.
...Az Amerika kapitány: Polgárháborúban Steve Rogers az újjáalakult Bosszúállók csapatának élén próbál gondoskodni az emberiség biztonságáról. Azonban egy újabb incidens következik be, amelynek nem várt következményei lesznek. A Bosszúállókon egyre nő a politikai nyomás, hogy egy kormányzati szerv irányítsa őket, akiknek be kell számolniuk akcióikról. Az új rend megosztja a Bosszúállókat, a csapat két részre szakad. Az egyik csoport élén Steve Rogers áll, aki úgy véli, a Bosszúállóknak szabadon kellene tevékenykednie, hogy védelmezhessék az emberiséget. A másik frakció élén Tony Star, aki az irányítás és elszámoltathatóság eszméjét támogatja. A nézőknek döntenie kell, hogy melyik tábornak drukkolnak, miközben a háború immár két fronton zajlik...
(A hiszti természetesen megint Bucky körül zajlik)
.
Valami történt a Marvel-nél, avagy a reggeli kávé sikerült az átlagosan jobbra, mivel a fejesek nevükhöz hűen elkezdték használni a búrájukat. Na nem mintha ne lettek volna szórakoztatóak, vagy éppen látványosak az eddigi részek. Csak éppen nagy sansszal arra számítottunk, hogy a "Polgárháború" csupán csak további etappal satírozgatja a hősök amúgy is meglehetősen gazdag önéletrajzát.
Hú de nagyot tévedtem ezúttal, mert legnagyobb örömömre a habos-babos külsőségek mellett szuperembereinket megcsapja a moralizálás szele. Azaz nem csak megcsapja, de rögtön egy tisztességes válságba is taszítja az újonnan megalakult Bosszúállókat. Az igen erőteljes felütés baljós kimenetele produkálja az erkölcsi dilemmát, azaz embereink kontrol alatt való tartását. Ezen eszme mentén bomlik aztán két frakcióra a csapat, ki-ki saját elvei mentén oldalt választva. Stark az egóját takargatja, Vízió kimatekozza, az Özvegy és a Skarlát Boszorkány pedig kifejezetten igényli a felügyeletet. A Kapitány ugyanakkor bizalmatlan egyénisége lévén elutasítja az elképzelést, bajtársai pedig ennek mentén követik őt. Eme nagyszerűen felvázolt alapvetést Bucky újabb jelenléte csavarja tovább, ráadásul egy háttérben meghúzódó titkos motiváció még tovább mélyíti a bizalmi válságot. Ez a háromszögbe foglalt cselekmény fantasztikusan sodródó drámai ütemet biztosít, totál felhergeli egymás ellen a szereplőket, így abszolút élvezhetővé teszi a két és fél órás játékidőt. 
(Indul a családi bunyó)
.
A grandiózus konfliktus pedig méretes gárdát igényel (mert látványos főgonosz most nincs), eképpen kerül képbe még Pókember, Hangya és a Fekete párduc, lényegében leszállítva már egy komplett Bosszúállók 2.5 filmet. Mindegyik antré kedvemre való, megfelelően indítja el a közelgő filmeket, ráadásul egyik újonc sem pipiskedi túl magát a fő karakterek körül. A Tony-Steve ellentét a csapatösszecsapás után még tovább forr, ami aztán egy gigantikus püfölésben csúcsosodik ki, ahol mindkét kakas megkapja a már régóta esedékes erkölcsi tanulságát.
Summa-summárum, marha jól összerakták a filmet. Kifejezetten az erkölcsök és az egyén magatartása kerül az előtérbe, ahol olyan mellékzöngéken is elmélkedhetünk, mint pölö barátság és uralkodási vágy (lásd Vízió ahogy a Skarlát Boszorkányra vigyáz). Az egyébként szinte minden tekintetben szuperul teljesítő rendezőtesóknak csupán két útravalót adnék: 1) ne rángassák agyon a kamerát akció közben mert majdnem lehánytam a bokámat a nacsóval 2) A küzdelmekhez próbáljanak jellegzetesebb/érdekesebb helyszíneket kitalálni, mert pölö a repülőtér marha unalmas volt.
(A másik oldal..)
.
Ezt a két észrevételt leszámítva egyébként roppantul boldog vagyok, mivel az "Amerika Kapitány - Polgárháború" egy kifejezetten jól sikerült film, az MCU phase 3 rátermett szászlóvivője, ahol végre kicsit kirugdosták a hősöket az eddig komfortzónájukból. A léc jó magasra került ugyan, de csak így tovább Marvel! 9/10.
