Soha ilyen nehéz tesztem még nem volt. A Far Cry 3 sem volt egyszerű szülés, ha emlékeztek, de mostani tesztalanyunk még jobban megdolgoztatta agytekervényeimet, melynek eredménye, hogy hiába volt meg premierkor a cím, kénytelen voltam belefektetni két hét játékot, hogy olyan véleményt formálhassak, ami szerintem a legközelebb van a valósághoz. Ezt taglalandó, most egy kissé rendhagyó teszt következik.
Nem volt egyszerű dolga a Watch_Dogs-nak. Elsőnek ott volt a fél éves csúszás, majd a megjelenéshez közel, elindult a totális orkán. Viták és ellentmondások a felbontás és képfrissítés terén, egyre szivárogtak a gameplay felvételek, amik messze nem tükrözték az előre vetített minőséget, és akkor még nem beszéltünk arról a hype-cunamiról, amitől zengett a sajtó, úgy egy hónappal ezelőttig. Most pedig nézzetek körül, sehol egy hullám, ami foglalkozna a játékkal. Miért nem? Mert szépen elmerült az unalom és feledés tengerében.
Először azt hittem velem van a gond, hisz vannak a játéknak tagadhatatlanul remek részei. Aki azt mondja a grafikára, hogy csúnya, az kérem, menjen szemészhez, de mihamarabb. Hogy nem olyan szép mint a…? Nem next-gen? Az már más kérdés, de igenis a játék szép. Reccenéstelenül száguldozhatunk Chicago őszi utcáin, zuhogó esőben sétálhatunk az embertömeg közepén, csónakázhatunk a közeli kikötő mellett a naplementében, tökéletes prezentációban. Az átvezető videók arcmimikája is nagyszerű lett, akárcsak a szinkronok. A járókelők egy-egy mondata, a rádió vagy tv híradások, valamint aláfestő zenék is korrektek lettek. A beválogatott zenék valahogy nem tudtak megmaradni, mindig szólt valami a rádióban, de hogy mi volt az…
A GRAFIKA 9/10
A HANG 7/10
Az alapkoncepció is ígéretes a hackelés bevezetésével. A játékban haladva és egyre több lehetőséget feloldva megbuherálhatjuk a jelzőlámpákat, hidakat, az áramellátást, gőzvezetékeket, szóval nagyjából mindent, amit a ctOS nevezetű szoftver irányít. Ezek remek mókát ígérnek, elég, ha csak megállunk egy zebránál és minden lámpát zöldre váltunk. Netán ha üldöznek a rend őrei alattunk robbanthatunk fel az említett vezetéket, netán aktiválhatjuk a blokkoló kerítéseket.
Az embereket profilozni is igen jópofa, mindenkiről olvashatunk valami szaftosat, kinek milyen vallása, betegsége, nem identitása vagy sötét titka van a múltjában. Ám engem ez egy idő után inkább hergelt és szúrta a szemem ez a fajta turkálás és előtérbe helyezés. Oké, ez egy játék és amúgy is ez megy mindenhol, minden kis pletykánkkal vagy a napilapok felütésével valamint azt is értem, hogy a játék egy lehetséges jövőképet tár elénk, de nekem ez akkor sem volt begyere. Főleg, hogy egy későbbi skillünk amúgy is feleslegessé teszi a profilozást, hisz már messziről mutatja nekünk kit érdemes megvizsgálnunk némi jóság fejében.
Lehetőségeink szinte végtelenek, a főszál mellett várnak ránk a mellék küldetések, melyek tipikusan a kampányban megismert típusok kizsigerelt, egyszerűsített változatai. Aztán ott vannak az ivó versenyek, póker játszmák, nyerőgépek és ha túl sivárnak találnánk a valóságot, jópofa, úgynevezett Digi-Tripekbe szállhatunk be, hogy pókrobottal zúzzuk a rendőröket, vagy éppen virágokon ugrándozhassunk. Móka és kacagás az első pár órában. Aztán valami történik.
Elkezd az ember unatkozni. Van tennivaló dögivel, mégsincs az embernek kedve hozzá. A városban csak úgy autókázni inkább kiborító, mint szórakoztató, köszönhetően az autók vállalhatatlan és katasztrofális fizikájának. Aztán elkezdtem kapizsgálni az miértjét. Az Ubisoft az amúgy jó alapötletre (a hackelés) felhúzta Chicago városát, majd teletömte kölcsönvett játékmenetekkel. Ráadásul saját, cégen belül kiadott produktumaikból. Mint ha egy Best of- játékkal játszanánk.
-Egy gombos parkour szaladgálás, ahogy az Assassin’s sorozatban megszokhattuk. Jól néz ki, de hatodjára már nem hat meg, hiába a modern kori környezet.
-Hogy minden apróságot feloldhassunk a térképen, el kell foglalni különböző tornyokat. Írhatnám ismét, hogy AC, de mégis inkább a Far Cry 3 jut eszembe a post-okkal. Ugyancsak ehhez a címhez köthető az ellenséges bázisok elfoglalása. Először feltérképezzük ki-hol-merre-meddig, csak most távcső helyett kamerákat használva, majd eldöntjük osonkodunk, vagy odapörkölünk.
-Ha pedig osonkodunk, azt nem hasonlóan, hanem echte ugyanazzal a rendszerrel tehetjük, ami a legutóbbi Splinter Cell részben, a Blacklistben volt bemutatva.
-Marad a nagyvárosi homokozó. Ehhez hadd ne írjak példákat…
Szóval a Watch_Dogs minden egyes elemét nemcsak láttuk már, de rongyosra játszottuk –nem kell messzire menni- az elmúlt egy évben. Akiknek kimaradtak a fentebb felhozott címek, azoknak lehet működni fog a játék, de számomra, hiába a hackelés jópofa mechanikája, a bazi nagy város és az aktivitások sora, mégis kevésnek érzem az összképet. Eljutottunk oda, mikor a kígyó a saját farkába harap.
A JÁTÉK 7/10
Egyetlen rész maradt, amiben bizodalmunk lehet, a karakterek és a történet. Sokan panaszkodtak két évvel ezelőtt az AC3 Connorjára, hogy mekkora tapló főhős volt. No kérem, ő Aiden Pierce-hez képest egy olyan mély jellem volt, mely kibontását Csernus dokink ingyen vállalná be egy évig.
Aiden egy piti bűnöző, egy fixer, aki a hackerek és bérgyilkosok között helyezkedik el félúton. Nem ismer törvényt, sem erkölcsöt, csupán akkor dühödik be, ha családjával cseszekednek, de annyi esze már nincs, hogy felismerje, azt is csupán magának köszönheti. Mindenkit hibáztat és rángat minket is magával, míg már az egész város a fejünket akarja és együtt érzés vagy izgalom helyett csupán üvöltözünk a képernyőre, hogy „Ember, álljál már le!” Rég nem volt ilyen hősünk, akire egyszerűen nem tudok jobb metafórát: Egy p*cs.
Amikor elkezdesz egy játékot és két hét után úgy kell magad rávenni, hogy folytasd az elkezdett történeti részt, ott már sejtheted, hogy gondok lesznek.
A SZTORI 5/10
Becsülettel befejeztem a főszálat, a mellék dolgokat, de a gyűjtögetésre már egyszerűen nem maradt energiám. Talán már nem köt le a sok kis apróság fellelése a térképen, sem a 100%-os teljesítés, vagy talán csak kell, hogy legyen egy játéknak szíve. Az a kis apró szikra, ami beszippant és nem ereszt a kimaxolásig. Ezt hiányoltam ebben a cseppet sem rossz játékban. Mert bárhogy is nézem,
a Watch_Dogs egy jó játék, csak nincs lelke.
ÖSSZEGZÉS 7/10
