.
Rég voltam ilyen nehéz helyzetben egy játék áttekintésével, értékelésével. Először is nehéz úgy rákoncentrálni egy produktumra, ha közben még nem léptél ki egy másikból. Az egy dolog, hogy befejezted és láttad a stáblistát, de a hangulat, az átélt jelenetek még az emberben élnek egy ideig. A játékvilágban minden október-december közötti időszak így zajlik, egymás hegyén-hátán érkeznek a sokat ígérő címek. Alig, hogy szögre akasztottam a kapucnis felsőmet, máris fél lábbal a Komodói sárkány szájában voltam.
Aztán ott van az a fránya hype, a magasztaló vélemények és kritikák. Sokáig úgy hittem én teljesen más játékot vettem meg, annyira nem tudott beszippantani. Aztán végül csak megszerettem én is, és értettem miért zabálták ennyien. Szóval most itt ülök és még elképzelésem sincs, milyen pontszám lesz a teszt végén. Túl sok érzés kavarog a
fejemben, úgyhogy itt az ideje kiírni mindent magamból és számot vetni a Far Cry 3-al.
A SZTORI
Fiatal baráti társaság választja a Rook-szigeteket nyaralásuk színhelyéül, ahol kibulizhatják, kiszórakozhatják magukat. Ez a trópusi szigetcsoport minden nyaraló álma. Van itt lehetőség quadozni, jet-skizni, sárkány repülőzni. Van itt számtalan vízesés, fehér homokos tengerpartok, kábítószer kereskedelemből meggazdagodó nagyfőnök és egy pszichopata állat is, akinek hobbija lesz minket megölni. Nem is egyszer.
Jason Brody-t alakítjuk és a hatalmas bulira velünk tart két testvérünk, barátnőnk és pár haver is, szóval teljes a csapat. Ám mire észbe kapunk máris egy ketrecben ücsörgünk, miközben a már említett beteg forma, Vaas közli a játékszabályokat.
Minket most jól elraboltak és megvárjuk míg pénzes fater utalja a váltságdíjat. Legalábbis a saját érdekünkben ezt ajánlják apucinak. Ám a sereget megjárt bátyánk segítségével sikerül kiszabadulnunk, szóval irány a dzsungel és a mielőbbi felszívódás. Ez persze nem megy egyszerűen, sőt! Ám hamar újabb pártfogóra teszünk szert, aki aztán megmutatja nekünk a sziget igazi arcát. Segítségével fogunk csatlakozni a Rakyat-törzshöz, hogy az ő oldalukon vegyük fel a harcot az elnyomó kalózok, majd később az egyéni hadsereg ellen, és végül felszabadítsuk a szigeteket.
Persze mi inkább eltűnt társainkat keresnénk, de úgy alakul, hogy a két célt egyazon ösvényen érhetjük el.
Ez az alapfelállás, tudjuk mit kell tennünk, fegyvert a kézbe és hajrá. Ám elnézést, de mi nem katonák volnánk, nem vagyunk gyilkológépek. Egyszerű húszas srácból vagyunk, aki életében nem küzdött még semmiért, igazából azt se tudja mit akar az élettől, nincsenek nagy tervei sem, erre most itt ez a pisztoly meg a több mérföld kiterjedésű szigetvilág, ami csak ránk vár.
Az a legnagyszerűbb, hogy ezt a játék is pontosan így fogja fel. Ahogy haladunk a sztoriban, úgy leszünk egyre jobbak az emberi élet kioltásában. Egyre több lehetőségünk lesz eme procedúra végrehajtásához. Ám lelkünket ugyanúgy megviselik a történtek. Karakterünk folyamatosan változik, egyre inkább bekebelezi a sziget erőszakos világa. Ezt barátaink is észre veszik, és elhűlve teszik szóvá a látható változásokat. Több megható jelenet is barátnőnkhöz kapcsolódik, aki aggódva figyeli jellemfejlődésünket. Vagy jellemünk elkorcsosulását, ahogy egyre inkább irányítanak ösztöneink.
9/10
A JÁTÉK
A játékmenet a sandbox címekhez méltón itt is hatalmas szabadság kápráztat el minket. Két hatalmas, hangulatában eltérő szigetet járhatunk be teljes mértékben. Persze csak idővel, egy jópofa, elegáns történeti húzással nyílik majd meg a második helyszín. Ehhez a bejáráshoz különböző járműveket állíthatunk szolgálatunkba: Terepjáró, Quad, Szöcske, Motorcsónak, Jetski, Sárkányrepülő és később Siklóernyő. Emellett, egyre több gyors utazási pontot fogunk felszabadítani, így a lustábbak két gombnyomással mérföldeket szökkenhetnek át. Nem állítom, hogy hülyeség ezeket használni, de mindenképp azt tanácsolnám, hogy a játék első felében hanyagoljuk ezt a megoldást és élvezzük a felfedezés nyújtotta örömöket.
Egy nagyon fontos tényezőt meg kell említenem, főleg a második rész ismeretében: Ez a világ él. Ráadásul rajtunk kívül, tehát a vadállatok, úgy mint tigris, párduc, krokodil, cápa, medve, dingo és még sorolhatnám, ugyanúgy kóriszálnak és vadásznak, a járőröző kalózok bármikor tűzharcba kerülhetnek a lázadókkal, attól függetlenül, hogy mi épp merre járunk. Legfeljebb a szerencsének köszönhetjük, ha messziről szemtanújává válunk valamilyen hasonló eseménynek. Amibe persze pillanatokon belül mi is belecsöppenhetünk. Egy megtörtént példával illusztrálnám a lehetőségeket:
Elindultam A pontból B pontba, ám pár megtett méter után a térkép jelzett egy kincset a közelben. Arra vettem hát az irányt, ám nem messze az úton egyszer csak befarolt egy terepjáró, kipattant belőle három kalóz és elkezdte lőni az út mentén lerobbant lázadókat. Persze én volnék a híró, így odarohantam segíteni. Már majdnem végeztem minden ellenséges elemmel, mikor a bozótosból előtűnt egy komodói sárkány és beleharapott az utolsó kalóz lábába. Én hangos röhögéssel nyugtáztam a történteket, ám nem sokáig, ugyanis mögülem egy másik gyíkfajzat lendült támadásba és kóstolt bele húsos combomba. Nem hogy a kincsig, de a B pontig nem sikerült eljutnom. Ezek a jelenetek bármikor megtörténhetnek, ám nem kötelezően mindig. Teljesen véletlenszerű, mikor mibe ütközünk. Volt, hogy egy bázist akartam megtisztítani, ám egy, a csatatérre berohanó tigris elvégezte a piszkos munkát. Gamer tervez...
Említettem a bázisokat, így kitérnék a játékmenetre nagy vonalakban, ami nagyjából úgy épül fel, hogy a térképen kiválasztunk egy rádiótornyot. Ezt nagy nehezen megmásszuk, ami az irányításnak és a belső nézetnek hála közel sem olyan egyszerű feladat. Amint feljutottunk a tetejére, működésbe hozzuk azt, így láthatóvá válnak a torony vonzáskörzetében található tárgyak, versenyek és futárküldetések. Itt időre el kell juttatnunk valamilyen jármű segítségével egy elsősegély csomagot az arra igényt tartó jómunkás embernek, akit sajnos nem egyszer ütöttem el a nagy sietségben. Hupsz.
Ezek mellett vannak a bázisok, őrhelyek, melyeket meg kell tisztítanunk, szerencsére csak egyszer, ellentétben a második rész újratermelődő zsoldosaival. Itt használhatjuk az egyébként több ponton fejleszthető csúzlijainkat, de használhatjuk csöndes íjunkat, illetve késünket, ám ehhez ugye közel kell lopakodnunk az illetőhöz. Ez az egész folyamat úgy néz ki, hogy egy közeli domb tetejéről távcsövünkkel végigszkenneljük az őrhelyet, ami folytán minden felfedezett ellenség megjelölődik (van ilyen szó?) és onnantól kezdve már a falon át is látjuk ki merre kószál.
Ha minden komát bejelöltünk, akkor eldöntjük milyen módon kívánunk igazságot tenni és vagy szitává lövünk mindenkit, vagy lassan, csöndesen kivárva mutatjuk meg nekik csillogó késünket.
Mikor végeztünk mindenkivel és felszabadul a bázis, elérhetővé válik egy bolt, egy gyorsutazási pont, illetve néhány küldetés, mely lehet vadászás állatokra, illetve fejvadász küldetés.
A vadászás mindig valamilyen előre kiírt fegyverrel történik, és vagy egy ritka állatot kell elkapnunk, vagy nagyobb mennyiségben kell elvégezni az aratást. A fejvadász küldetések nagyjából megegyeznek a bázis elfoglalással, ám itt kötelező, hogy a célpontot késsel intézzük el. Innentől kezdve sok értelme nincs a lövöldözésnek, ismét lopakodunk. Ez persze hasznos, hisz így több XP-t, vagyis tapasztalati pontot kapunk.
Tehát akkor a játékmenet: Megmászunk egy rádiótornyot, aztán kifüstölünk egy bázist, levadászunk egy vagy több állatot és megkéselünk egy rossz bácsit. Következő torony... Nem mondom, hogy nem lehet felfedezni a változatosságot a játékban, persze, lehet kísérletezni, de végig ez a három-négy típus váltakozik, attól függően épp mit akarunk csinálni. Ezt én pár óra után nem ugyanakkora mosollyal tettem, mint az elején és ezen a millió egy gyűjtögetni való sem segített.
Azokból ugyanis akadnak szép számmal. Kezdjük a már említett XP-vel: Szinte minden tettünkért tapasztalati pontot kapunk. Ha ezekből elég összegyűlik különféle speckó képességet vásárolhatunk magunknak. Ezek között van gyorsabb futás, egyszerre több ember késsel való leszedése, akár messziről, több ideig tartó levegő visszatartás a víz alatt, jobb sebzés bizonyos fegyvereknél, stb. Érdemes mojolni ezekkel, nagyban megkönnyíthetik játékunkat és nagyjából a játék végéig ki is tart, míg mindent megszerzünk.
Növények: Lehetőség van különböző képesség módosító injekciót kifejlesztenünk. Ezeket viszont a játékban megtalálható különböző színű levelekkel jelzett növények begyűjtésével érhetjük el. Az első pár koktél még kikeverhető egy "zöld" és két "sárga" gazból, de a durvább szurihoz már több darab és több típus is szükséges. A koktélok között van igazán hasznos is, pl az állatok nem támadnak meg amíg tart a hatás, vagy mindenkit leszedünk egyetlen lövéssel.
Életünket is hasonlóképp tölthetjük újra. Szedni kell "zöld"növényeket, majd ezekből a menüben életmentő löttyöt gyártani. Szerencsére egyre több típusú és mennyiségű koktélt tarthatunk magunknál, bár én rendszerint az életerőből tartottam magamnál vagy tízet.
Jópofa újítás, de bizony a folytonos botanikázás is unalmassá tud válni, pláne, ha nagyon kéne némi élet.
Az viszont, hogy miből (lőszer, gránát, injekció, növény, stb...) mennyit tarthatunk magunknál szintén fejlesztés kérdése. A menüben különböző lépcsőkön keresztül fejleszthetjük zsákunkat, pénztárcánkat. Ezekhez különböző előre kiszabott állatok prémje szükségeltetik, tehát elengedhetetlen a vadászás.
Sajnos kicsit szűkmarkúak voltak a fejlesztők. A pénztárcánk legmagasabb szinten is igen hamar be tud telni, ami miatt sokszor nem fogjuk tudni kinyitni a nagy nehezen elért ládákat. Elkölteni meg nem tudjuk, mert minél több rádiótornyot foglalunk el, annál több fegyver válik ingyenessé a boltban. Örülünk, tele a kassza, de ez akadályozza a további gyűjtögetést. Ugyanígy hátizsákunkból is csak úgy ki fogjuk dobálni a felesleges cuccokat, mert nem lesz hely a fontos növényeknek.
Illetve jelen vannak még a ládák, szobrok és kincsek. Ládából rettentően sok lesz, ebből lőszert, pénzt, illetve pénzzé tehető tárgyakat nyerhetünk. A szobrok különböző eldugottabb barlangokban találhatóak meg, illetve vannak levelek (a legeredetibb ötlet) melyek hátramaradt és valamely sarokban összekuporodó japán katonák holttesténél találhatóak. Ezeket a leveleket amúgy a menüben el is lehet olvasni.
Szerencsére nem mindent kell magunktól megtalálni, a boltban megvásárolható térképek mindent megmutatnak majd.
Mint látható van mivel elütni az időt és eközben egy szót sem írtam a fősztoriról, mely számomra a legizgalmasabb és élvezetesebb momentumokat tartalmazza. Sokszor örültem volna, ha a marha nagy szabadság ellenében inkább tovább tartott volna a történet.
De sandbox címről beszélünk, sok felkutatandó tárggyal, melléküldetésekkel, amik nagyon jól hangzanak, de ha az egész mögé nézünk, bizony ezek is inkább magukat ismétlő, időhúzó részek. Lehet ezt azért elegánsabban is csinálni, csak nézzük meg a Grand Theft Autokat.
Az egyjátékos rész mellett található a játékban online, illetve osztott képernyős coop-mód, ami egy teljesen más történetet mesél el, max. 4 szereplővel. Jópofa dolog, de igazából egy nagy darálás az egész, valamint tele van buggal, ami erősen megnehezíti a játék alatti baráti viszonyok fenntartását.
Jelen van a szokványos multi különféle módokkal, valamint egy jópofa extra, a saját pálya építése. Az összes ki apróságot testre szabhatjuk és megalkothatjuk saját pályánkat, melyet akár online közzé is tehetünk. Jópofa, ám aki kontrollerrel képes egy normális pályát megalkotni kevesebb,mint öt év alatt, annak emelem kalapom!
7/10
A GRAFIKA
Hajjaj! Szögezzük le, hogy a téma hálás. Trópusi sziget, verőfényes napsütés, csillogó kék tenger. Ez egy kezdetleges gyerekrajzon is képes megmosolyogtatni szívünket, hát még egy jelen generációs grafikai teljesítménnyel. Csak hogy bármennyire is nehezünkre esik bevallani, a Ps3 felett bizony kezd eljárni az idő. Vannak valóban gyönyörű helyszínek, vízesések, de kissé műanyag hatást kelt az egész grafika. Valamint a közvetlen előttünk kirajzolódó játéktér, a hirtelen felbukkanó fák és bokrok képesek teljesen kizökkenteni a játékost. Tíz méternél távolabb már nem látunk egy darab fűszálat sem, csak egy zöld dombot. Na most képzeljük el, hogy hasítunk egy quaddal és szinte utolérjük a kirajzolódó tájat. Látszik, hogy meglehetősen durva kompromisszumot voltak kénytelenek kötni fejlesztő emberink, hogy szinte akadás mentesen fusson a játék. Az emberek ábrázolása is megteszi amit kell, de hihetetlen, hogy 2012 végére, még mindig képtelenek normális karokat rajzolni az embereknek. Cytra könyökét például elrettentő példaként kellene tanítani grafikus és animátor iskolákban.
Ám menteném a menthetőt! Mivel minden platformra, így PC-re is egy időben jelent meg a játék, valószínű, hogy az elsődleges fejlesztés is csúcs PC-re történt. Innentől viszont csak butítani lehetett, hogy elbírják a konzolok. Ez a nem túl jól sikerült portolás viszont lehet az azt végző emberkék hibája is, tehát azért még nem kell kukázni szeretett konzolunkat, van itt még szufla, csak hozzáértő kezekre van szükség!
7/10
A HANG
Oké, egy pont, ahol egy rossz szavam sem lehet. Ahol kell, ott epikus, ahol arra van szükség, megható dallamok kényeztetik füleinket. A lövések rendben vannak, az állatok hangjai is meggyőzőek, főleg mikor magunk mögött halljuk meg egy medve mormogását! De a legjobb, az akkor is a marihuana ültetvény felégetése alatt szóló Skrillex muzsika. Az év egyik leghangulatosabb küldetése volt és erről 90%-ban a zene tehet. Zenei albuma külön hallgatára is bátran ajánlható az arra vevőknek.
10/10
ÖSSZEGZÉS
Kissé talán kritikus és szőrszálhasogató hangvételű volt kritikám, ám nekem ezek igenis szúrták a szemem és érthetetlennek tartom, hogy ezek mellett szó nélkül mennek el mások.
Ettől függetlenül a játék nagyon össze van rakva és sokszor sikerül is elfeledkeznünk az apró hiányosságoktól. Tényleg minden hatással van valami másra, van értelme a különböző mellékküldetésnek és gyűjtögetésnek. Ahogy az egyszerű lövöldözés, úgy a kalandos felfedezés is élvezetes.
A sztorit pedig imádtam, és ha visszagondolok a játékra,kellemes emlékeket ébreszt, úgyhogy a 2012-es Év játéka címtől megfosztom, de egy kellemes
8/10 megérdemel a játék. Nem is sikerült ez olyan rosszul!
