem idegenként is, különféle lény típusok közül válogatva. Ekkor külső nézetből irányíthatjuk kedvenceinket és így mászhatunk falra, plafonra, de a mozgásanimáció annyira elnagyolt és ronda, hogy inkább a kiábrándulást segíti elő. Ám van azért pár játékmód, ha e mellé jó csapatot fogsz ki és elkap az egész hangulata, el tudsz vele pár jó órát tölteni. Sokat azért ne várj tőle.
5/10
A GRAFIKA
Playstation 2-t idéző grafika, elnagyolt mozgás animációkkal, életlen és kis felbontású textúrákkal. Komolyan, a falra festett Weyland logó pixeles volt. A felszálló űrhajó fele hiányzott és a levegő sugározta a hajtómű lángját. Az összes pálya összes szobája szürke, vagy kék, vagy szürkéskék árnyalatban pompázik. Talán a Tervező űrhajójába lépve jól eső és ismerős érzés foghat el minket, ám ez sem tart tovább a második, ugyan olyan (Ctrl+C Ctrl+V) folyosóig. Azt aláírom, hogy odafigyeletek a hiteles környezetre, fegyverekre, lényekre, így ismerősen fogunk sétafikálni a pályákon, de ez szerintem inkább a filmkészítők érdeme és nem a grafikusoké.
4/10
A HANG
Nem viccelek, a zene inkább idézte a Star Warst, mint az Idegeneket. Dallamos, olykor szeretne heroikus lenni, netán félelmetes, de csak cseng valami zene, mi meg már arra sem figyelünk. Rossznak mindenesetre nem rossz, csak eltévesztette a házszámot.
A fegyverek hangja tompa és irritáló, nem érezni az erőt, lángszórónak meg olyan hangja van, mint ha nejlonzacskóval csörögnének a konyhában.
A szinkront a legpihentebb emberkék olvasták fel, egy jól sikerült vasárnapi ebéd utáni szieszta közben. Én azt hittem, hogy mikor arról mesél a társam, hogy mennyire aggódik az egyik kollegináért, helyben el is alszik majd. De aztán elüvöltötte magát, hogy "Óvatosan!", így én is felébredtem.
6/10
ÖSSZEGZÉS
Ez a játék szar. Elnézést a vulgáris kifejezésért, de erre nincs szebb szó, ez nem szimplán rossz játék, aminek egyes elemeit elszúrták, de alapvetően játszható. Ez a játék egyszerűen szar. Süt róla az igénytelenség, az összecsapott megoldások és az unalmas pályatervezés is csak hab ezen a bűzös tortán. Az Alienek egyszerűen nem ilyenek, nem így viselkednek, az egész esszencia elveszett, olyan az egész, mint ha egy lelkes amatőr átmoddolt volna egy középszerű sci-fi lövöldét.
Szeretik hangoztatni a kritikusok,hogy "Rajongóknak ajánlott!" Ha szereted a filmeket akkor úgy tarthatod tiszteletben a címet, hogy messziről elkerülöd ezt a játékot. Tudom, úgy gondolod, hogy mégis milyen jó érzés lesz látni közelről Space Jockeyt, meg az egész bolygót, de nem lesz az, mert mire odajutsz, már gyűlölni fogod a játékot és sajnálni a rá kidobott pénzt. Higgy nekem haver, túl rövid az élet az ilyen játékokhoz!
5/10
