Jó rég nem írtunk Assassin's Creed-ről blogunk hasábjain és ennek jó oka van. Az utolsó poszt talán a Unity kicsomagolása volt és ígértem is egy hamarosan érkező tesztet, mely (spoiler!) sosem érkezett meg. MIért? Mert azon túl, hogy bugos volt, mint a veszedelem, játékmenetében akkora visszaugrás volt az azt megelőző részekhez képest, hogy három mondatban el tudtam volna intézni a játékmenet kivesézését.
Azt követően nem voltam valami motivált a Syndicate esetében, így azzal nem is játszottam (akkor, azóta persze felzárkóztam a Rouge-al egyetemben). Közben nagyon okosan felismerte az Ubisoft, hogy kezd nagyon büdös lenni a pitéjük, úgyhogy inkább húztak egy féket és adtak egy év pihenőt, mely nagyon jót tett.
Persze azért teljesen tavalz sem maradtunk kapucnis bérgyilkosok nélkül. Jőtt az Ezio Collection, mely egy hanyag felújítással próbálta kihasználni (meg)szép(ült) emlékeinket, illetve kaptunk egy nagy hollywoodí szuperprdukciót, ami nélkül jobb hely lenne most ez a világ. Úgy tűnik az Ubisoft nagyon szorgosan munkálkodik legnagyobb franchise-uk földbe tiprásán.
Aztán megérkezett a bejelentés, jön az Origins. Megismerjük hogyan alakult meg a testvériség, ráadásul mindezt az Ókori Egyiptom aranyszínű homokdűnéi között. Oké, csípem Egyiptomot, sőt a kedvenc tőrténelmi korszakom, de azárt ennek még nem dőlök be. Micsoda? Hogy teljes vérfrissítés, rpg rendszer, átdolgozott harc...? Oké, érdekel, folytassa kérem.
A SZTORI
Hősünk siwai Bayek, aki tőrténetesen egy Medjay, amolyan egyiptomi sheriff. Anno a fáraók testőrei és védelmezői voltak, majd később kiterjedt hatáskörük az egész közösségre. Durván in medias res kezdésbe csöppennünk bele, azt se tudjuk mi merre hány méter, de máris lezúzunk egy rossz arcú nemest.
Azt hittem ezután visszarepülünk az időben és azt fogjuk lejátszani, ahogy végül odajutunk, de már itt meglepett a program. Kiderül persze, hogy mi tőrtént és hogyan jutottunk ide, de maximum elmesélésből, vagy kisebb flashback-ek jóvoltából. Elég hamar kiderül, hogy az ellenség egy ötfős csoport, aki miatt elvesztettük gyermekünket, úhgyhogy adott a vérbosszúért kiáltó mitováció is. Itt megemlíteném, hogy mennyire élveztem az állatias hőst, sokszor Bayek kiborúlva üvölt az ellenfeleivel, teljesen átjön az őt szétfeszítő düh. Viszont mikor feleségével látjuk együtt látjuk, egy teljesen másmilyen, melegszívű hőst kapunk. Nagyon jól megfogták a kettejük közti kémiát, nagyon szimpatikus az új hős.
Szóval feleségünkkel, Aya-val együtt indulunk útnak, hogy beteljesítsünk küldetésünket, de persze idővel kiderül, hogy ennél bőven nagyobb játszmába csöppentünk, később társulunk Kleopátrával és az ő általa irányított lázadó csapattal.
Többet viszont nem szeretnék mesélni a történetből. Az egyik a spoilerek elkerülése, a másik meg, hogy én magam is itt tartok éppen. Bevallom, a sztorival foglalkoztam a legkevesebbet eddig, pedig nagyon érdekel és visz is tovább, csak hát amikor kinyilik a világ, akkor...
7/10
A JÁTÉK
...Teljesen elveszel Egyiptomban. Lehengerlő atmoszféra és hangulat. Szinte le akarsz hajolni és beletúrni a sivatag homokjába. Nem is tudok más játékról az elmúlt két évtizedben, ami ennyire visszaadta volna az ország ókori világát. Gyönyörű épületek és tájak váltakoznak az unalmassá sosem váló világban. De ez már inkább a grafikai rész, beszéljünk a jétékmenetről magáról.
Nem kell azért túlságosan megriadni, ez még azért bőven AC. A mozgáskultúra, a küldetések, a szokások ugyanazok maradtak (van is egy trófea, az Old Habits - Régi Szokások, amit akkor kapsz meg, ha mindent kipucoltál a térképen, ha-ha). A játék elején megnyílik az egész térkép, oda lehet menni és azt lehet csinálni, amit jónak látunk. Az egyedüli terelgetés (és nem megkötés!) az a szintezés. Nem biztos, hogy érdemes ellovagolni a térkép másik oldalára, hogy felfaljon egy tíz szinttel erősebb oroszlán.
Bizony, elérkeztünk az RPG rendszerhez. Most már minden ellenfélnek van egy bizonyos szintje, akárcsak nekünk. Minden kis tevékenységünkkel XP-t gyűjtünk, majd lassan lépkedünk feljebb a szintlétrán. Tanácsos komolyan venni a katonák és állatok feje feletti számot, már egy-két szintkülönbség is komolyan befolyásolhatja a csata végkimenetelét.
A tapasztalati pontakhoz kőthetőek a megnyitható képességek. Eleggé szerteágazó skill fánk van, ami nagyon baráti. Nem kell mindent megnyitnunk, ahhoz, hogy elérjünk az általunk kívánt képességhez. Persze van, mikor valamit meg kell vennünk előtte, de az is logikusan van felépítve. Nekem például alig van valami olyan eszközöm, mint tűz- vagy füstbomba, altató dárda, vagy berserk tőr. Rámentem inkább a kétkezes küzdelemre és íjászatra. De nem szeretem használni a több nyilat kilövő íjat, így azt is kihagytam. Teljesen személyre lehet szabni hősünket, úgy ahogy mi szeretnénk játszani.
A másik szerepjáték aspektus a végeláthatatlan lootolás. De ez most a jófajta. Nem nyűg, nincs beletolva arcba, nem kell konkrétan farmolni (najó, alapanyag miatt néha nem árt vadászgatni). Szinte automatikusan és folyamatosan esik valami a dobzokból, cserepekből és persze elesett katonákból. Mindig valami picit erősebb, egy jobb kard, egy erősebb fejsze vagy egy olyan íj, mely alapjáraton tüzes nyilakat lő. Több féle fegyvertípus közül lehet és érdemes is váltogatni, próbálkozni újabbakkal. Képes egy bazi nagy fejsze után az erős dárda is új élményt nyújtani. Valamint sok eszköznek lesznek különféle módosítói, mint mondjuk egy bazi erős kard, ami viszont átkozott, így használva azt, életünk azonnyomban lecsökken 30%-ra.
Nagy vonalakban a missziók nem változtak, általában el kell mennünk valahova, és vagy egyből harcolni, vagy nyomozni és utána harcolni. Vagy néha összegyújteni valamit. Tehát ebben nagy különbség nincs, viszont amit nagyon jól megoldottak, az a körítés. Ha minden videót és beszélgetést atugrasz, hamar unalmasnak fogod találni a feladatokat. Itt az a lényeg, hogy a város szent krokodilját megmérgezték, vagy lopással fenyegetnek egy kereskedőt, van egy neurotikus új lakó a faluban, aki furcsa írásokat talál a házának falán. A fejlesztők és írók javára legyen mondva, ügyesen és fantáziadúsan oldották meg a köritést, még a legkisebb side mission esetében is. Van viszont olyan, amikor vagy háromnegyed óráig is visz magával a mellékfeladat, mert mindig történik valami, ami továbbgöngyölíti a kis sztorit.
De mi van a gyakorlati résszel? Meséltem már a fegyverekről, de milyen a nagyon híresztelt harcrendszer_ Nos, nagyon élvezetes. Nem tökéletes, főleg ami a kamerát illeti, de sokkal gördülékenyebb, mint ezelőtt. Van egy könnyű és egy erős támadásunk, valamint egyik kezünkkel tarthatunk magunk előtt egy pajzsot harc közben. Bármikor elő lehet venni nyilunkat, valamint ott az elgurulás és kivédés opciója is.
Mint látszik, egészen komplex lett a szisztéma, és ugyan az elején én sem tudtam mikor, mit csinálok, de így a 30-as szint körül már egészen feltalálom magam a nagyobb aréna harcok közepén is.
Fontos adalék még sasunk, Senu, akivel mindenféle nyomra bukkanhatunk a magasból. Elrejtett kincsekre, de a helyőrségekben masírozó katonákat és szintjüket is lecsekkolhatjuk. Ahogy Bayek-el mászunk meg egyre több jó öreg körbepásztázós-szinkronizálós magaslatot, úgy lesz a felderítés egyre effektívebb. Hasznos társ a kis szárnyas, főleg kis fejlesztés után. Egy bizonyos skill megvétele után már láthatjuk a katonák útvonalát is, (ennek van értelme, mert már elmehetnek néha elvégezni a dolgukat is..) egy másik után meg konkrétan a harcba is beszáll velünk.
Már így is rengeteg írtam, pedig még meg sem néztük, hogy konkrétan mi mindent lehet csinálni a játékban. Előszőr is felfedezhetjük a környéket. A térkép régiókra van osztva és ahogy belépünk egybe, teljesen látható is lesz. Mér említettem, hogy megmaradtak a magaslati pontok, de azok nem ilyesfajta felderítésre szolgálnak. Megmászva azokat, új Fast Travel pontok nyílnak meg, illetve opcionális küldetések lesznek láthatóak a térképen. Apropó térkép, nincs többé minimap, ami meglepő módon, egyáltalán nem hiányzik a gyakorlatban. Van egy iránytűnk, annak segítségével így is mindent meg fogunk találni, és ha kijelölünk valamit a nagytérképen, annak az ikonja is látható lesz rajta.
Temérdek felszabadításra váró helyőrség és annál is több felfedezésre váró rejtekhely, barlang, piramis és épület vár ránk. Különféle árusok, kovácsok, akikkel üzletelhetünk. Fogathajtó versenyek és arénaharcok egyre nehezedő kihívásai.
Teljesen mindegy igazából mit csinálunk, süt a játékból a nagybetűs hangulat, bőrünkön érezzük a tűző nap erejét. Már nem kell ragaszkodni egy felvett küldetéshez, bármikor cserélhetünk. Fel akarjuk fedezni a piramisok minden rejtett zugát, átkelni a sivatagon (óvatosan a délibábokkal) elfoglalni a katonai kikötőket, és az se baj, ha közben lebukunk és harcolni kell. Sőt, jobb is úgy, az még élvezetesebb. Azt hiszem ez a lényeg: bármit is csinálsz majd a játékban, élvezni fogod.
Természetesen Ubisoft és nyílt világ, tehát ahogy számtani is lehetett rá, vannak bugok. Nekem volt két kifagyásom is, de volt, hogy nem tudtam valakit kiszabadítani a rabszállító szekérből. El kellett dobnom a küldetést, újra felszedni, mire a szekér eltúnt a faszi segge alól, ő meg leesett a földre és már interakcióba tudtam vele lépni. Azóta kijött már egy újabb patch, ami orvosolta a legtöbb problémát és azóta nkem sem volt semmilzen komolyabb gondom.
Az irányítás kissé finomdott, de azért így is lesznek beakadások, szokásos AC betegségek, de közel sem olyan druva mértékben, mint eddig. De azt hiszem e felett szemet lehet hunyni egy olyan játék esetében, ami ekkora méretű és...
8/10
A GRAFIKA
...Ilyen gyönyörű. Nem a legszebb evör, a Horizon például a sarokba veri, de ha részleteiben nem is győzedelmeskedik, az összképet tekintve elképesztő látványban lehet részünk. Bármilyen napszakban is indulunk útnak, el fog akadni a lélegzetünk. Legyen szó forró sivatagról, szikrázó vízű oázisról, nyűzsgő római városról, szőllőültetvényektől tömött domboldalakról vagy poros piacokról. Meglepő módon közel sem lett unalmas térség, sőt folyamatosan fedezhetjük fel a térkép újabb részleteit és járathatjuk csúcsra a nemrég frissült fotómódot. A cikkben látható összes kép saját gyártmány, úgyhogy azért elég jól látható, mennyire pompás lett az összkép.
9/10
A HANG
Autentikus dallamok, adrenalint forraló taktusok vagy csak a piac zaja. Ezt mind megtalálhatjuk a játékban, a tökéletes helyen és időben, támogatva ezzel a hangulatot. Van, mikor sokáig csak a fütyülő szelet fogjuk hallgatni a sivatagban, majd felcsendül a mámoros zene, ahogy egyre inkább kerülget minket a kiszáradás. A harc közben fel sem tűnik az aláfestő zene, de ott van és hiányozna, ha nem lenne. Elegánsan megbújik a háttérben, nem tolakszik előre, csak ha megkívánja a dramaturg. Sajnos épp emiatt nem is tudok felélénkíteni egyetlen emlékezetes dallamot sem, de amikor meghalljuk, abszolút nem bántó és támogatja a hangulatot.
A szinkron nagyon jól sikerült, nem nagyon találkoztam magát unó hanggal, vagy túljátszott karakterrel. Mondjuk eleinte Bayek annak tűnt, de idővel rájöttem, hogy ez a karakter maga, szóval adott a szerephez.
8/10
KIADÁSOK
Idén csúcsra járatta a cég a kiadások számát, még szobros kiadásból is több féle van. De kezdjük az alapokkal.
-Alap kiadás - talán előrendelői DLC.
-Delux kiadás - bónusz misszióval, térképpel és a zenei lemezzel, egy frankó kis feknivel.
-Gold Edition - Alapjáték Season Pass-al.
-Gods Edition - A boltokban is kapható szobros kiadás, a guggolós Bayek-el, art book-al, térképpel és zenei cd-vel.
-Dawn of the Creed Edition - A kizárólag a Ubisoft Store-ról rendelhető csomag magában foglalja a Gold kiadást, itt is van zenei lemez, térkép és art book. Ami plusz az a keselyűkoponyás nyakbavaló (ne is kérdezzétek), a két művészeti kártya, az egyedi festésű fémdoboz és az exkluzív szobor, mely szerintem kenterbe veri a másik verziót. Nem is cosda, hogy szerkesztőségünkbe is ez a szép fehér doboz érkezett múlt pénteken. :)
Dawn of the Creed Legendary Edition - Az Origins non plus ultrája, a 30 colos szoborral, egyedi fémdobozzal, 4 litográfiával, jobban kidolgozott és minőségibb koponyás nyaklánccal, és az előző verziók jóságaival úgy, mint térkép, zenei lemez és a többi. Mindezt alig 700 angol font ellenében. Kinek éri meg ez ennyiért? Úgy tűnik mindenkinek. Pár nappal a meghírdetés után ugyanis az egész készlet elfogyott az előendelésekben. Szép.
ÖSSZEGZÉS
Azt kell mondjam, hogy nagyon jót tett a pihenő és az újragondolás a sorozatnak.
Kicsit aggódom, hogy most nem-e ez lesz az új standard. Mert ugyan üdvös ez a (sorozathoz képest) sok újítás, de azért kétlem, hogy ez a koncepció elbírna még egy részt jövőre. Ne legyen új AC minden ősszel, legyen két vagy három évente, de az üssön akkorát mint ez. Legyen vele élvezet játszani, gyönyörködni a képeiben és belefeledkezni hetekig. Olyan jó érzés újra így élvezni egy Assassin's Creed-et. Legyen ez az etalon. Az új alap. Az Origin.
8/10
(Yondu most vajon melyik oldalon áll?)
