.
...Langdon professzor (Hanks) felébred. A Harvard veszélyes kalandoktól sem visszariadó szimbólumkutatója számára ez kivételesen nem hétköznapi eset. Ugyanis egy firenzei kórházban van, és nem tudja, hogyan került oda. Lőtt sebbel ápolják, és azt a különös tárgyat sem tudja megmagyarázni, amit nála találnak. A prof. - mint eddigi kalandjai során mindig - ismét egyszerre kénytelen menekülni és nyomozni. Egy fiatal orvosnő (Jones) segítségével próbálja keresztülvágni magát az őt körülvevő rejtélyek hálóján. Csupán Dante legendás műve, a Pokol néhány sora segíti - és úgy érzi, egyre mélyebbre kerül az életre kelő, rejtélyekkel és fenyegetésekkel teli pokolban...
.
Tom Hanks immáron a harmadik alkalommal bújt bele Langdon professzor bőrébe, hogy Dan Brown nagysikerű könyvsorozatának következő állomásában megmentse a világot. Bestseller megint, "A lány a vonaton"-hoz hasonlóan sajna ezt sem olvastam, de szerintem ebben az esetben biztos vagyok benne, hogy a nyomtatott változat jobb volt. Esetleg talán élményekkel telibb, mert bár rohangászásban nincs hiány, de a széria által eddig támogatott képzőművészeti körséta fájó hiánya már annál inkább megmutatkozik.
.
A Dante körüli mondakör cselekménybe való passzintásának kábé semmi köze az egész sztorihoz, van nagyjából két jelentősebb állomás, utána meg már rögtön robogunk a végső helyszín felé. Ezzel az erővel a professzor akár még a Teletabik történelmi hagyatékát és kivesézhette volna, ugyanúgy eljutunk a megoldáshoz. A hányószacsiba csomagolt halálos vírus sajna a legérdektelenebb produktuma a két órának, ellenben a felé tartó csapatás legalább tartogat néhány izgalmasab fordulatot. A csavarintások nélkül kábé értelmezhetetlen lenne az egész film létjogosultsága, bár amúgy is élesen elhatárolódik az előző két részt alapjaiban meghatározó legfontosabb elemtől, A legenda igazolásától.
.
Ennek hiányába pedig hiába nyújtanak meggyőző teljesítményt a jól összeverbuvált színészek, hiába lehetünk büszkék az itthoni filmipar szerepvállalására, az "Inferno" egy könyvhöz hasonlóan a szemünk előtt ponyvásodik/laposodik el. A már említett fordulatok és a stabil struktúra persze egyben tartja végig az egészet, de korántsem említeném egy lapon a számomra etalon "Angyalok és Démonok"-kal. Nem lett azért annyira rossz, de lehet hogy most már ki kellene szállni a buliból. Az Álomgyár vajon ki tud majd? 6/10.
