Blu-geek

.

"Hazatértünk..."

.

.

Cím: The Hobbit -  The Desolation of Smaug

Felirat: magyar, angol

Régiózár: Nincs

.

A Filmről:

...Miután Zsákos Bilbó (Freeman), Gandalf (McKellen), Thorin (Armitage) és a törpök sikeresen átkeltek a Ködhegységen (illetve alatta), úgy döntenek, hogy keletre, a Bakacsinerdő felé indulnak. Mielőtt a többiek bevetnék magukat a sűrűbe, Gandalf elbúcsúzik a csapattól és másfelé veszi az irányt. Az erdőben rögvest óriáspókok támadnak a társaságra, majd erdőtündék ejtik fogságba őket, Bilbó kivételével, aki segít megszökni a többieknek, hogy együtt haladjanak tovább az emberek lakta Tóvárosba. Innen vezet a folyó a Magányos Hegyhez, ahol Bilbó megmutathatja, mit tud. Meg kell találnia a titkos ajtót, majd szembe kell néznie Smauggal, a rettenetes sárkánnyal. Eközben Gandalf sem rest, a Fehér Tanács felkeresése után elutazik Dol Guldurba, ahol megtudja, valójában ki az ott tanyázó Feketemágus. Bakacsinerdő tündéi pedig Thranduil király (Pace) és fia, Legolas (Bloom) vezetésével kénytelenek megütközni a Dol Guldurból özönlő ork sereggel...

(Bilbó és a többiek egy kicsit beflesseltek a Bakacsin erdőben...)

.

Folytatódik az utazás Középföldére, amire ismét Peter Jackson invitál minket, ezúttal most már az ötödik alkalommal. Ez a fantáziavilág szerencsére még mindig érdekes és lebilincselő, sőt a Hobbit trilógia második felvonása a „Váratlan utazás”-sal összehasonlítva ismét jobban elrugaszkodik a klasszikus mainstream vonulattól. Ha visszalapoztok az előző rész Blu-ray tesztjéhez, akkor ott olvashatjátok, hogy meglátásom szerint már-már szinte pofátlan mértékű kopírozás jellemezte Bilbó kalandjainak kezdetét. Nos, a lelkecském kissé megbékélt, mivel a „Smaug pusztasága” most már sokkal jobban elrugaszkodik a GYU trilógiától és elkezdi felépíteni saját jellegzetességeit. Jóformán most már nem lehet említeni cselekménybeli hasonlóságot mondjuk a „Két torony”-nyal, mert amíg Frodó és Samu viszontagságai egy messzi-messzi cél felé irányulnak, addig törpjeink most már inkább közelednek, méghozzá hőn áhított otthonuk felé. Ez a vágy már a film elején egész jól elkezd megmutatkozni és természetesen a titkos ajtó kinyitása után teljesedik ki. De ne szaladjunk még ennyire előre, nézzük meg egy kicsit a nagy esemény előtti három főbb állomást. A Bakacsin erdő és a tündék megjelenése jó felvezetés, a GYU részekre történő kikacsintás működik, a pókos kalandot meg egyfajta főhajtásként éltem meg Peter Jackson horror múltja előtt. Ráadásul még parafaktorban is jól megállja a helyét. A tündéktől való menekülés/ork támadás egy színvonalas és vérbeli akcióorgia, a néhol viccsesen megmutatkozó CGI ellenére is. Közben Gandalf se tétlenkedik, a titokzatos sötét mágus után folyó kutakodás is ad egy nyomasztó löketet, ami persze egy szintén bámulatos varázstusában zárul. Egyenlőre. De vissza törpjeinkhez és Bilbóhoz, jön Tóváros, ami a hosszú játékidő és a trilógiává való kinyújtás miatt sajnos megint az időhúzás helyszínévé válik. Bard figurája abszolút nem érdekes, a nevéhez fűződő legenda (itt még?) súlytalan (mondjuk van egy olyan tippem hogy ő fogja kinyírni Smaug-ot), a törp versus tünde románc erőltetése meg brazil szappanoperát idéz. Az a mázli, hogy az első résszel ellentétben itt nem nyúlik kínosan tovább a sallangozás, hanem jön végre az érdemi szakasz. Feltárulnak a régóta zárva lévő ajtók, törpjeink ismét az édes otthon ódon levegőjét szippantják. Van egy határozottan magasztos és felemelő pillanata a jelenetsornak. Ezután pedig egy még jobb rész követekezik, ahol végre testközelből megismerhetjük Smaug-ot. A brilliáns technikai megvalósításon kívül a sárkány egyénisége is nagyon jól kidolgozott, egycsapásra az egyik „legszimpatikusabb” főgonosszá avanzsált számomra. Hatalmas genyóláda ugyan, de van stílusa és megjelenése :D. Az utolsó percekben ismét felpörög az akció, látványos akciók sorozata következik, majd pedig Smaug kitör a törpvárosból, hogy meglátogassa Tóvárost. És persze itt jön heccelésként a függöny, meg vagy még fél évnyi türelemetlen várakozás. Mert várom a finálét na!

(Legolas itt még nem annyira a jó ügyért küzd, csak megvédi a tünde királyságot a veszélytől)

.

A külalak megvalósítását illetően ismét csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, a vérprofi stáb és persze Peter Jackson hibátlanul készíti el a házifeladatot és szállítja a tarka és színvonalas látványt. Egyedül talán egy picit a zenére orrolnék, ami távolról sem tartalmaz olyan emlékezetes frázisokat mint a GYU trilógia.

Szóval jó lett ez a rész is, sőt, jobb mint az első. A „Smaug pusztasága” most már sokkal önállóbb életre tudta hívni a Hobbit világát, ahol a kisemberek Bilbó segedelmével otthonuk visszaszerzéséért indulnak gigászi csatába. A harmadik rész ennek fényében hatalmas zúzda-púzdát ígér, ahol kő kövön és szem nem marad szárazon. 8/10.

(A rég nem látott otthon már csak pár lépésnyire van)

.

A Blu-ray kiadás:

Nagy meglepetés nincs abban, hogy az idei felhozatal szinte egy az egyben hozza a tavalyit. Duplalemezes BD (a teszt erről készült) akár steelben is, illetőleg BD3D+2BD kombó szintén választható fémes kísérettel. A külföldön kapható szép gyűjteményes kiadás meg sajnos elkerült minket. Az árakat tekintve a szokásos röhej kategóriákkal találkozhatunk, így a kétdimenziós vonulat 6.990 és 8.990 forintot, míg a térhatásos kínálat 10.990 és 11.990 forintot kóstál. A külsőségeket tekintve kicsit bánt, hogy ezúttal nincs lentikuláris borító, továbbá a megint sivár belsőt eltekintve felmerül bennem a kiadó felőli igénytelenség rémképe is. Mind1, nézzük a képminőséget...

A Kép:

…Ahol annak rendje és módja szerin thibát nem fogunk találni. A HD megjelenítésre jellemző már-már szemképráztató élénkség és eseti sterilség (pl. CGI, bluebox esetén) a “Smaug pusztasága”-nál megint nagyon előtolakodik, de ez tényleg az alapanyag hibátlan mivoltára vezethető vissza. A ruhák, maszkok, effektek akár képről képre megkamillázhatóak teljes pompájukban, Smaug minden egyes porcikája szuperül fest, a HFR pedig  ismételten nem okoz kellemetlenségeket. Mondjuk érdemes megint kikapcsolni minden ilyesfajta képjavító rutint a tévénken. 10/10

(Nem Dagobert bácsi élvezkedik a sok lóvéban, hanem maga a(z) (al)címszereplő)

.

A Hang:

Szinte minden maradt a régiben, a jó szinkronhangokat ismét dícséret illeti. Itt is megint az a helyzet, mint a GYU trilógiánál, a minőségi itthoni munka miatt kötelező magyarul nézni a filmet, még akkor is ha az eredeti hang dinamikában mindent visz. A hangfalakat egyébként három jelenet fogja alaposan megdolgozni, a tündéktől történő menekülés után Gandalf vizitje a titokzatos mágusnál adja meg a talpalávalót, végül pedig a Smaug-gal való kergetőzés nyújt majd még bőven effekteket. 9/10.

Extrák:

Gondolom említeni se kell már, de azért tuti ami tuti, az ősz dereka felé érkező bővített változat fogja tartalmazni az igazán jó bónuszokat, eme kiadvány pedig az előd nyomdokain halad. Három, magyar felirattal is ellátott kisfilm vár minket, doksi és werk Peter Jacksonnal, illetve az első részen található, Új-Zéland-ot bővebbben bemutató „útifilm” második felvonása. Szép vidék az egyszer hót ziher! 6/10.

Konklúzió:

Kommersz, nem kommersz, GYU kopi-pészt avagy sem, A Hobbit trilógia középső állomása a döccenők ellenére tartalmas és minőségi szórakozást ígér. Minden készen áll tehát a zajos fináléhoz, ami nem kevesebb mint fél év múlva lesz látható a vásznon. Addig pedig forgassuk bizalommal a szintén jó technikai paraméterekkel rendelkező kék korongot. 8/10.